Lovarda, 2006. november 3., még két óra van a napból.

Kezdem talán a címmel. Hogy is jött ide? Véletlenül pont ez a 699. bejegyzésem, szóval a sors játéka 😉
Ismét visszamegyek kicsit az időben.
Ott voltam a Lovardában azon a P. Box koncerten, mikor Pandora’s Box lett ismét a név.
Cserháti Pityi halálával véget ért egy időszak a zenekar életében, és most, közel egy év elteltével sajnos úgy látszik, maga a zenekar sem bírja tovább.
Talán mégsem így lesz…
A koncerten a zenekar mindent megtett, amit csak tehetett, hogy emlékezetes legyen a búcsú. Igaz, említettem már, de mégegyszer leírom: méltatlan volt a régiektől, hogy ezen a napon magukra hagyták őket…
De beszéljünk inkább a koncertről.
Már a színpadkép is sejttette, hogy különleges élmény várható. Azt is lehetett tudni, hogy éjfélre várható a Radar zenekar, így a tíz órai kezdés maratoni koncertet ígért.
Így is lett. Hatalmas lendülettel kezdtek, és bevallom, nem hittem hogy végig bírják majd. De bírták!
Nem kis feladat volt a fényképezőgéppel követni a fiúkat 🙂
Olvastam valahol, hogy kevesen voltak a koncerten. Én nem így láttam. Néhányszor fényképeztem már a Lovardában, és most is elég nehéz volt mozognom a nézőtéren.
Nagyon kidolgozott, profi megvalósítású koncertet élhettünk át. Nem is nagyon értem, miért hagyják abba. Persze tudom, nem csak a koncert az élet, némelyik számnál nekem is a fülembe csengett Pityi Hammond-jának hangja… és én csak egy koncertre járó vagyok.
De kicsit elkanyarodtam a koncerttől.
Azt tudom csak mondani, van még két lehetőség, hogy aki kedvet kapott egy nem mindennapi produkcióhoz, láthassa.
Csütörtökön Nyíregyházán, a főiskolán, szombaton pedig Budapesten, az Almássy téri Szabadidő Központban. Ez lesz – remélem csak egy ideig – az utolsó P. Box koncert.
Most azonban a sok duma után lássuk a koncert képeit!
klikk a képre

Lovarda, 2006. november 3. este 9 tájt.

Kicsit zajosra sikeredett a Stanley beállása, bár tudom, ez egy koncertnél kicsit furcsán hangzik. Majd kis pihenő, és indul a koncert második része.
Szintén remek zene, bár a beállás nem sikerült olyan jóra, mint amilyen hangos volt, azért élvezhető. Nem hiszem, hogy a hangosítás az oka, de végig olyan érzésem volt, hogy a basszus viszi a zenekart. Persze ez csöppet sem volt baj, sőt!
Ők voltak ezen a napon a második remek zenekar 🙂
klikk a képre

Lovarda, 2006. november 3, úgy este 7 körül.

Már a múlt évben megtanultam, hogy a Lovardába érdemes időben odaérni.
Igaz, a nagyobb tömeg csak a “főzenekarra” szokott érkezni, ám a bemelegítéseken is igen jó zenéket lehet hallani általában. Persze ezzel nem hiszem, hogy újat mondtam, ha olvasgatod a koncertbeszámolóimat 🙂
Így volt ez a P. Box debreceni búcsúbulijának előzenekaraival is.
De menjünk csak időrendben.
A tél első harapásai közepette kiflit, vajaspogit majszolva értünk a Lovarda ajtajához.
Míg az aprópénzt válogattuk a belépőhöz, bentről a beállás Black Sabbath-ja szűrődött ki.
No, ma sem jöttünk hiába! 😉
Aztán elfoglaltuk lassan már szokásos helyünket a padon, betáraztam a vakut, és már indult is a Médium saját számokból álló műsora.
Saját zenék, saját szövegek – kivéve a már említett Rémkirályt -, és mindez igen jól szól. A közönség is vevő a zenére, joggal.
Én fényképezgetek, később jön majd a többi zenekar is, aztán úgy éjféltájt a P. Box nagy leszerelése közben beszélgetünk kicsit Ákossal, a szólógitárossal.
Szóba kerül többek között a kapott lehetőség, hogy a P. Box turnéján részt vehetnek, megegyezünk abban, hogy jó lenne, ha a fiúk meggondolnák magukat.
Itt kapcsolódik a beszélgetésbe Ricsi, a zenekar billentyűse. Bár én nem vagyok “hangszerszakértő”, és ez hamar ki is derül, azért abban megegyezünk, hogy a Hammond-nak párja nincs.
No, de térjünk vissza a koncertjükhöz, legalábbis képekben:
klikk a képre

Tudom, néhány zenekarnál már írtam, hogy remélem, találkozunk még, de ha egyszer így gondolom… 😉
Szóval remélem, a Médium zenéjét is hallom még élőben is… meg persze forgatom a CD-jüket 🙂

Elérkeztünk hát a P. Mobil koncert-beszámolóhoz.
Maradék sörömet felhörpintve igyekeztem feledni az Overload produkcióját.
Közben lázasan folyt a szerelés a színpadon, majd felcsendült a ZENE.
A kezdés kicsit döcögősre sikeredett, Rudán Joe-nak kellett pár perc, hogy a hangjára találjon, de utána már nem volt gond.
Nem lepődtem meg igazán azon, hogy kicsit nagyobb volt a politikai töltés, mint általában. Ebben a helyzetben természetes, sőt, várható, sőt talán elvárható is volt, hogy így legyen. A műsornak mindenesetre jót tett, mert megújult a szetlista. Előkerültek régebbi, ritkábban játszott számok is.
Az igazi meglepetés azonban az akusztikus rész volt.

A “régiek” koncertjein az szokott lenni a gond, hogy ugyanazt a műsort nyomják évekig. Persze ez még így is jobb a maiaknál, a Mobil azonban ezen az estén példát mutatott a megújulásra.

A másik meglepetés Maku fellépése a Miskolc című számban.
Ha valaki nem tudná, ő a Radar zenekar frontembere, és itt is remekül megállta a helyét.
Összességében remek két koncert volt ezen az estén (a középső harmadik pedig – mint írtam – említésre sem méltó), és ha még Bill is jöhetett volna, akár az év koncertje is lehetett volna. Persze ne legyek telhetetlen, meghát sok van még az évből 🙂
klikk a képre