Második nap…

…melyen megtudjuk, hogy a bányászok bírják a hideget, összefutunk sok ismerőssel, és jókat beszélgetünk idegenekkel, Kortyolunk, és rengeteg jó zenét hallgatunk.
Kocsonyafesztivál, Miskolc, február 18.
Verőfényes napsütésre ébredünk – illetve én jóval a Nap előtt, de ez nem hangzana olyan jól.
Némi hagyományos bolti sorban állás után rendkívül jó kávéhoz sikerül hozzájutni egy büfében, így méltó módon felkészülve a napra az Avas csúcsairól aláereszkedünk a városba.
Kevéssel tíz után érkezünk a Hősök terén lévő sátorba, és kis ideig azt hisszük, ránk várt a Bányász zenekar, de mellettünk egy úr morgolódása visszahoz a valóságba. Szót sem érdemelne a kis késés, ha a műsorközlő a már fent említett borzalmas poénja, miszerint “a bányászok bírják a hideget” nem ivódna belénk 🙂 Szóláshoz jut hát a Bányász zenekar, és igazi jó térzenével az álmosság maradékát is elűzik.
Rövid színpadi szerelés után a Számadó zenekar műsora következik, amely már a beállással felhívja magára a figyelmet.
Az énekesnő remek hangja a biztosíték, hogy az utolsó pillanatig ott leszünk a koncerten.
Ezután kis sétát teszünk a Kocsonya utcában, a Nyári színházban megnézzük a látványkocsonya bemutatót, megtörténnek az első találkozások, a verőfényben elidőzünk a jégszobrászok között a Szinva teraszon, és ha már itt járunk, iszunk egy Kortyot.

klikk a képre
A sátorba visszaérve még láthatjuk a Miskolci ütősök leszerelését 🙂
Rövidesen Eszményi Viktória gyermekműsora következik, amit én kicsit erőltetettnek érzek – dehát én utálom a playback-et – a közönséget, és a gyermekeket azonban sikerül magával ragadnia, és végülis ez a fontos.
Újabb kóborlás következik, melynek célja egyrészt a létfenntartás, másrészt egy eddig fel nem fedezett sátor megkukkolása. Az a jó ebben az útvonalban, hogy útba esik a Korty 😉
Találkozunk a fáradhatatlan Jégkirálynővel is, és útban a koncertek helyszíne felé váratlanul belefutunk a Langaléta Garabonciások bemutatójába. Hihetetlen, amit ez a csapat művel 🙂
Aztán csak visszaérünk a sátorba, és a Take 4 fergeteges műsora hamar feledteti a korábbi CD-hátterű előadást. Fiatal zenekar profi előadással, komoly improvizációkkal… Néha elfelejtettem fényképezni, annyira magukkal ragadtak. Gondolkodtam kicsit, kiemeljem-e a szaxofonos játékát, de ez igazságtalan lenne, hiszen mindannyian “odatették magukat”. Szívesen hallgatnám máskor is a zenéjüket.
Hasonlóan kellemes élményként gondolok vissza a Frappé Trió előadására is. Beállásukkor arról beszélgettünk, vajon milyen zenét játszanak majd a különleges felállásból – akusztikus gitár, basszus, hegedű – adódóan?
Country-t, vagy latin zenét, és ha latin zenét, mi lesz a ritmusadó hangszer? Végül mindkettőből kaptunk, és a kiváló zenészek a ritmust is megoldották.
Kicsit kiléptünk a friss levegőre, és mire némi sült gesztenyével visszatértünk, a sátor zsúfolásik megtelt. Nem is csoda, hiszen az este fénypontjai vették birtokba a színpadot.
Először Galla Miklós rázta fel a közönséget a szombat délutáni ernyedtségből (el ne felejtsem elküldeni neki a fotót 😀 ), majd a nap nagykoncertje következett.
Vágó István kezdetektől támogatója a fesztiválnak, most is zenész barátaival, a Favágók zenekarral érkezett. A hangszórók lábától figyelve a közönséget látható volt, hogy rendszeres vendég a városban. Az előadást láthatóan mindenki nagyon élvezte.

klikk a képre
Számunkra itt ért véget a nap. Hazafelé a buszon belelestünk a fotókba, ismét megállapítottam, hogy jó ez a vaku :-), és ebben megnyugodva hajtottuk álomra fejünket.