Elindult. Sok lufival, megnyitóval, két nagyszínpados és egy VIDOR kertes koncerttel, valamint egy felfedező kirándulással.
Meglepetésként 500 léggömböt osztotak szét a szervezők a nézők közt, amelyeket a X és V betűkkel bővült VIDOR luficsomagokkal együt engedtek útjára a megnyitó beszédek után.

A XV. VIDOR Fesztivál első nagyszínpadosa a Besh o droM volt. Én nagyon hiányoltam Barcza Gergő virtuozitását, egyáltalán a lendületet a műsorból. Nekem az is furcsa, amikor egy zenekar tagjait egyenként, sztárvendégként mutatják be. Jobb lett volna megmaradnom a pár évvel ezelőtti kellemes emlékeknél.

Az első külföldi fellépő Franciaországból érkezett, és salsa zenét hozott Nyíregyházára. Sergent Garcia videomegosztós megosztásaiba belenézve tudtam, hogy nem ez lesz a végignézett koncert számomra, így hamar a kellemes blues zenét választottuk a művház végében egy padra letelepedve. Pila, Peti és Bubu soha nem okoz csalódást. Valamikor vasárnap láthatod őket majd a Városalapítók szobránál, ha pontosat tudok, írom. (A lánybúcsú zaja elnyomta az információt tegnap este.)

A remek blues után még elsétáltunk a VIDOR kertbe a Karmapirin koncertjére.

Képeim a nagyszínpados produkciókról vannak, már az teljes album elkészült, ezzel a nappal már nem fogok később lájkvadászkodni. 🙂
Az album képeit most is az ittenire klikkleve nézheted meg, de gyere vissza, mert jön a mai ajánló.

Fél négy körül kezdődnek a koncertek a Városalapítók szobránál. Azért vagyok ilyen bizonytalan, mert ezekrőla hivatalos oldalon semmit sem találtam, így az előadók híreire hagyatkozok.
A No Dress Code Acoustic kezd tehát a Városalapítók szobránál, majd a Melounge Duo következik. Őket nagyon várom már, régen hallottam a zenéjüket.
Eközben a Korzó színpadon is zajlanak az események. Itt nem sorolom fel a fellépőket, a hivatalos oldal megteszi ezt, de kiemelném a Dániel Balázs Boogie Woogie Trió & Pleszkán Écska produkciót, ami igen pörgősnek ígérkezik.
Ja, igazi színpad van a Korzónál, és a Városalapítők szobránál is volt dobogó tegnap este.

A nagyszínpadon a KiSTeHéN kezd ma, ők addig voltak a látóteremben, míg nem lett két zenekar belőlük. Ezután én a inkább az Intim Torna Illegalt követtem, mert ők vitték tovább az általam kedvelt stílust.
A nap külföldi nagyszínpadosa a Los de Abajo lesz, meglátjuk.

A VIDOR kertben a Mystical Plants társaságában érhetsz át a holnapba. Ez jó koncertnek ígérkezik.

Nagyjából ennyit a máról, jelentkezem majd délután.

Az addig rendben van, hogy a VIDOR Fesztivál szombati zárónapjáról pont szombaton osztok meg képeket, de hogy az időjárás is pont olyan legyen, az annyira nem tetszik. Elég régen volt már fényképezőgép a kezemben, meg kicsit a hét közbeni dolgokat is jó lenne kiszellőztetni a fejemből.
A tegnapi Szüret Utcza koncert kimaradt sajnos, a jelenlegi időjárás pedig nem sok jóval kecsegtet, hogy délután szabadtéren fényképezzek. Meglátjuk.
Addig is nézzünk vissza a VIDOR utolsó napjára, amikoris viszonylag kevés időt töltöttem Nyíregyházán. A szomszéd város eseménye csábított el, és nem bántam meg, hogy így döntöttem.
A VIDOR Fesztiválra a záró koncertre értünk vissza. A BandAdriatica koncertje nem sokáig tartott a színpad előtt, de MistyManonak köszönhetően erről a koncertről is tudtam videót linkelni.
A néhány általam készített képet pedig az ittenire klikkelve láthatod.

Addig emlékezgetek a VIDORra, hogy az utolsó teljes beszámoló pont péntekre esik, és a történések napja is péntek. Igaz, másfél hónappal ezelőtti péntek.
Nagy kedvencem egy ideje a Kuckó Művésztanya, mert produkcióik mindig kellemes kikapcsolódást jelentenek. Még akkor is, mikor a répamesében engem is beválogattak a répahúzók közé. 🙂
Most a városháza előtt játszottak, és olykor elég nehéz volt jó fotózási pozíciót találnom a nagyszámú néző között.

Az utcaszínház után visszatértem a Városalapítók szobrához, ahol az Ukulele trióval tölthettük kellemesen az időt.
Kicsit keményebb zene következett ezután. A kisvárdai tehetségkutatón is jó eredményt elért Tween Falls zenélt.

Pár éve két dolgot jelent, ha a nagyszínpadon este két fellépő követi egymást. Vagy kezdődik, vagy befejezéséhez közeledik a VIDOR. Ezen az estén a Supernem és a Hanggai lépett színpadra.
Előbbi nem okozott meglepetést, sok koncerten túl vannak már a környékünkön is. A tőlük megszokott programmal kényeztették a nézőket. 😉
Az igazi meglepetés a Hanggai műsora volt. A mongol népzenét populáris alapokra helyező kínai együttes különleges hangzásvilága mellé igazi színpadi show társult, és a remek hangosítás is hozzájárult, hogy feledhetetlen legyen a koncertjük. Szerencsére egyre több amatőr videó található a megosztón az idei VIDORról is, így most meg is tudom mutatni a zenéjüket.
A napról pedig most is nézegethetsz képeket, ha klikkelsz az ittenire.

Vészesen közeledett már a VIDOR Fesztivál vége, amikor csütörtök délután eljutottam a Könyvtérre. Távolabbról láttam már az árnyékos pihenőövezetté alakított teret a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár előtt, és mikor megérkeztem éreztem csak, jó lett volna korábban erre járni. A mai albumban találsz majd néhány képet a térről és remélem, tavasszal-nyáron ismét létrehozzák majd ezt a csendes szigetet.
A nap zenei programjából a Pila Acoustic Group fellépését emelem ki, és ma sem megyek el szó nélkül az artisták, pantomimeset érdekes, látványos tevékenysége mellett.
Az esti nagyszínpados koncertet a Quimby hozta. Nekem nem kedvencem a csapat, így viszonylag kevés időt töltöttem a színpad előtt ellentétben azokkal, akiknek a kedvence. Jó sokan voltak. 🙂
A nap képeit ma is az ittenire klikkelve érheted el.

Folytatva a recycling-et 🙂 ma is egy viszonylag rövid fotóalbum következik egy lusta délutánról.
Szerdán gyakorlatilag az utcakövés produkciók és a Móricz Kertben az Óperentzia koncertje jelentették a koncert élményt.
A Try Cherry nevű formációról szeptember óta sem sok infóm van. Más formációkból ismert zenészek alkotják, és remek zenét, hangulatot csináltak. Ez minden.
A Greasy Hats már nem ennyire titkos formáció, hiszen Pila és Peti szerencsére jó ideje a kedvenceim közé tartozik. Bármikor szívesen hallgatom remek blues-ukat.
A Pán Péter általam idén felfedezett csapat. Kiváló fiatal zenészek alkotják, akiket korábbi formációikból ismerek, és hatalmas bulit tudnak csinálni.
Így telt a délután. Kevés fényképezés, sok beszélgetés, jó zenék.
A nagyszínpados produkciót nem terveztem az estémbe, bár Dresch Mihály játékát igen kedvelem, bármilyen zenét is játsszon, ezen az estén egy általam nem igazán kedvelt zenei stílusú csapathoz, a Romengohoz társult. Ez a program így teljesen kimaradt számomra.
Nem így az Óperentzia koncertje a Móricz Kertben. Kis változatosságot hoztak a VIDOR hét hangzásvilágába.
Fotót az ő koncertjükről sem készítettem, így a mai album Piláékkal ér véget. Klikkelj a képek nézegetéséhez!

A VIDOR Fesztivál keddi napja volt talán a legkevesebb képet hozó.
Az utca kövén a Milord és a Melounge duo, a nagyszínpadon pedig a Cimbaliband és a Fricska Táncegyüttes közös műsora jelentette a témát.
A Milord sanzonjai nem igazán érintenek meg, nem ez a zenei műfaj a kedvencem.
A Melounge duó jelentette a felüdülést ezen a forró napon, különösen mikor a Korzó melletti hőségből átköltöztünk a Városalapítók szobrának kellemes klímájába.
A Cimbaliband fellépéseit mindig érdeklődéssel várom, mert hatalmas lendületű, kiváló zenéjű koncerteket adnak. A mostani nagyszínpados műsorukból pont ez a lendület hiányzott. Illetve mikor belelendültek volna, rendre megtörte ezt a Fricska Táncegyüttes egészen más ritmusa. Nem vártuk meg a koncert végét.

Bár a fotóalbumban nem találsz képet róla, a nap magasan legjobb koncertjét a Móricz Kert hozta ezen a napon. Hobo és Bandája most is felejthetetlen estét szerzett a nagyszámú közönségnek. Ma sem értem, miért nem érdemelt ez a produkció nagyszínpadot a VIDOR Fesztiválon – és itt most nem akarom felsorolni, melyekkel cserélhetett volna helyet.
Mint írtam, a nap legjobb koncertjéről nem készítettem képet, a többit viszont láthatod, ha klikkelsz az itt lévőre.

Már egészen biztos, hogy még a következő VIDOR előtt befejezem az idei beszámolókat, hiszen ma már hétfőnél tartok. 🙂
Bár hagyomány már a VIDOR életében, hogy hétfőre lebontják a Korzónál lévő színpadot, én még mindig nehezen tudom megérteni, miért nem lehet legalább valami árnyékolót “intézni” a zenészek feje felé. Nem irigyeltem őket ezen a napon sem.
Elsőként a Kaland Old Rock állította meg a járókelőket remek Shadows zenével. Kedvelem ezt a csapatot, mert zenéjükkel kis megnyugvást hoznak a zajos hétköznapokba, és tisztelem is őket, hiszen már nem fiatalok, de lelkesek, és szívüket, lelküket adják zenéjükkel.
Hogy nem véletlenül napoztam délután én is a Korzó melletti téren, annak másik oka, hogy ugyancsak kedvelem Pila és Peti zenéjét bármilyen formációban is bukkannak fel. Most a duó formációt választották, és a Greasy Hats duó nevet. Nagyon jó zene volt akkor is, ha ezen a délutánon én bírtam kevéssé a meleget, így kevés képet készítettem.
Pedig érdekes, különleges dolgok voltam még hátra a napból. Mindenről nem is mesélek most, mert lesz még egy album a nap egy rövid részéről.
Mesélek azonban az Ukulele trióról, mert őket is kedvelem, és igen szerencsésnek éreztem ezt a napot, hiszen sok kedvencemet láthattam, sokféle zenét hallhattam.

A nagyszínpad erre az estére az Ocho Machoé volt, és ezzel a lehetőséggel remekül éltek is a srácok. Féltem kicsit a koncerttől, de azt hozták, ami elvárható tőlük, így a főteret megtöltő nézősereg semmiképp sem távozhatott csalódottként.

Írtam korábban, hogy igen szerencsésnek éreztem magam a sok remek koncert miatt. A nap betetőzése a Bluesers Móricz kertbeli koncertje volt. Nagyon szeretem a bluest, és a VIDOR idején elég sokat sikerült hallanom, még ha ezek közül egyik sem köthető a nagyszínpadhoz.
A hétfő képeinek nagy részét ma láthatod, ha klikkelsz a képre, de ahogy mondtam, lesz még egy album.

A vasárnap VIDOR beszámolóját tulajdonképpen már tegnap elkezdtem a szombathelyi kötélugrók rendkívül látványos műsorának fotóalbumával. Ma azonban a teljes napot áttekintjük. Ez VIDOR értelmezésben délután nagyjából négy órától késő estig terjedő időszak.
A délután – mint minden nap – egyrészt a pantomimeseké, másrészt az utcakövés produkcióké.
Ezen a délutánon Bognár Szilvi gyermekműsora volt a húzó koncertműsor, majd a pantomimesek és az artisták színesítették a délutánt, de volt két jó koncert a városalapítók szobránál is, Papp Dani szóló fellépése, és a Tram-Buli’n produkciója.
Este pedig a Kiscsillag csalogatta az embereket a nagyszínpadhoz.
Nagyjából ezekből az eseményekből áll össze a ma bemutatandó fotóalbum is. Klikkelj a képre!

A hétvége az a VIDOR Fesztivál életében, amikor kicsit nagyobb a mozgás a téren, és mivel ez az első teljes nap, különösen nagy várakozás előzi meg. Legalábbis az én részemről. Ekkor derül ki, kik lesznek azok, a vidámságot hoznak majd a VIDOR délutánjaiba, ekkor jelennek meg az élő szobrok, és ez az első lehetőség az utcakövés produkcióknak is.
Nagy örömömre az évek óta újabb és újabb ötletekkel megjelenő pantomimesek idén is megérkeztek, és igyekeztek elvarázsolni a délutánokat a VIDOR további részében is.

Az utcakövés produkciók is megjelentek, kicsit kalandos módon indult az Easter Eagles Linedance Club bemutatója, amely igen nagy közönséget vonzott.

A nagyszínpados programok – bár ezen a napon még két fellépő volt – nálam nem arattak egyértelmű sikert.
Az Etnofon Zenei Társulás profi zenészek profi módon kidolgozott produkciója volt, de volt agy olyan érzésem, hogy ha egy másik koncertjükre elmennék, ugyanezeket az improvizációkat hallanám, pontosan ugyanígy. Mindemellett a műsor nagy részén jól éreztem magam.

A Sidestepper felvételeit megnézegettem a koncert előtt a videomegosztón, ezek alapján nagyobb pörgést vártam. A látvány mindenesetre nagyrészt kidolgozott volt, ebben azt gondolom, jelentős szerepe volt a hang- és fénytechnikát kezelő technikusoknak.

A képek ma is mind a szombati albumhoz visznek. Klikkelj bármelyikre!

Mielőtt feledésbe merülnek az idei VIDOR Fesztivál emlékei, gyorsan elkezdem megosztani a fotóalbumokat. Napi bontás lesz, utcaköve és nagyszínpad egy albumban, mert ennyi volt benne. Illetve lesz még két kiemelt album is.
Ma tehát a nyitó nap albuma lapozgatható.
A tréfás megnyitó,

az első koncert, Borbély Mihály Balkán Jazz Projektjének fellépése,

és a nagyszínpadosok közül általam továbbra is legjobbnak tartott Bassekou Kouyate & Ngoni Ba visszatérése.

Bármelyik képre klikkelve ugyanaz az album nyílik, a linkeken pedig a korábbi írás a napról, illetve út a formációkhoz.
Kellemes nézelődést!