Alagút

Vidor.
A tornaterem ajtaja közelében állok.
Kívül.
Belül a Romano Drom játszik.
Két idős hölgy lép ki.
“Miért menjünk haza?”
“Másik szemüveg van rajtam.”


Nem tudja a bal kéz…

Nem keltettem a Napot, így aztán azóta sem kelt fel. 🙂
Szóval elég szomorú az idő, és most én sem túl vidám dolgokról írok…
Városunkban rendezett jelentős eseményeket szinte egy kezemen meg tudnám számolni sajnos. Ráadásul a meglévők is olyan változásokon mennek keresztül, amelyek nem biztos, hogy a turisztika fellendülését szolgálják bármennyire is ez a kommunikáció.
A napok jelentős eseménye például a VIDOR Fesztiválról elég szerencsétlen módon Happy Art Fesztiválra keresztelt korábban országos hírű rendezvénysorozat.
Csak remélni lehet, hogy az átkeresztelést nem sínyli meg komolyan a korábban jól bevezetett, ötletes néven megrendezett rendezvény.
Sajnos azonban itt még nincs vége.
Hagyomány volt az is, hogy a VIDOR befejeztével indult a Gyümölcskarnevál, amely valamilyen folytonosságot biztosított a
szórakoztatásban, még ha igen távol is áll egymástól a két rendezvény közönsége.
A Gyümölcskarnevált követte vasárnap az Állatok fesztiválja a Bujtoson, amely ismét csak jó időzítés volt, amolyan csendes levezetése a zajos-szemetelős Gyümölcskarneválnak.
Aztán a következő hétvégét lehetett a Múzeumfaluban tölteni, mert – bár eddig nem túl nagy publicitást kapott a több rendezvényhez képest – mégis évről évre jelentős látogatottsággal bírt a Kóstolja meg Magyarországot című néprajzi-gasztronómiai rendezvény.
Szóval szép volt a sor, lehetett ütemezni, és akár hetekre is a városhoz lehetett kötni az annyira óhajtott – akár külföldi – turistákat.

klikk
Az idén azonban valahogy minden felborult.
Emlékezhetsz még, említettem nemrég a remek érzékkel egy időre szervezett Cantemus éneklő hetet és a VI. Nyírség Nemzetközi Néptáncfesztivált.
Nos, a csodák ismétlődnek.
Kiderült, hogy gyümölcs híján elmarad a Gyümölcskarnevál. Mindjárt lett is Kistérségi Találkozó belőle.
Ezzel alapból semmi baj, hacsak az nem, hogy a korábbiakhoz képest csúszik egy hetet.
Így aztán éppen egybeesik a Múzeumfalu méltán híres rendezvényével a Kóstolja meg Magyarországot cíművel. (Jellemző módon erről egy januári írást tudnék linkelni az egyik helyi lapból.)
Talán még ezzel sem lenne baj, legalább megoszlik a Happy Art-ról itt maradt rengeteg külföldi turista 😉
A bajt mindössze egy apró átfedés jelenti.
Ízek utcája, olvasom. “töltött káposzta variációk, babgulyás, halászlé, káposztás paszulyleves, lapcsánka, krumplilángos, sztrapacska, cinke, juhtúrós puliszka, juhász lapcsánka, kemencében sült hagymás csülök, lacipecsenye…”
Biztos, hogy ennek a rendezvénynek ütnie kell a Kóstolja meg Magyarországot címűt?
Biztos, hogy meg kell ölni a Múzeumfalut, ahol évek óta ebben az időpontban van a rendezvény, és egyébként is talán a legtöbbet teszik Sóstó hírnevének öregbítéséért?
Miért nem lehet kicsit odafigyelni egymásra a rendezvényszervezőknek?


Jó reggelt! – mondom akkor, mikor nyoma nincs még a reggelnek.
De azért köszönés nélkül nem akartam elindulni. 🙂
Persze nem lesz ez így minden reggel, de ma így lett.
Úgy két-három nap múlva egy reggel majd elmesélem a tegnapi tesztreggelemet, addig nagyjából csak Vidor beszámolók lesznek.
Este talán érdekesebb írással jövök reményeim szerint.


Változások

Szeptembertől új mederbe terelődik az életem. Erről már elég sok mindent tudsz, hiszen telesírtam vele a blogomat. 🙂
Amit viszont még nem, azt most elmondom.
Nagyobbrészt technikai dolgok (sőt, azt hiszem, csak azok), de bizonyos helyzetekben jelentősen érinthetik a naplómat.
Tehát: A napközben hétköznap úgy reggel fél 6 és este 7 közötti időt jelent. (mi mást is jelenthetne, mint a napkeltétől napnyugtáig-ot)
Az alant leírt változások ezt az időszakot érintik.
Eddig írni és olvasni is tudtam a blogomat. Ezentúl sem az írás, sem az olvasás lehetősége nem adatik meg ez időben.
Ezen időszakban megjelenhetnek írások, mert szerencsére a WordPress megengedi a megjelenés ütemezését, azonban ha figyelmetlenségem okán valami rosszul jelenik meg, az legalább estig úgy is marad.
Eddig bizonyos megkötésekkel volt lehetőségem bizonyos oldalak elérésére.
Sajnos a kedvenc oldalaim közül szinte egyiket sem értem el, ez ezután is így marad azzal a különbséggel, hogy az eddig elérteket sem érem el.
Ez persze azt is jelenti, hogy kedvenc oldalaimon bármikor is helyezik el a bejegyzéseket, azokat estig nélkülöznöm kell.
Az E-mail olvasásának lehetőségét minden bizonnyal meg tudom teremteni, az írás azonban más tészta.
Nem használnék céges fiókot magán levelezésre, ez így természetes, azt gondolom.
Bár ez igazán nem változás, mert a postagalambok eddig sem hagytak sok nyomot a postaládámon, olyan példára meg nem is emlékszem, hogy azonnali választ várva toporogtak volna az ablakban.
Marad tehát a telefon a kiváltságosoknak 🙂

Mindezt azért írtam le, mert a blogot csak addig csinálom, amíg fenti változások nem tükröződnek a tartalomban. Ha bármi változna, szólok.
Szép reggelt, szép napot!
Este – reményeim szerint – 10 körül jövök a Vidorral.


Köszi :)

Mielőtt elindulnék mai Vidor-túrámra, valamit még megosztok veled.
Többek között ezt kaptam tegnap.
Szóval el vagyok búcsúzva.
Rendesen megható volt.
Nagyon meglepődtem, fogalmam nincs, miket mondtam.
Köszönöm azoknak is, akiknek személyesen nem tudtam.
Kicsit ciki, hogy pont ez a kép csillan be, de legalább látszik, van mit tanulnom 😉


Kezdés?

Nem is tudom, mit meséljek előbb?
Nemrég értem haza, kicsit félbehagytam a mai Vidort, nagyjából a léggömbökig jutottam.
Lesz mindjárt pár kép is, meg a napközbenről is pici majd.
… Nem időrendben haladok, mert az túl egyszerű lenne 🙂
A nap vége felé elkezdtem elcsomagolni a számítógépemet is. Ezzel kicsit elcsúsztam, mert délután érkezett pár mail a jövő heti dolgaimmal kapcsolatban, és igyekeztem megvárni a végét.
Aztán lementem a térre, tébláboltam. Gondolkodtam, hogy haza kellene jönni valamilyen melegebb ruháért, mert a rövidnadrág nem teljesen alkalmas viselet ilyentájt késő este.
Aztán mégis maradtam.
Így lettek ezek a képek.

Aztán jött a megnyitó, a lufik elszálltak, én meg hazasétáltam.
Nem teljesen így terveztem, de talán majd a többi napon sikerül a koncerteket is megvárnom.
Korábban (jóval korábban) úgy terveztem, hogy majd a Vidor idején szabadságon leszek, mert ilyenkor napközben is történnek érdekességek.
Kicsit másként alakultak a dolgok, de szerintem hétvégén valamit megpróbálok majd elhozni ebből a hangulatból.
Tervezek 🙂


Jazz se

Panaszolják – szerintem teljesen jogosan – az egyik helyi netes lapban, hogy azt a kevés valamirevaló rendezvényt, ami még megmaradt, szinte azonos időpontban ömlesztik a városra.
Mondom, egyet is értek a szerzővel, ugyanakkor mondjuk csak az előző évre visszagondolva szomorúan kell megállapítanom, kaptunk elvonást rendezvények terén is.
Nem akarom tovább rágni a VIDOR – Happy Art csontot, lassan előkerül az az egyetlen ember, aki szerint ez így jó…
De lapozzunk…
Az idei nyáron is feléledt a belváros délutánonként, bár kicsit már kiszorították a résztvevőket a kocsmák a Kossuth térről, de legalább voltak rendezvények.
Igaz, idén már meglehetősen önkiszolgálóaknak kellett lenniük a fellépőknek. Dicséret illeti őket, hogy így is vállalták.

Sóstón a szökőkút körüli rendezvénysorozat is árnyéka volt a múlt évinek, persze azért voltak itt is jó műsorok.
Elmaradt viszont a sörfesztivál, amely az egyetlen komoly rock-koncertsorozat évek óta a városban. Talán az is szomorú kicsit, hogy az egyetlen lett volna…
Úgy tűnik, elmarad a Jazz Napok folytatása is, pedig igen értékes, igényes, színvonalas koncertsorozatot láthattunk tavaly.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy – számomra is – kiderült, létezik honlapja a – többek között – a Jazz Fesztiválon is méltán sikert aratott Nüansz zenekarnak. Ők az idén is több koncertet adtak a Takarékpalota oldalában.


Palya Bea…

…az ATV-n. Albert Györgyi beszélget vele még vagy jó félóráig. Érdemes
nézni. Szerk.: Palya Bea lapja
Én a múlt évi Vidoron fedeztem fel, fantasztikus koncert volt.
Most visszaolvastam, mit írtam akkor. Ahogy nézem most a beszélgetést, ugyanaz az érzés. Mintha ott lennék a beszélgetésen, és akár közbe is szólhatnék…
Olvass te is vissza! 😀


Tervszerűen

Bizonyára van, aki emlékszik még arra a lázas sietségre, ahogyan a Vidor előtt munkagépek vágták fel a Kossuth téren a templom előtti járdát, és a már jól ismert kockakőből újjáépítették.
A korábbi láncos oszlopokat új dizájnú oszlopok váltották fel, és még mielőtt a rozsda enni kezdte volna őket, elkezdték lefesteni. Ha jól emlékszem, ez egy nappal a Vidor megnyitása előtt történt.
Ma már tudom, a nagy sietség oka az lehetett, hogy elkészüljön, mielőtt a kőtörő gépek körbeérnek a városon, és ismét a Kossuth térre jutnak.

Bizonyára többekben felvetődött a kérdés, hogy ha a forgalmat – a buszokét is! – kitiltják a Dózsa György út – Jókai tér közötti részről, miért is kell járdát, korlátot rombolva útkereszteződést építeni?
Meg ha már nem lehet a Bocskairól jobbra menni, ugye eszébe jut majd valakinek, hogy két sávból lehessen balra menni, és nem a jobb sáv lezárásával “oldják meg” a problémát?


A mai útfelbontó-mérleg a teljesség igénye nélkül:
Kossuth tér, Dózsa György út, Jókai tér, Hősök tere, Nagy Imre tér, Körte utca, Vay Ádám körút, Korányi út, Ószőlő utca, Kosbor utca, Kígyó utca, Szarvas utca, Arany János utca, Debreceni utca, Luther utca, Hatzel tér, Gimnázium köz, Eötvös utca… és így tovább.


Miközben fényképeztem, az egyik munkás azt mondta: “Megyek Straszburgba, ha rajta leszek a képen”. Mondtam, szerintem az ő munkájával nincs baj, ilyen rövid idő alatt ekkora kupit csinálni nem kis teljesítmény… de aki kitalálta ezt a káoszt, azt akár messzebbre is szívesen…


El(le)maradások

Emlékszem, mikor augusztus 22.-én vittem a szervizbe a gépemet, hányszor nyúltam az oldalamhoz, hogy elővegyem… Összeszoktunk.
Gondoltam, összeszedem azokat az eseményeket, amelyeket kénytelen voltam fotózásilag kihagyni. Egyben fel is idézem a nyárvég eseményeit.
Szaggassuk a sebeket 🙂
Nyíregyháza, augusztus 23. szerda: Nyíregy házi buli
Nyíregyháza, sóstói szökőkút, augusztus 24. csütörtök: Y2K és Slow Band
Nyíregyháza, BuSzaCsa, augusztus 26. szombat: Kgstparty
Nyíregyháza, szeptember 1-30. Nyírségi Ősz
Nyíregyháza szeptember 1-9. Vidorfesztivál
Debrecen, Lovarda, szeptember 8. péntek: Kispál és a borz
Nyíregyháza, Kossuth tér, szeptember 9. szombat: Gyümölcskarnevál
Nyíregyháza, Kossuth tér, szeptember 9. szombat: Omega
Nyíregyháza, Bujtos szeptember 10. vasárnap: Fesztivál az állatokért
Nyíregyháza, Múzeumfalu szeptember 15-16. péntek-szombat “Kóstolja meg Magyarországot”
Záhony, szeptember 15-16. péntek-szombat MÉZ Fesztivál
A nagy vágyam: Budapest, Vasúttörténeti Park szeptember 16-17. szombat-vasárnap VI. Közép-európai Mozdony Grand Prix és II. Nemzetközi Étkezőkocsi Találkozó
Nyíregyháza, Repülőtér szeptember 17. vasárnap Repülőnap
Voltak még apróságok, meg hát bizonyára ezek közül sem jutottam volna el mindenhová.
Most az ősz, és a zárttermi koncertidőszak következik. Nehéz lesz megállni, hogy ne lőjek fűre, fára 😉
Szóval örülök, hogy újra van gépem :-D” …és ezzel le is zárom a fényképezőgéphiba témát, remélem örökre.
Jöjjenek a képek!


Utolsó este

Még a Vidor idején készítettem a következő esti képet.

Ekkor el is döntöttem, hogy a gépem visszaérkezéséig nappali életmódot élek a kölcsi-fényképezőgéppel.
Úgy néz ki, hogy holnap sikerül végre eljutnom a gépemért, így a gépet kölcsönző is akkor fényképezhet majd, mikor csak eszébe jut 🙂


Kis kutya, nagy kutya

Ismét ősz.
Elmúlik a Vidor, elvonulnak a gyümölcskompozíciók, és míg romjaiból helyreállítják a várost, néhány kutyus, és gazdája, valamint néhány “állatos” szervezet embereket csalogat a Bujtosi tó partjára.
Ügyes, okos kutyák kápráztatják a vendégeket, büszke gazdik pózolnak a fényképezőgépek előtt.
Olyan családias az egész.
Én két éve is résztvettem – persze nézőként – a Fesztivál az állatokért rendezvényen.
Akkor a gyümölcskarneváli menetben fedeztem fel a kocsit, amelyik a meghívót vitte, idén pedig már kerestem a feliratot.
Így aztán vasárnap kerékpárra pattantunk, és néhány órát a kutyusok közt töltöttünk.
Én nagyobbrészt pollent gyűjtögettem az esti tüsszentésekhez, barátnőm pedig igyekezett minden kutyust megörökíteni.
Egyetlen képet készítettem, amelyet itt bal oldalt látsz.
Érdekes rendezvény volt, biztos vagyok benne, hogy senki nem bánta meg, aki eljött.

Gyümölcskarnevál

Nos, a vasárnapi bejegyzésből már sejthetted, hogy mivel a gyümölcsök az utcán vonultak, nekünk a különféle gabonák, és társaik maradtak 🙂
Idén gép híján nem sikerült igazán fotóznom, mint a múlt évben.
Erre a napra is egy baráti találkozás jutott. Szerencsére elég magasan voltunk ahhoz, hogy az utcai zenebona mellett beszélgethessünk is.

Néha azonban ki-kinéztünk az ablakon, és érdekes jeleneteket láttunk.
Erről a kompozícióról két elképzelés is született.
Az egyik szerint az Angliának készített remek idegenforgalmi rajzfilm utánérzése, a másik ennél jóval morbidabb 😉

A napi program elég gyorsan szerveződött, így sajnos nem maradt időnk a jelzőlámpák leszereltetésére, így aztán igen randán belelógnak a képbe.

…és persze az úri népség kultúrájára jellemző, hogy – nyilván gyaloghintóra nem tellvén nekik – a parkon keresztül autókáztak.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy úgy 10-20 méterre a rendőröktől…

Este, az Omega koncertre tartva állapítottuk meg, hogy a Vidor után fél nap is elég volt ahhoz, hogy szemetes, koszos kocsmává züllesszék a belvárost.
Történt ez mindannak ellenére, hogy a közteresek (vagy hogy hívják a takarítókat) megállás nélkül takarítottak.
Persze amit a Koós műsor végéből hallottunk, nem csoda, hogy mindent eldobált a nagyérdemű…
Erre az utolsó képre majd még visszatérek az Omega beszámoló után.


Nagy utazás

Nem, nem vártam meg a vetítést, és a Pici sem vendégszerepelt most városunkban.
Egészen másról van szó.
Mai beszámolómban valahonnan Magyarországról indulunk el, elhaladunk Afrika partjai mellett, Iránon, Bulgárián, Románián keresztül ismét visszatérünk kis hazánkba, majd keleti ritmusok kíséretében Franciaországban pihenünk meg.

Kedd este Lakatos Róbert, és a RÉV zenéje fogadott bennünket a téren. Igen sokféle zenét hallhattunk tőlük, én mégsem találtam meg köztük azt, ami “nekem való”. Ez bizonyára az én hibám, mert a közönség olykor “vevő volt” a műsorra.

Igazi tömeg azonban a koncertjük után kezdett gyülekezni a téren, és mikor néhány afrikai zenész megjelent a színpadon, már egy tűt sem lehetett elejteni… vagy ha mégis, nem nagyon volt érdemes 🙂
Lura színpadra érkezését már a néhány napja megszokott üdvrivalgás kísérte.
Miután megbeszélte a közönséggel. hogy angolul fognak kommunikálni – mármint a közönség, és ő 🙂 -, röviden mesélt a Zöld-foki szigetekről, majd kezdetét vette a mozgalmas, zenét, táncot, mesélést magában foglaló remek hangulatú koncert.
Mikor a koncert végefelé a színpad mögé keveredtünk, már valahanyadik ráadás előtt szaladt le Lura a színpadról, majd követte a zenekar is.
A színpad mögött boldogan összeölelkeztek, és már indultak is vissza a következő ráadáshoz.
Ekkor “készítettem” a képet.

Ígérem, azért ilyen képeket nem nagyon fogok feltenni, csakhát mikor megláttam a hátsó színpadképet, nem állhattam meg, hogy ne szerencsétlenkedjek a park korlátján kicsit a kölcsi-fényképezőgéppel. Különös kontraszt ez az előző bejegyzés képajánlója után 🙂

Szerdán egyedül sétáltam fel a térre. Valamivel hét előtt érkeztem, így hallottam még pár taktust a Takarékpalota mellett játszó emberkéktől, de mire odaértem, már pakoltak.
No, irány a tér, a szokott pad a tér túloldalán.
Útközben egy lány sietett el mellettem. Gondoltam, nem akarja lekésni a koncertet.
Aztán kiderült, ő az egyetlen, aki nem tud lekésni egyetlen Palya Bea koncertet sem 😀
A koncert közben néha lejegyeztem ezt-azt, mert kitalálok marhaságokat magamnak, ha már a fényképezőgépem nem lehet velem 😉
Ami pár perc után megfogalmazódott: olyan volt a koncert, mintha nem is lett volna színpad. Mintha a közönség körbeülte volna az előadókat egy tábortűznél.
Közvetlen hangú felvezetések, rendkívül magas színvonalú, kidolgozott produkciók – holott néhánynak csak munkacíme volt még -, összeszokott csapat.
Rá kellett jönnöm, nem a cimbalommal, mint hangszerrel van bajom, mint ahogy előző két nap fellépőinél gondoltam.
Nem mindegy, ki porolja a hangszert! Itt fantasztikus volt, ahogy szólt.
És fantasztikus volt az is, amikor a szakszofon-ének párbajba belefecsegett a cimbalom.
Szóval a Salif Keita koncert után a második helyre került nálam az összes eddigi koncertet figyelembe véve. Nagyon szorosan a második helyre…

Ezután nagyon nehéz dolga volt Thierry Titi Robin csapatának.
Nekem kicsit monotonnak tűnt, mintha mindig ugyanazt játszaná.
A koncertjükből nem is a buzuki hangja maradt meg bennem, hanem a percussion szóló. No, az nagyon durva volt! Az a srác erre született!

A csütörtök ismét két jelentős koncert napja volt.
Este 7-től Lajkó Félix triója várta a közönséget, majd pedig Afrika Hercegnője, Dobet Gnahoré Elefántcsontpartról tette emlékezetessé az estét.
Ezekről részletesebben nem tudok mesélni, mert sajnos nem voltam ott.


Tamás Pál

Személyesen nem ismerjük egymást, bár sokszor találkoztunk rendezvényeken, és ahogy a barátnőm szokta mondani, ha két fotós találkozik, először egymás gépét nézik meg. 🙂
Tehát látásból ismerem, beállításaiból pedig a képeit ismertem fel.
Innen tudom, hogy képei Nyíregyháza lapján szoktak megjelenni.
Ami miatt pedig itt írok róla az, hogy nagyon tetszik a látásmódja, és technikailag is gondosan kivitelezettek a képei.
Először a Made in Broadway képsor kapcsán gondoltam, hogy írni kellene róla, de csak most, a VIDOR-os képeinél (egy másik link, itt ajánlom figyelmedbe a DSC_3198-as képet. Csúcs.) ragadtam billentyűt.
Sajnos ha csak a korábbi galériát nézegeted, nem derül ki (szövegesen), ki készítette a képeket, és a kapcsolódó hírhez sincs “visszalink”, de a hírről a képhez jutva azonosítható a készítő, és meglátod, vannak jegyek, amiből felismered, a fotóst.
Jó hír, hogy hétfőtől az új galériákon ott a fotós neve. Rugalmas a webmester 😉


Műsorközlő

A tegnapi archív kép után kicsit ismét Vidorozok.
Szombat volt az utolsó nap, amiről beszéltem. Az nem nagyon tetszett, persze attól még lehetett jó…
Most lépjünk tovább.
Vasárnap Ghalia Benali volt az első fellépő a Kossuth téren.
Nehezen megfogható stílus, olykor mintha indiai lenne, olykor török, olykor egészen hagyományos, ami viszont mindig egyforma, a színvonal.
Remek hang, kitűnő hangszerelés, tánc.
Aztán fellapozom a műsorfüzetet, és helyreteszem az előadót. Tunézia.
Egészen másfajta zene, amit Juan Carmona és csapata mutat be.
Flamenco. Hangulatos, olykor szenvedélyes zene, az egyik dobos néha előrejön táncolni, amitől a közönség jó része megőrül.
…és már el is érkeztünk a hétfőhöz.
Nagyon nem sietünk az első fellépőhöz, de jó részét így is halljuk a műsornak.
Szerencsére némi beszélbetés az ismerősökkel kicsit felpörgeti az időt, így hamar túljutunk Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band-jén.
Talán érzed már, nem fogott meg nagyon ez a műsor. 🙂
Nekem túl vegyes volt, ilyen-olyan irányzatba belekapás, olykor mintha a szél összekeverte volna a kottákat. Szóval egyéni villongások voltak, főleg a hegedűs alkotott, de valahogy nekem nem állt össze a dolog.
Ami viszont ezután következett, az maga volt a csoda.
Nem hiába nevezte a műsorközlő a fesztivál fénypontjának.
Salif Keita
talán egymaga is el tudta volna varázsolni a közönséget, de ráadásul olyan profi csapattal érkezett, ami biztossá tette a sikert.
Annyi mozgás volt a színpadon, hogy nekem a nézésétől is izomlázam lett ;-D
Afrikai zenei alapok, akusztikus, és elektronikus hangszerek kavalkádja, egyedi, utánozhatatlan ének, mozgás, tánc, lendület jellemezte a műsort.
Ez is az a zene, amit otthon is hallgatni szeretnék 😉
Mára Lakatos Róbert, és a RÉV várható első fellépőnek este 7-kor, lehet, ez is bonyolult lesz az én egyszerű lelkemnek ;-D , de majd meglátjuk… utána pedig egy fölfelé tartó csillag a Zöld-foki szigetekről, Lura.
Érdeklődéssel várom.


Bocs, srácok!

Tegnap délután egy szalonnasütéses bulit terveztünk, amit az időjárás meghiúsított.
Jó kis dumadékután lett belőle, kellemes környezet, régi jó barátok között.

Aztán hazafelé megálltunk a Kossuth téren.
Éppen a második fellépő. a Mardi Gras Brass Band állt be, majd játszott, ami nem nagyon fogott meg.
A tér sarkán kezdtem el fényképezgetni, mostmár tudom, nem túl jó eredménnyel.
Az viszont tök jó, hogy lezárták a tér melletti utat, így a donorbiciklisek sem vackolják szét a műsort, és az utcán is remek fesztiválhangulat uralkodik.
Gyalogosok sétálnak az út közepén, kerékpárosok önfeledten forgolódnak, néhány srác labdázik… szóval jó a hangulat.
Nos, ettől a néhány labdázó sráctól kérek elnézést, amiért túlbecsülve képességeimet azt hittem használható képet készítettem róluk.
Sajnos nem… Ha küldtök egy mélt, szívesen elküldöm, de szörnyen sikerült… illetve nem sikerült…
Talán legközelebb.
Bocs. 🙁


Jajj, de…

…szép virágok vannak a réten!
Énekelték a Kistehén tánczenekar
tagjai nem sokkal azután, hogy elhangzott a megnyitó, és a vidorléggömbök is elrepültek a mellettünk álló kisgyermek szorgos integetései, és jóutat-kívánsága mellett.
Már hagyomány lassan a zenekar fellépése a Vidoron, így évről évre megtudhatjuk, hogy Feri elvitte a kabátom, és hogy kivel alszanak a plüssállatok 🙂
Szóval ez a Vidor is jól indult, jókat vigyorogtunk a dalszövegeken, és olykor már tudtuk is.
Aztán elköszöntünk Zolitól, Boritól, Geritől, felvettük a kabátunkat, és vártuk a kubai zenészeket, a Buena Vista Social Club-ot.
Idemásolhatnék most néhány dolgot az együttesről, de nem teszem, mert elolvashatod a Vidor lapján, többet meg én sem tudok 🙂
A hangulatról sokat elárul hogy volt, amikor tíznél is több pár táncolt a téren, pedig elég zsúfolt volt a tér.
Röviden hát remek este volt, és néhány hasonló még várható 😉
Ide jött volna a mai járdaműsor, de sajnos közbeszólt az eső, nem sikerült a közeli járdán megjelennie a krétás kiírásnak.
Azért nem maradsz kép nélkül 🙂 ezt néhány perce, boltból jövet készítettem.


Őszülünk lassan

Ennek biztos jele, hogy napokon belül itt a Vidor Fesztivál.
Idén szeptember 1-9.-ig tart az a időszak, amikor az esti program mindenképpen a Kossuth térre vonza a város apraját, nagyját.
Persze a szerencsések, és kitartók hozzá tudnak jutni a színházi előadások jegyeihez is.
Bekukkantva a rendezvény lapjára már látható a program, és bizonyára rövidesen megjelenik letölthető formában is.
Ahhoz, hogy szerencsés lehess, holnap reggel 7-től kell sorbaállnod a jegyekért.
Ideje böngészni a programot.

a flash a Vidor fesztivál honlapjáról származik


Ősz

Nem mondom, hogy nem férne rá egy alapos tisztítás az ablakomra, mégis meglepődtem, mikor kiléptem az erkélyre.
Dejóóó! ősz, Vidorfesztivál 🙂 Aztán a maradék álom is kiment a szememből.
Tavasz, és Városnap.

…juteszembe… reggel a Megfejtés-bejegyzésnél a rendezvénysorozat-link nem jött be. Ez az Index Keletre mutat. Oldalt, a Programajánlóban a Nyíregyháza lapján lévőt linkeltem. Valamelyik csak
működik éppen…