Nyálzene ellenes forradalom

Ha már a silány dolgoknál tartunk…
Kedvenc – Nyíregyházán sajnos csak neten hallgatható – rádióm mégkedvencebb műsorvezetői “komoly” harcot indítottak a nyálzene ellen.
Maga a rádió is igyekszik kihagyni műsorából az ilyen zenét – több-kevesebb sikerrel – a harc azonban most más téren is komolyra
fordult 😀
A kiáltványuk igen remek, és hűen tükrözi a magyar helyzetet.
Ha választani kellene a 12+1 pont közül, nehéz helyzetbe kerülnék. Mégis kiemelek egy pontot, a többit pedig nézd meg magad! 🙂
“11 Amelyik video klipben pálmafa, indokolatlan tengerpart vagy cabrio-ban állva énekelés látható, csak 21 óra után lehessen vetíteni!”


Segíts ezerrel!

Néhány hete olvastam egy srácról, és egy szerveződő rendezvényről, amely a fiatalember, Dicső Dani gyógyulásában igyekszik segíteni. Az eseményt már akkor bejelöltem a Programajánlómban, a minap pedig láttam egy plakátot is. Ezt mindjárt be is linkelem a Fortress lapjáról. Segíts, ha tudsz akár azzal is, hogy eljössz a Rock Jamboree szabadtéri színpadához.


Ráérek…

Így aztán van alkalmam kis rendet csinálni a Képtáramban.
Bevallom, gyakran kacsintgatok az ablak felé, remek idő van odakinn, de a képtárban is rendnek kell lenni, meg hát lesz még jobbkor is jó idő.
Szóval rendezkedek.
Slágerrádiót hallgatok közben, magyar nap van. Néha mondjuk kísértést érzek, hogy kikapcsoljam, de aztán ismét hallgatható zene jön. Sokat változott itt is a műsor, mint oly sok rádiónál, és sajnos egyiknél sem jó irányba.
Rengeteg a nyálzene, van, ahol más sincs. Kedd reggel munkába menet véletlenül eltekertem az autórádiót. Hát majdnem kiszálltam menet közben…
Borzalom, ami a helyi rádiókban megy, és nem csak a zene. Az olyan, amilyet a többség érdemel, ha őket hallgatja. De a “műsorvezetés”. Ha azt mondom, hogy bunkók, az a valósághoz képest egy Pulitzer díjas felterjesztés.
Rettenetes. És ez a MŰSOR! Lehet, hogy csak rossz műsorvezető-párost fogtam ki, mert a stábban egyébként vannak jó arcok, de nem hiszem, hogy ismét próbálkozom egy ideig. Olyan – hogy stílszerű legyek – reggeli gyorsan vissza is tekertem a – szerintem – egyetlen még hallgatható helyi rádióra.
Sajnos ők is sokat estek mostanában. Reggel, délelőtt még csak-csak, mondom, ők az egyetlen hallgathatók, de a délután, és főleg az este – hogy ismét stílszerű legyek – a metró szintje alatt van. Képzelheted, milyen a többi…
Szerencsére akkor már itthon vagyok, tudok máshoz jutni.
De a rendezkedésnél tartottam… Szóval pótoltam némi lemaradást, felkerültek az utóbbi idők albumainak elérései a képtár menüjébe is, illetve a Koncertek menüben zenekarokra szedtem szét néhány eseményt.
Csak nem várhatom el egy Republic fantól, hogy


Gidát nézegessen Cipő helyett 😉
Szóval ez is kész, mostmár csillapítom kicsit a lázamat holnapra, ma nem írok már többet, de klikkelhetsz a képekre természetesen. Ja, még annyit, hogy kedd reggel az Országzászló térre ér a Sláger mosolyturné… ha érdekel valakit 🙂


SBB koncert Budapesten!

Este érdekes mail-t kaptam. Írtam már korábban itt ifjú korom kedvenc lengyel csapatáról, a Silesian Blues Band-ről, népi nevén SBB-ről.
Így ugye ismerősebb? Nos, ahogy elnézem, felettük is eljárt az idő. 😉
De ami ennél is érdekesebb, március 30.-án Budapesten, a Petőfi Csarnokban adnak koncertet. És hogy fokozzam, 3000 Ft a belépő. Csak ne lenne a háromszorosa az utazás…
Mindenesetre köszönöm a hírt, Tamás!
Talán tettünk valamit a marketingért 😀

Szerk.: Mit találtam!


Változás

Két oka is van, hogy ismét írok a Médium zenekarról.
Egyrészt mert idén még nem írtam róluk – bár rendszeresen hallgatom lemezüket, és nézegetem honlapjukat -, másrészt mert hírt kaptam a zenekar némi átalakulásáról.
A korábban négy tagú, majd öt fősre bővülő zenekar ismét négy zenésszel folytatja útját.
A CD-jükön is négyen játszanak, az eddig általam hallott, és igen nagyra értékelt koncertjükön azonban Ricsosz billentyűsjátékát is hallhattam.
Talán bővül majd a zenekar, talán nem, ezt majd az idő eldönti 😉
Nosztalgiázzunk kicsit a zenekar P. Box búcsúkoncertbeli fellépésének képeivel!
klikk a képre


Zajlik az élet

Vagy talán azt is írhatnám, nehezen zárul le Pandora szelencéje.
Igaz, megvolt valamennyi búcsúkoncert, igaz, Vikidál Gyula azt ígérte,
nem hagyja veszni őket, mégis inkább csak a búcsúkoncertről jelennek meg írások. A fiúk úgy tűnik, komolyan gondolták.
De ez az ő dolguk, az ő döntésük.
Amiért most nálam ismét szóba kerül, az egy hétvégi örömhír. Mármint számomra az.
Az a megtiszteltetés ért, hogy a zajlik.hu portálon megjelenő, a P. Box búcsúkoncertjéról szóló íráshoz az én fotóim közül is választottak.

Köszi, István! 🙂


klikk a képre


Köszik :-)

Bizonyára emlékszel még, hogy egyszer régen létrehoztam egy Köszi :- ) kategóriát.
Meglepő módon itt olyanok linkjeit találod, akik valamilyen módon segítenek nekem hobbim gyakorlásában. Támogatnak, lelkesítenek, véleményt mondanak, népszerűsítik a lapomat, ilyesmik.
Ennek a mostani bejegyzésnek a megszületését némi levélváltás előzte meg, és persze egy remek koncert is.
A koncertről már itt beszámoltam, a levélváltás eredménye pedig az, hogy idézhetek egy gondolatot Almár Ákos egyik leveléből.
A Médium zenekar gitárosa az itt megjelent képről írja:
"legjobban annak örülök, ... ahol Ferivel vigyorogva nyomjuk. Régóta szerettem volna már egy ilyen képet, ami ennyire visszaadja a hangulatunkat"
Nos, örülök neki, hogy ezt pont nekem sikerült elkészítenem. Ez nagyon sokszor a szerencsén is múlik, hiszen rengeteg olyan fotót látok magam is, amire azt mondom, de szeretnék egy ilyesmit én is elkészíteni.
Nagy öröm számomra, hogy az itt emlegetett képem felkerült a zenekar lapjára.

Köszi, Ákos! 🙂


klikk a képre

…és van még egy résztvevője a Köszi :- ) kategóriának.
Azért, hogy csak most kerülnek oda, kicsit szégyellem magam, és nem is nagyon tudom, augusztus környékén hogyan feledkezhettem meg róla.
Tagadhatatlan, hogy akkortájt többször is foglalkoztam a zenekarral, és most azzal nyugtatom magam, hogy így legalább ismét felidézhetem a nyári találkozást, a koncertjüket.
Vajon kitaláltad már, hogy a Másnap zenekarról beszélek? 🙂

Köszi, fiúk! 🙂


klikk a képre


699

Lovarda, 2006. november 3., még két óra van a napból.

Kezdem talán a címmel. Hogy is jött ide? Véletlenül pont ez a 699. bejegyzésem, szóval a sors játéka 😉
Ismét visszamegyek kicsit az időben.
Ott voltam a Lovardában azon a P. Box koncerten, mikor Pandora’s Box lett ismét a név.
Cserháti Pityi halálával véget ért egy időszak a zenekar életében, és most, közel egy év elteltével sajnos úgy látszik, maga a zenekar sem bírja tovább.
Talán mégsem így lesz…
A koncerten a zenekar mindent megtett, amit csak tehetett, hogy emlékezetes legyen a búcsú. Igaz, említettem már, de mégegyszer leírom: méltatlan volt a régiektől, hogy ezen a napon magukra hagyták őket…
De beszéljünk inkább a koncertről.
Már a színpadkép is sejttette, hogy különleges élmény várható. Azt is lehetett tudni, hogy éjfélre várható a Radar zenekar, így a tíz órai kezdés maratoni koncertet ígért.
Így is lett. Hatalmas lendülettel kezdtek, és bevallom, nem hittem hogy végig bírják majd. De bírták!
Nem kis feladat volt a fényképezőgéppel követni a fiúkat 🙂
Olvastam valahol, hogy kevesen voltak a koncerten. Én nem így láttam. Néhányszor fényképeztem már a Lovardában, és most is elég nehéz volt mozognom a nézőtéren.
Nagyon kidolgozott, profi megvalósítású koncertet élhettünk át. Nem is nagyon értem, miért hagyják abba. Persze tudom, nem csak a koncert az élet, némelyik számnál nekem is a fülembe csengett Pityi Hammond-jának hangja… és én csak egy koncertre járó vagyok.
De kicsit elkanyarodtam a koncerttől.
Azt tudom csak mondani, van még két lehetőség, hogy aki kedvet kapott egy nem mindennapi produkcióhoz, láthassa.
Csütörtökön Nyíregyházán, a főiskolán, szombaton pedig Budapesten, az Almássy téri Szabadidő Központban. Ez lesz – remélem csak egy ideig – az utolsó P. Box koncert.
Most azonban a sok duma után lássuk a koncert képeit!
klikk a képre


Még mindig Lovarda

Lovarda, 2006. november 3. este 9 tájt.

Kicsit zajosra sikeredett a Stanley beállása, bár tudom, ez egy koncertnél kicsit furcsán hangzik. Majd kis pihenő, és indul a koncert második része.
Szintén remek zene, bár a beállás nem sikerült olyan jóra, mint amilyen hangos volt, azért élvezhető. Nem hiszem, hogy a hangosítás az oka, de végig olyan érzésem volt, hogy a basszus viszi a zenekart. Persze ez csöppet sem volt baj, sőt!
Ők voltak ezen a napon a második remek zenekar 🙂
klikk a képre


Médium a Lovardában

Lovarda, 2006. november 3, úgy este 7 körül.

Már a múlt évben megtanultam, hogy a Lovardába érdemes időben odaérni.
Igaz, a nagyobb tömeg csak a “főzenekarra” szokott érkezni, ám a bemelegítéseken is igen jó zenéket lehet hallani általában. Persze ezzel nem hiszem, hogy újat mondtam, ha olvasgatod a koncertbeszámolóimat 🙂
Így volt ez a P. Box debreceni búcsúbulijának előzenekaraival is.
De menjünk csak időrendben.
A tél első harapásai közepette kiflit, vajaspogit majszolva értünk a Lovarda ajtajához.
Míg az aprópénzt válogattuk a belépőhöz, bentről a beállás Black Sabbath-ja szűrődött ki.
No, ma sem jöttünk hiába! 😉
Aztán elfoglaltuk lassan már szokásos helyünket a padon, betáraztam a vakut, és már indult is a Médium saját számokból álló műsora.
Saját zenék, saját szövegek – kivéve a már említett Rémkirályt -, és mindez igen jól szól. A közönség is vevő a zenére, joggal.
Én fényképezgetek, később jön majd a többi zenekar is, aztán úgy éjféltájt a P. Box nagy leszerelése közben beszélgetünk kicsit Ákossal, a szólógitárossal.
Szóba kerül többek között a kapott lehetőség, hogy a P. Box turnéján részt vehetnek, megegyezünk abban, hogy jó lenne, ha a fiúk meggondolnák magukat.
Itt kapcsolódik a beszélgetésbe Ricsi, a zenekar billentyűse. Bár én nem vagyok “hangszerszakértő”, és ez hamar ki is derül, azért abban megegyezünk, hogy a Hammond-nak párja nincs.
No, de térjünk vissza a koncertjükhöz, legalábbis képekben:
klikk a képre

Tudom, néhány zenekarnál már írtam, hogy remélem, találkozunk még, de ha egyszer így gondolom… 😉
Szóval remélem, a Médium zenéjét is hallom még élőben is… meg persze forgatom a CD-jüket 🙂


Zefi

“Maradj mindig ugyanilyen.
Ne is értsd, aki bánt.
Ragyogj így, törékenyen.
Legyen hinnünk valakiben.
Így jó, így szép.
Könnyű szívvel repülj tovább.
Így jó, így szép.
Bárcsak tudnánk vigyázni rád.
Nagyobb bánat sose legyen.
Kicsit sírj, kicsit félj.
Semmi baj ne rontson el.
Maradj mindig ugyanilyen.
Így jó, így szép.
Ne nézz körül, csak repülj tovább.
Így jó, így szép.
Bárcsak tudnánk vigyázni rád.
Így jó, így szép.
Könnyű szívvel repülj tovább.
Így jó, így szép.
Bárcsak tudnánk vigyázni rád.
Így jó, így szép.
Ne nézz körül, csak repülj tovább.
Így jó, így szép.
Bárcsak tudnánk vigyázni rád.”
Zeffer – Horváth:
Bárcsak tudnánk vigyázni rád

Szolgálati közlemény :-)

[OFF]Megvolt P. Box első búcsúja a Lovardában, a plakátos néhány “meglepetés” elmaradt, akik jórészt a csapatnak köszönhetik népszerűségüket, “nem értek rá”, a többi meglepetés bejött, de ezekről majd az albumnál… Sajnos a Radarra is hiába vártunk 🙁 [ON]
A jó hír viszont az előzenekarok fellépése. Kellemes meglepetés volt mind a Médium, mind a Stanley.
Itt üzenem Ákosnak, hogy szerintem úgy hétfő-kedd körül lesznek fenn a képek.
Meghát hogy köszi a CD-t, hajnal kettőkor még Rémkirályt hallgattunk 😀


the Rock Band

Láthattál szombatig egy érdekes ajánlatot a Programajánlómban, és láthatsz mégegyet most is.
Igen, a Duna tv műsorajánlására gondolok.
Szomorú aktualitása a Rock Band koncertfilm vetítésének Zefi betegsége. Erről ugyan nem esett szó a vetítés felvezetőjében, de láthatsz egy plakátot is az ajánlómban…
Ha nincs módod a tv-ben megnézni de szeretnéd látni, mostmár tudom, hogy azt a DVD-t sugározzák, amely a 2005-ös koncert felvétele.
Ritkán szoktam shopost játszani, most mégis leírom, megvásárolhatod a Rock Diszkontban (DVD, és R betű) kb. egy koncertbelépő áráért. Én valamikor nyáron vettem meg, nem egyszer néztem végig…
A november 5.-ei koncerten nem leszek ott, de szorítok Zefi felgyógyulásáért.


Szép emlékeim olcsón adom

Elérkeztünk hát a P. Mobil koncert-beszámolóhoz.
Maradék sörömet felhörpintve igyekeztem feledni az Overload produkcióját.
Közben lázasan folyt a szerelés a színpadon, majd felcsendült a ZENE.
A kezdés kicsit döcögősre sikeredett, Rudán Joe-nak kellett pár perc, hogy a hangjára találjon, de utána már nem volt gond.
Nem lepődtem meg igazán azon, hogy kicsit nagyobb volt a politikai töltés, mint általában. Ebben a helyzetben természetes, sőt, várható, sőt talán elvárható is volt, hogy így legyen. A műsornak mindenesetre jót tett, mert megújult a szetlista. Előkerültek régebbi, ritkábban játszott számok is.
Az igazi meglepetés azonban az akusztikus rész volt.

A “régiek” koncertjein az szokott lenni a gond, hogy ugyanazt a műsort nyomják évekig. Persze ez még így is jobb a maiaknál, a Mobil azonban ezen az estén példát mutatott a megújulásra.

A másik meglepetés Maku fellépése a Miskolc című számban.
Ha valaki nem tudná, ő a Radar zenekar frontembere, és itt is remekül megállta a helyét.
Összességében remek két koncert volt ezen az estén (a középső harmadik pedig – mint írtam – említésre sem méltó), és ha még Bill is jöhetett volna, akár az év koncertje is lehetett volna. Persze ne legyek telhetetlen, meghát sok van még az évből 🙂
klikk a képre


A Lovarda és a péntek, 13.

Eredetileg Billről, és P. Mobilról szólt a plakát, aztán hét közepén kiderült, Bill fellépése betegség miatt elmarad. Jobbulást!
Barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy a “csak” P. Mobilra is elmegyünk. Most időben érkeztünk, így tanúi lehettünk, amint a Kódex együttes az Iron Man-nel indul. Összenéztünk. Nagy fába vágták a fejszéjüket a fiúk.
Aztán hamar kiderült, a fejsze alaposan ki van élezve. Remek felvezető koncertet hallottunk, és zárásként “közkívánatra” ismét Black Sabbath, a Paranoid.
Jó, hogy idejében érkeztünk, erről kár lett volna lemaradni.
klikk a képre

Szórakozásunk azonban nem lehetett felhőtlen. Következett még egy csapat, akikről az egyik fórumban azt írtam, nagy kárt okoztak azoknak az együtteseknek, akiknek a számait játszották. Rettenetes volt, amit műveltek. Mazochistáknak azonban belinkelem az Overload lapját, de nem ér aztán panaszkodni 🙂
Kitartásunk azonban mégis elnyerte jutalmát, de erről majd később…


P. Mobil

Mint láthatod, eljutottam a Mobil-koncertre.
Beszámoló majd az albummal 🙂


Szekerce és láncfűrész

Akár fenti szerszámok is illenek a favágókhoz, de ezek a Favágók nem azok a favágók.
Vasárnap késő délután a Club Arsenalban fergeteges koncertet adott Vágó István nevéhez kötődő Favágók zenekar.
A közel másfél órás koncert fotóit nézheted a képre klikkelve.


Hideg technika

Talán érdemes mindjárt az elején elmondanom, hogy nem ma kezdtem a zenehallgatást.
Olyannyira nem ma, hogy amikor úgy nagyjából 2-3 nagy csapat létezett úgymint Omega, Metró és Illés, akkor omegás voltam.
Volt rendesen magam által készített Omega naplóm, aminek az alapja egy olyan rajzfüzet volt, amire kevesen emlékeznek 🙂
Gondolom, kitaláltad, nem véletlen, hogy ennyire belementem a korábbi dolgokba.
Bizony, ez azért volt, mert ilyen múlt után úgy érzem, tudom, mit várhatok el egy Omega koncerttől.
Akkor is, ha a Krúdy szálló éttermébe (hol van már?) szorulunk be, akkor is, ha egy útkereszteződésbe.
Talán ebből már az is nyilvánvaló, hogy eléggé kritikus lesz az írás…
…illetve nem is nagyon írás, mindössze azokat a mondatokat írom be,
amelyeket a koncert alatt jegyzeteltem… kicsit olykor finomítva.
…Időrabló: Benkő rossz helyen áll az orgonánál, Mekynek elment a hangja, erőtlen.
…Debreczeni és Szekeres Tamás viszi a csapatot
…negyedik szám: Kóbór másodszor téveszt szöveget
…Omega tangó – tánciskolazene
…Omega koncerten arra várni, hogy Szekeres Tamás gitározzon 🙁
…Keresztes Ildikó hogyan kerülhet Omega koncertre, hacsak nem nézőként?
…Megértük, hogy az Omega kísérőzenekar lett. Ezzel talán lehet vendéglátózni, de nem ezreket hülyíteni!
…Meky: Szekeres Ildikó
…Ballada a fegyverkovács fiáról: ” Ha a kedvenc számomat is elb…, hazamegyek. Megúszták.
…Új számok: 0, erőtlen, stílustalan, lapos
…Őröltek órája: gitárszólóban Szekeres Tamás leiskolázta Elefántot.
…Kivetítő kép: Szekeres játszik, Molnár a gitár nyakánál szinte csodálkozva nézi, hogyan csinálja.
…Pompás pirotechnika: Remek, és büdös technika.
…Zenekar le. Mellettem: “Se Petróleumlámpa, se Gyöngyhajú lány?”
…Ráadás: Léna, majd Petróleumlámpa, Gyönyhajú lány – remek gitárral! – Régi csibészek.
Jegyzetek nélkül:
Nem hiszem, hogy szerencsés volt a koncert helyének megválasztása.
Ez talán abból is látszik, hogy szinte az utolsó pillanatban is váltzott.
Még mindig úgy gondolom, hogy kellene egy hely egy ekkora városban, ahol lehet koncertet csinálni.
Vissza az Omegára:
Úgy érzem, ha nincs a két vendégzenész, ott is hagytam volna.
Lehet, hogy csak azért volt ilyen érzésem, mert sok-sok koncert után, fáradtan érkeztek hozzánk, de egy profi csapatnak tudni kell, meddig mehet… lefelé
Ja, a két vendégzenész: Szekeres Tamás és Jankai Béla.
A koncert nem lett volna rossz, ha…. ha ez nem az Omega.
Az Omegától nekem ez kevés volt.
Nem a technika, a látvány, a cirkusz, hanem a szív, a lélek, a lelkesedés.
Nálam az Omega ezüst tükre eltörött.


Esőisten siratja a Vidort

Elérkeztünk a fesztivál utolsó napjához.
Ez több szempontból is szomorkás nap.
Egyrészt hatalmas eső zúdult a városra napközben.
Másrészt valami nagyon primitív pozdorjagyümölcsökkel lett tele a belváros.
Harmadrészt az utolsó nap programjai is alulmúlták várakozásomat.
Negyedrészt ismét egy évet kell várni a Vidorra.
De menjünk szépen sorba.
Az utolsó nap nem teljesen igaz, mert az eredményhirdetések szombaton vannak.
A közönség számára azonban pénteken éjféltájt vége a műsorok sorának.
Az esőről nagyon nincs mit beszélni, esett, és kész 🙂
A pozdorjagyümölcsök. Nyilván Gyümölcskarnevál következik a Vidor után, és ezt valahogy jelezni kell.
Erre negyon jó a plakát, már ha sikerül olyat készíteni, amin a karneváli menet indulási ideje is rajta van.
Ezeket el kell helyezni valahol. Mivel a szokványos nyáldiszkós plakátok eleve belepik a várost, a maradék helyen vezető, vagy annak készülő politikusaink lógnak, marad a remek dizájn, a méteres faalma, fakörte. Gondolom, a favilla, fakanál, fatányér mára marad…
És elérkeztünk az estéhez.
Elsőként a Ladánybene 27 koncertje próbálta felmelegíteni az egybegyűlteket.
Meglepő módon Bob Marley műsorral készültek, ami persze nem nagy baj, de
jó lett volna néhány saját számot is becsempészni a műsorba.
A másik meglepetés az vokalista lány volt. A harmadik, mikor előreküldték énekelni.
A vokálban jobb volt, és szerintem onnan sem hiányzott volna…
Nem nagyon értem a szervezőket mi vezérelte, hogy a zárónapon a két koncert közé egy vitatható érdekességű filmet tettek – bár ez minden évben így volt -, mi mindenesetre hősiesen végigvártuk.
Ezután következett a ki tudja, hanyadik meglepetés, a kolumbiai salsa királya, Yuri Buenaventura.
Ebből úgy bő húsz percet bírtunk, és itt ismét hangsúlyozom hősiességünket.
A Vidor alatt ez volt az egyetlen koncert, amit otthagytunk.
Szóval volt már jobb fesztiválzárás is – mondjuk Boban Markovic – bár ez ismét ízlés dolga.
Maga a fesztivál azonban remek volt ismét.
Rengeteg olyan előadóval ismerkedtem meg, akik egyébként biztosan nem kerültek volna látóterembe. És rengeteg fiatal választotta ezeket a rendezvényeket esti programul, aminek azért komoly tanulsága van.
Ha a tucat-nyálzenét nyomató diszkók helyett (mellett) fel tudnának mutatni értelmes ZENÉT játszó, közvetítő közeget, akár jó irányba is lehetne tolni a tömegízlést.
…és itt a helyi médiának is nagy szerepe van (lenne), talán a nézettségük, hallgatottságuk is változna.
Példaként had említsem meg a környéken egyedülálló Friss Rádiót amely hadat üzent a nyálzenének, de sajnos környékünkön csak neten hallgatható.
…és hogy azért ne ilyen szomorúan legyen vége, meg hogy ismét előhúzzam kedvenc cimbalmomat, íme egy kép: 😀


Nagy utazás

Nem, nem vártam meg a vetítést, és a Pici sem vendégszerepelt most városunkban.
Egészen másról van szó.
Mai beszámolómban valahonnan Magyarországról indulunk el, elhaladunk Afrika partjai mellett, Iránon, Bulgárián, Románián keresztül ismét visszatérünk kis hazánkba, majd keleti ritmusok kíséretében Franciaországban pihenünk meg.

Kedd este Lakatos Róbert, és a RÉV zenéje fogadott bennünket a téren. Igen sokféle zenét hallhattunk tőlük, én mégsem találtam meg köztük azt, ami “nekem való”. Ez bizonyára az én hibám, mert a közönség olykor “vevő volt” a műsorra.

Igazi tömeg azonban a koncertjük után kezdett gyülekezni a téren, és mikor néhány afrikai zenész megjelent a színpadon, már egy tűt sem lehetett elejteni… vagy ha mégis, nem nagyon volt érdemes 🙂
Lura színpadra érkezését már a néhány napja megszokott üdvrivalgás kísérte.
Miután megbeszélte a közönséggel. hogy angolul fognak kommunikálni – mármint a közönség, és ő 🙂 -, röviden mesélt a Zöld-foki szigetekről, majd kezdetét vette a mozgalmas, zenét, táncot, mesélést magában foglaló remek hangulatú koncert.
Mikor a koncert végefelé a színpad mögé keveredtünk, már valahanyadik ráadás előtt szaladt le Lura a színpadról, majd követte a zenekar is.
A színpad mögött boldogan összeölelkeztek, és már indultak is vissza a következő ráadáshoz.
Ekkor “készítettem” a képet.

Ígérem, azért ilyen képeket nem nagyon fogok feltenni, csakhát mikor megláttam a hátsó színpadképet, nem állhattam meg, hogy ne szerencsétlenkedjek a park korlátján kicsit a kölcsi-fényképezőgéppel. Különös kontraszt ez az előző bejegyzés képajánlója után 🙂

Szerdán egyedül sétáltam fel a térre. Valamivel hét előtt érkeztem, így hallottam még pár taktust a Takarékpalota mellett játszó emberkéktől, de mire odaértem, már pakoltak.
No, irány a tér, a szokott pad a tér túloldalán.
Útközben egy lány sietett el mellettem. Gondoltam, nem akarja lekésni a koncertet.
Aztán kiderült, ő az egyetlen, aki nem tud lekésni egyetlen Palya Bea koncertet sem 😀
A koncert közben néha lejegyeztem ezt-azt, mert kitalálok marhaságokat magamnak, ha már a fényképezőgépem nem lehet velem 😉
Ami pár perc után megfogalmazódott: olyan volt a koncert, mintha nem is lett volna színpad. Mintha a közönség körbeülte volna az előadókat egy tábortűznél.
Közvetlen hangú felvezetések, rendkívül magas színvonalú, kidolgozott produkciók – holott néhánynak csak munkacíme volt még -, összeszokott csapat.
Rá kellett jönnöm, nem a cimbalommal, mint hangszerrel van bajom, mint ahogy előző két nap fellépőinél gondoltam.
Nem mindegy, ki porolja a hangszert! Itt fantasztikus volt, ahogy szólt.
És fantasztikus volt az is, amikor a szakszofon-ének párbajba belefecsegett a cimbalom.
Szóval a Salif Keita koncert után a második helyre került nálam az összes eddigi koncertet figyelembe véve. Nagyon szorosan a második helyre…

Ezután nagyon nehéz dolga volt Thierry Titi Robin csapatának.
Nekem kicsit monotonnak tűnt, mintha mindig ugyanazt játszaná.
A koncertjükből nem is a buzuki hangja maradt meg bennem, hanem a percussion szóló. No, az nagyon durva volt! Az a srác erre született!

A csütörtök ismét két jelentős koncert napja volt.
Este 7-től Lajkó Félix triója várta a közönséget, majd pedig Afrika Hercegnője, Dobet Gnahoré Elefántcsontpartról tette emlékezetessé az estét.
Ezekről részletesebben nem tudok mesélni, mert sajnos nem voltam ott.