Gyula előbb érkezett

A falu közepén állok meg fényképezni, így nem kell gólyáért az Állatparkba menni 🙂

Valahányadik katt után mögöttem megszólal egy ember:
– Várj kicsit, mindjárt jön a párja is.
Várok.
Nem jön.
Lassan indulni készülök.
– Gyula előbb érkezett, már megszokta itt. – mondja az ember mögöttem.
Szép nyarat, Gyula! 😀


Sopron

Ma két éve sikerült rövid időt Sopronban tölteni. Szerencsére maradt kis idő a környék megnézésére is.
Hétvégén kétszer is eszembe jutott ez a két nap, így felelevenítem kicsit.
Szombat reggel, szikrázó napsütésben, Sóstóra tartva ugrott be a két évvel ezelőtti kép, amikor az előttünk haladó kamion pótkocsiját tolta le a szél a hóval vastagon fedett útról Sopron, és Győr között.
Ekkor már hazafelé tartottunk…
Másodszor pedig vasárnap reggel, mikor a tv-t bekapcsolva Acél Réka bejelentette, a Főtér Sopronba látogat.
Érdeklődve néztem a műsort, és hamar kiderült, milyen keveset láttam két éve…
Nézzük, mit is!
klikk a képre


Kocsonyafesztivál

Bizonyára feltűnt jobboldalt a néhány himbálózó betű. Hetedik alkalommal rendezik meg hétvégén Miskolcon a Kocsonyafesztivált.
Idén sajnos nem leszek ott, de múlt évben mindhárom nap programjából láthattam többet-kevesebbet.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy ott-e a helyed, előtanulmányként olvasgasd el a múlt évi beszámolómat, és nézegesd hozzá a képeket!
Az első nap fotóihoz klikk a képre

A második nap fotóihoz klikk a képre

A harmadik nap fotóihoz klikk a képre


Toronyóra fával


699

Lovarda, 2006. november 3., még két óra van a napból.

Kezdem talán a címmel. Hogy is jött ide? Véletlenül pont ez a 699. bejegyzésem, szóval a sors játéka 😉
Ismét visszamegyek kicsit az időben.
Ott voltam a Lovardában azon a P. Box koncerten, mikor Pandora’s Box lett ismét a név.
Cserháti Pityi halálával véget ért egy időszak a zenekar életében, és most, közel egy év elteltével sajnos úgy látszik, maga a zenekar sem bírja tovább.
Talán mégsem így lesz…
A koncerten a zenekar mindent megtett, amit csak tehetett, hogy emlékezetes legyen a búcsú. Igaz, említettem már, de mégegyszer leírom: méltatlan volt a régiektől, hogy ezen a napon magukra hagyták őket…
De beszéljünk inkább a koncertről.
Már a színpadkép is sejttette, hogy különleges élmény várható. Azt is lehetett tudni, hogy éjfélre várható a Radar zenekar, így a tíz órai kezdés maratoni koncertet ígért.
Így is lett. Hatalmas lendülettel kezdtek, és bevallom, nem hittem hogy végig bírják majd. De bírták!
Nem kis feladat volt a fényképezőgéppel követni a fiúkat 🙂
Olvastam valahol, hogy kevesen voltak a koncerten. Én nem így láttam. Néhányszor fényképeztem már a Lovardában, és most is elég nehéz volt mozognom a nézőtéren.
Nagyon kidolgozott, profi megvalósítású koncertet élhettünk át. Nem is nagyon értem, miért hagyják abba. Persze tudom, nem csak a koncert az élet, némelyik számnál nekem is a fülembe csengett Pityi Hammond-jának hangja… és én csak egy koncertre járó vagyok.
De kicsit elkanyarodtam a koncerttől.
Azt tudom csak mondani, van még két lehetőség, hogy aki kedvet kapott egy nem mindennapi produkcióhoz, láthassa.
Csütörtökön Nyíregyházán, a főiskolán, szombaton pedig Budapesten, az Almássy téri Szabadidő Központban. Ez lesz – remélem csak egy ideig – az utolsó P. Box koncert.
Most azonban a sok duma után lássuk a koncert képeit!
klikk a képre


Még mindig Lovarda

Lovarda, 2006. november 3. este 9 tájt.

Kicsit zajosra sikeredett a Stanley beállása, bár tudom, ez egy koncertnél kicsit furcsán hangzik. Majd kis pihenő, és indul a koncert második része.
Szintén remek zene, bár a beállás nem sikerült olyan jóra, mint amilyen hangos volt, azért élvezhető. Nem hiszem, hogy a hangosítás az oka, de végig olyan érzésem volt, hogy a basszus viszi a zenekart. Persze ez csöppet sem volt baj, sőt!
Ők voltak ezen a napon a második remek zenekar 🙂
klikk a képre


Médium a Lovardában

Lovarda, 2006. november 3, úgy este 7 körül.

Már a múlt évben megtanultam, hogy a Lovardába érdemes időben odaérni.
Igaz, a nagyobb tömeg csak a “főzenekarra” szokott érkezni, ám a bemelegítéseken is igen jó zenéket lehet hallani általában. Persze ezzel nem hiszem, hogy újat mondtam, ha olvasgatod a koncertbeszámolóimat 🙂
Így volt ez a P. Box debreceni búcsúbulijának előzenekaraival is.
De menjünk csak időrendben.
A tél első harapásai közepette kiflit, vajaspogit majszolva értünk a Lovarda ajtajához.
Míg az aprópénzt válogattuk a belépőhöz, bentről a beállás Black Sabbath-ja szűrődött ki.
No, ma sem jöttünk hiába! 😉
Aztán elfoglaltuk lassan már szokásos helyünket a padon, betáraztam a vakut, és már indult is a Médium saját számokból álló műsora.
Saját zenék, saját szövegek – kivéve a már említett Rémkirályt -, és mindez igen jól szól. A közönség is vevő a zenére, joggal.
Én fényképezgetek, később jön majd a többi zenekar is, aztán úgy éjféltájt a P. Box nagy leszerelése közben beszélgetünk kicsit Ákossal, a szólógitárossal.
Szóba kerül többek között a kapott lehetőség, hogy a P. Box turnéján részt vehetnek, megegyezünk abban, hogy jó lenne, ha a fiúk meggondolnák magukat.
Itt kapcsolódik a beszélgetésbe Ricsi, a zenekar billentyűse. Bár én nem vagyok “hangszerszakértő”, és ez hamar ki is derül, azért abban megegyezünk, hogy a Hammond-nak párja nincs.
No, de térjünk vissza a koncertjükhöz, legalábbis képekben:
klikk a képre

Tudom, néhány zenekarnál már írtam, hogy remélem, találkozunk még, de ha egyszer így gondolom… 😉
Szóval remélem, a Médium zenéjét is hallom még élőben is… meg persze forgatom a CD-jüket 🙂


Szolgálati közlemény :-)

[OFF]Megvolt P. Box első búcsúja a Lovardában, a plakátos néhány “meglepetés” elmaradt, akik jórészt a csapatnak köszönhetik népszerűségüket, “nem értek rá”, a többi meglepetés bejött, de ezekről majd az albumnál… Sajnos a Radarra is hiába vártunk 🙁 [ON]
A jó hír viszont az előzenekarok fellépése. Kellemes meglepetés volt mind a Médium, mind a Stanley.
Itt üzenem Ákosnak, hogy szerintem úgy hétfő-kedd körül lesznek fenn a képek.
Meghát hogy köszi a CD-t, hajnal kettőkor még Rémkirályt hallgattunk 😀


Gázömlés Debrecenben

Gondolkodtam, hogy szombat délelőtti vasútélményemet megosszam-e, de annyit írtam már MÁV-ról, hogy lassan új kategóriát nyithatnék nekik…
Végülis nem nagy sztori, csak fél órával a vonatindulás előtt a pályaudvarra érve sikerült lekésnem az IC-t úgy, hogy az információnál három valóban rendkívül segítőkész alkalmazott ült, mégis a pénztárosok tartották szóval az utasokat (vagy fordítva) jegykiadás helyett.
Három működő pénztárnál, nem túl nagy utasszámnál ez a fél óra kevésnek bizonyult a jegyváltáshoz…
Ez volt a szombati történet, fátylat rá.
Jöjjön a mai.
Úgy dél körül kezdtem készülődni, hogy hazautazzak Debrecenből. A téli időszámítást az időjárásfelelős is figyelemmel kísérte, így a tegnapi mármár nyárias időnek nyoma sem volt.
A buszon azonban sikerült nagyjából megszáradnom, és a Kossuth utcától az állomásig már gyalog tettem meg az utat.
Nagyon fel sem tűnt a tömeg a váróteremben, a nem működő utastájékoztató táblán sem akadtam fel nagyon, megszoktam már.
Azonban megütötte a fülem az egyik utas hangja a pénztárnál: “és akkor nem is lehet tudni, mikor megy az IC?” kérdezett vissza, majd valamilyen választ kapva elindult az információ felé. Odapillantva már gyanúsan nagynak tűnt a tömeg, így én is gyarapítottam.
Kiderült, úgy 10 óra körül gázömlés történt a Csapókert megálló mellett, így azóta nem közlekednek a vonatok. Azt sem tudják, mikor fognak.
Ez eddig érthető is, hiszen ők nem tehetnek az esetről, és nyilván nem tőlük függ, mikor indulhat meg a közlekedés.
Én még csak kb. 20 perce tartózkodtam ott, de felvetődött a kérdés, valamilyen alternatív megoldást tudnak-e?
Mondták, NEM. Várjak türelemmel, és figyeljem a hangosbeszélőt.
Figyeltem.
Úgy 1 óra előtt néhány perccel (három óra telt el a gázömlés óta) a hangosbeszélő közölte, mentesítő busz indul Hajdúhadházig. Oda nem nagyon vágytam, így nem lelkesített különösebben az információ. Így aztán néhány perc múlva, mikor azt is bemondták, hogy onnan viszont indulnak Nyíregyházára vonatok, már hiába próbáltam a busz közelébe jutni, az már tömve volt. Az az egy. Nem csuklós.

A kép 13:04-kor készült, ekkor indult el az első (egyetlen) vonatpótló.
Úgy 20 perccel ezután közölte a hangosbeszélő, hogy indulnak az IC-k. Így volt alkalmam azokkal utazni, akik jó 5 órája ültek a vonaton, és ők voltak a szerencsésebbek.
Aki véletlenül átszállt a mentesítő buszra, a buszról Hajdúhadházon lekászálódva láthatta elsuhanni azt a vonatot, melyet “türelmetlenül” elhagyott.
Neki nem volt szerencséje, de bizonyára azóta megállt már ott is vonat, vagy indítottak továbbmenőt. Én véletlenül az elsőként induló IC-re kaptam helyjegyet (azt Debrecenben szigorúan váltattak ugyanis), és indulásunkkor még 2 bennragadt IC várakozott, valamint néhány személy.
Nekem szerencsém volt…
Magáról a balesetről a SZON-on olvashatsz.


Szép emlékeim olcsón adom

Elérkeztünk hát a P. Mobil koncert-beszámolóhoz.
Maradék sörömet felhörpintve igyekeztem feledni az Overload produkcióját.
Közben lázasan folyt a szerelés a színpadon, majd felcsendült a ZENE.
A kezdés kicsit döcögősre sikeredett, Rudán Joe-nak kellett pár perc, hogy a hangjára találjon, de utána már nem volt gond.
Nem lepődtem meg igazán azon, hogy kicsit nagyobb volt a politikai töltés, mint általában. Ebben a helyzetben természetes, sőt, várható, sőt talán elvárható is volt, hogy így legyen. A műsornak mindenesetre jót tett, mert megújult a szetlista. Előkerültek régebbi, ritkábban játszott számok is.
Az igazi meglepetés azonban az akusztikus rész volt.

A “régiek” koncertjein az szokott lenni a gond, hogy ugyanazt a műsort nyomják évekig. Persze ez még így is jobb a maiaknál, a Mobil azonban ezen az estén példát mutatott a megújulásra.

A másik meglepetés Maku fellépése a Miskolc című számban.
Ha valaki nem tudná, ő a Radar zenekar frontembere, és itt is remekül megállta a helyét.
Összességében remek két koncert volt ezen az estén (a középső harmadik pedig – mint írtam – említésre sem méltó), és ha még Bill is jöhetett volna, akár az év koncertje is lehetett volna. Persze ne legyek telhetetlen, meghát sok van még az évből 🙂
klikk a képre


A Lovarda és a péntek, 13.

Eredetileg Billről, és P. Mobilról szólt a plakát, aztán hét közepén kiderült, Bill fellépése betegség miatt elmarad. Jobbulást!
Barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy a “csak” P. Mobilra is elmegyünk. Most időben érkeztünk, így tanúi lehettünk, amint a Kódex együttes az Iron Man-nel indul. Összenéztünk. Nagy fába vágták a fejszéjüket a fiúk.
Aztán hamar kiderült, a fejsze alaposan ki van élezve. Remek felvezető koncertet hallottunk, és zárásként “közkívánatra” ismét Black Sabbath, a Paranoid.
Jó, hogy idejében érkeztünk, erről kár lett volna lemaradni.
klikk a képre

Szórakozásunk azonban nem lehetett felhőtlen. Következett még egy csapat, akikről az egyik fórumban azt írtam, nagy kárt okoztak azoknak az együtteseknek, akiknek a számait játszották. Rettenetes volt, amit műveltek. Mazochistáknak azonban belinkelem az Overload lapját, de nem ér aztán panaszkodni 🙂
Kitartásunk azonban mégis elnyerte jutalmát, de erről majd később…


Unplugged

Az elmúlt hét végén az Programajánlóban láthattál jónéhány ajánlatot a debreceni Unplugged Club műsorából. Szombat délelőtt felkerestük az intézményt 🙂

Nem túl nagy hely, a csapos lány szerint is csak asztalfoglalással van esély részt venni egy-egy rendezvényen. Így délelőtt elég érdekes volt az úri közönség, aki az előtérben sörözgetett.
Mi is megpihentünk kicsit egy sör mellett, és hoztam programfüzetet.
Tehát találkozol majd ajánlattal jobboldalt.


A pusztító forró csoki

Nem ma történt ez sem, épp ezért ideje feltennem az albumot.
Ahogy az Egészséges erotikában elhangzik: “Itten van gusztushuszadika, Estván király, Alkotmány, miazmás” … szóval időszak behatárolva, mesélek.
Az előzményre talán még emlékszel, pár napja eljutottunk a kora délutánig.
Aztán lázas munka kezdődött a nagyszínpadon. Technikusok hada próbált úrrá lenni a színpad hangkeltő eszközein, és az eredményességet mi sem minősíti jobban, minthogy a Madarak nevű formáció énekese a még akkor is alig szóló mikrofonon keresztül egy játék nyereményeként az egyik technikust ajánlotta fel.
Egyébként az említett bulizenekar rangjához méltó bulit csapott, előkészítve a terepet, és a közönséget az est nagyfellépőjének, a Hot Chocolate együttesnek.

Szóval úgy három órás beállás, egy bulizenekar, és már jött is (percre pontos kezdéssel!) a forró csoki. A már említett mikrofont egy szám után lecserélték, és ezután semmi gond nem volt… A színpadon….
Persze a nézőtéren is csak nekem a gépemmel, de ezt már megbeszéltük.
Jónéhány képet azonban még sikerült készítenem.
Nézegesd őket!
klikk a képre


Karnevál előtt

A cím kicsit megtévesztő, mert időben már túl vagyunk a karneválon, de a történések idején még előtte voltunk.
Közel egy hetes rendezvénysorozat Debrecenben az, amelyet régen csak Virágkarneválnak hívtunk, és most is abban csúcsosodik ki.
Jómagam kevésbé vagyok híve az effajta karneváloknak, és bottal ütve sem
lehetne rávenni, hogy esetleg egy tribünön aszalódva élvezzem a
felvonulást.
Inkább a kísérő rendezvények érdekelnek, mert az általában hoz különleges produkciókat is.
Most sem volt ez másként.
19.-én a késődélelőtti óráktól vadásztam az eseményekre.
A nagytemplom mögött a Kismalac és a farkas esetét dolgozták fel igen érdekesen, humorosan jókora nézősereg szeme láttára, előtte egy virágkocsit díszítgethettek a lelkes arra járók, de voltak különféle kiállítások, bemutatók, zenéltek indiánok, és lengyelek 🙂
Ez utóbbiak – lévén lengyel nap – több produkcióval is képviseltették magukat.
Tekintsünk most el a CD-kíséretes énekléstől, és nyomban felejtsük is el, de beszéljünk az élő zenéről.
Ezt ezen a napon a Naczynia együttes képviselte.
Kővé dermedtem, mikor az első taktusokat meghallottam.
Valamire nagyon emlékeztetett.
Ifjúságom nagy lengyel csapata volt az a társaság, akiket egyszer az Omega hozott előzenekarként, és majdnem ők maradtak a főelőadó is.
Ez volt az SBB.
Emlékszem, mikor Lengyelországból 3 lemezükkel hazatértünk, hónapokig jártuk a Lengyel Kultúra Házát, hogy a többit is megszerezzük.
…persze akkor még ifipark is létezett…
De térjünk vissza a homályos múltból a fényes mába.
Szóval a Naczynia zenéje igen megfogott, el is határoztam, megpróbálok zenét keríteni tőlük.
…de ez az én magánügyem, nem untatlak vele.
Nézegesd inkább e pár órában készült képeket, a nap hátralévő részére még visszatérek 😉
klikk a képre


.


Jazz, mókuscickány, bor, ilyesmi

Legutóbb a Borfalu kapcsán emlegettem a Debreceni Borkarnevált, mint követendő példát.
Aztán elbontották a borfalut, majd eljött az ideje ismét a debreceninek>.
Nem kis várakozással néztem a programot. Már ekkor úgy tűnt, mintha ez idén kevesebb zene lenne, mint a múlt évben.
Persze tudom, ez mégiscsak a borról szól, és az volt bőven, mégis jobban esik úgy üldögélni, sétálgatni a Békás tó partján, ha közben olyan jó zenék szólnak, mint egy éve.
Most sajnos úgy éreztem, elég “light-osra” sikeredett az összeállítás.
Nem az előadók, hanem az összekötés.
Jókora szünetek, lapos, olykor unottnak tűnő felkonferálás.
Tehát az a pörgés, ritmus hiányzott, aminek bármilyen zenéhez hozzá kell tartoznia… szerintem.
A következő albumban az Agostones formáció műsorába nézhetsz bele.
klikk a képre

Beszéltem jazzről, borról, az ilyesmibe a sósperecet sorolom, remek volt, és mókuscickányt is lehetett kapni 😀


V4

Á, dehogy!
Szó sincs autókról, bár lehetne, hiszen ezen a hétvégén volt városunkban a Bogarasok találkozója.
Én most mégis a szomszéd város központjában szombaton koraeste történtekre hívnám fel a figyelmed.
Július 8. szombat, délután 5 óra, Debrecen, Kossuth tér, Cívis Korzó.
A már múlt hétvégéről ismert sátrak, emberek közt lépésben cikázó
villamos, üres nagyszínpad a templom előtt. Valahonnan mégis beállás
zaja hallatszik.
Felidézve az elmúlt hétvége eseményeit az akkor Kocsmárosné Arany Virág nicken említett hölgy intézménye felé vesszük az irányt.
…és valóban, a kisszínpadon néhány srác próbál úrrá lenni a hangszereken, és az ezek hangzását távolba sugárzó technikán.
Úgy fél 6 után meg is van az eredmény kezdődik a Gonzo koncertje.
Jó kis zene, a technika is remekül működik, gyűlnek az emberek, fogy a sör, a perec.
A koncert végefelé, mikor már jónéhány kép pihen a memóriakártyámon, mi is keresünk kis helyet a söröspoharunknak.
klikk a képre

Közben a nagyszínpadon is elkezdődik a zajolás, de a Friss Rádió műsor vezetője megnyugtat, nem kell gyorsan letörölnöm a habot a bajuszomról, lesz az fél óra is, mire rend lesz a színpadon.
Aztán eljön a rend.
Színpadon a Gulo čar.
Mivel a honlapjuk nélkülözi a magyar nyelvet, írok néhány szót róluk.
Brnoból érkeztek, kilencen vannak, és ahogy a trombitás mondta a koncerten “gipsy-funky band”.
Tehát cigányzenét játszanak, de korántsem hagyományos módon. Egy darab hegedű nincs a zenekarban, van viszont funky ritmus, pörgős előadás.
klikk a képre

Aztán szünet, átszerelés, a téren elsuhan mellettünk Dorina hatalmas illatfelhőt vonva maga után.
Iszunk egy sört.
Délután arról beszélgettünk, a Kampec Dolores koncertje jobban érdekelt volna, de az sajnos pénteken volt. …de ha már itt vagyunk…
Aztán a műsorközlőtől 40 másodpercet kap a United All Stars.
Vaku a gépre, irány a kordon sarka.
A Pély Barnát nem kedvelem, pedig kevés Megasztárt néztem. :-D<br />
A zene mégis jó.<br />
Nem annyira az én stílusom, de olyan szombat esti közönségcsalogató, és legalább nem Lagzi Lajos 🙂<br />
Ja, és élő zene, nem három ember és egy CD-játékos.<br />
	<b>klikk a képre</b><br />
<a href=
U.i.: a V4 ennek a korzós hétvégének találó elnevezése. A fellépők a Visegrádi Négyek országából jöttek…
…ja, és bármelyik képre klikkelsz, ugyanahhoz az albumhoz visz 😉


Balkáni láz…

…söpört végig hétvégén Debrecenen.
Persze nem kell megijedni.
Mindössze annyi történt, hogy fergeteges zenei parádé részesei lehettek az arra járók.
Mint ahogy oldalt, az ajánlóban láthatod, június 30.és július 23. között négy hétvégén át tart a zenei csemegéket felvonultató Cívis Korzó Debrecenben, a Kossuth téren.
…és hogy honnan a cím?
Amolyan tematikus hétvégék lesznek, és az első a balkáni zene hétvégéje volt.
A szombati nap műsorán sikerült résztvenni, illetve ami abból maradt.
Az előzetes műsorthírtől eltérően a kisszínpadra tervezett műsor elmaradt (bár nem tudom, a téren zenélő duó nem az e helyre kiírt volt-e?).
Láthatod majd a képeken, hogy egyéni előadás zajlott ott mindössze.
És ahogy Kocsmárosné Arany Virág (na jó, nem biztos, hogy így hívják 🙂 ) sörcsapolás közben elmondta, pénteken is üresen maradt ez a színpad.
Persze panaszra semmi okunk nem lehetett.
Remek zenék, hideg sör, finom sósperec, és kevés eső.
Mielőtt a képeket néznénk, íme a fellépők sorrendben:
Kásgári – két dob, és egy fúvós hangszer, amit szunájnak hívnak.
Fanfara Complexa – sok-sok szaxofon, furulya, koboz és dob.
Ajde Braćo – szaxofon, furulya, tapan, riq, derbuka, trombita, derbuka, bongo, kanna, fuvola, gitár, harmonika (azért van néhány olyan hangszer, amiről tilos kérdezni 😉 )
klikk a képre


Bizonyítékaim vannak…

…hogy ez a nap nem a pulyka napja volt, hiába is nevezték 4. Pulykanapnak 😉
klikk a képre

Két napos rendezvény helyszíne volt a hétvégén Debrecen belvárosa.
Szombaton az időjárás nem igazán fogadta kegyeibe a vendégeket, és a szervezőket, mégis rengetegen töltötték itt az időt főzőverseny-drukkolással, kóstolással, a sátrak kínálta érdekességek nézegetésével, vásárlással, vagy a színpad előtt… nomeg néhányan a színpadon is 🙂
Képeim szombaton készültek, a vasárnapi napsütésben már csak rövid sétát tettünk a forgatagban.


Megfejtés

Úgy döntöttem, mégsem várok a hét legvégéig a megfejtéssel, mert így alkalmam nyílik kicsit jobban is beharangozni a várható hétvégi eseményeket.
Oldalt a programajánlóban láthatod, hogy közel három napos rendezvénysorozat színhelye lesz a Kossuth tér.
Szerda óta építik a “díszletet”, ez a megfejtése előző rejtvény-bejegyzésemnek.
Bevallom, a programot olvasva hogy finoman fogalmazzak, vannak fenntartásaim.
(Ha mégsem lenne igazam, lesz album 🙂 )
Remélem, a múlt évi silány Fássy mulatós Városnap után villantanak valamit a szervezők.
A díszlet, a környezet, a több tíz építő többnapos munkája, és nem utolsósorban az idelátogatók és az eleve itt élők megérdemelnének egy színvonalas hétvégi rendezvényt.
Jó lenne hasonlóan jól érezni majd magunkat, mint múlt nyáron Debrecenben, a Borkarneválon…
klikk a képre