Jó néhány évvel ezelőtt ragasztottam ezt a nevet egy közeli – akkor még – ABC áruházra.
Az igazi KGST-piacok ideje volt ez, mikor TAKT kazettákon kiváló minőségű, és nálunk akkor nehezen elérhető zenéket vásároltunk a lengyel sráctól, kartondobozban lapozgattuk a bakelit lemezeket, és ujjongva, alku nélkül hoztam el a Uriah Heep moszkvai koncertlemezét…
Ez az ABC – helyzeténél fogva – a városba érkező ukrán turisták bevásárlóközpontja volt – ki gondolt akkor még a TESCO-ra? Nos, ez az áruház hamar arra a szintre került, hogy más nem is nagyon nézett be oda. Ekkor kapta ezt a nem túl hízelgő nevet…
Aztán változott a rendszer, és kitakarítottak… mármint az áruházban. Jó kis gárda jött ott össze, és a környék lakói lassacskán odaszoktak. Ha névről nem is, de arcról ismerték egymást a vevők és az eladók. Ahogy mondani szokás, fél szavakból is értettük egymást. Ha figyelmetlenül a “mosott” virsliből kértem, az eladó nem mulasztott el visszakérdezni: párizsit mondtál? Szóval ment szépen minden. Hangulatos kis lakótelepi bolt volt.
Aztán úgy november körül egy hétvégén a bolt előtt zöldséget, gyümölcsöt árusító néni megállított, és megkérdezte, aláírok-e egy lapot? Kézzel írott pár mondat azt kérte a tulajdonostól, ne cserélje ki az eladókat.
Nem vagyok egy aláírogató típus, ezt mégis aláírtam, bár tudtam, nem sokat érünk vele.
Aztán kicserélődtek. A tulajdonos három boltjának eladóit cserélte meg, tenisz nyelven forgás volt.
Azóta ma voltam harmadszor a boltban.
Fancsali eladók lézengtek ma is. A hűtőpultban pár óra múlva lejáró szavatosságú termékek keveredtek akcióba egymással, a pénztárban középkorú hölgy ismerkedett a technikával, és annak ellenére sikerült néhány vevőt fizetésre bírnia, hogy a biztonsági őr segített neki.
Cserébe fehér köpenyes eladó húsz centiről asszisztált az orrfúvásomhoz, majd miután semmin nem tudott rajtakapni, a másik vevő után vetette magát. Bizony, két vevő is volt. Én néhány zsömléért tértem be, de féltettem tőle testi épségemet, inkább előre csomagolt tartós kenyeret vettem.
Azt hiszem, inkább távolabbról hozom máskor a péksüteményt…

hogy hittem a külsőségeknek,
hogy hittem abban, hogy a környezet megszépülése jótékonyan hat az ott dolgozókra
hogy bementem egyáltalán
hogy nem írtam, mielőtt kijöttem.
Történt, hogy az egykori kiskoszost mégsem bontották le (most azt mondom, jobb lett volna), hanem szépen felújították. Valóban gyönyörű lett (ha lehet ezt mondani egy Alfiker boltról).
A felújítók remek munkát végeztek, a dolgok a helyükön vannak, szépen megcsinálva kívül-belül minden.
Csak a fejekben nem tudtak rendet csinálni. Az “eladók” nem változtak.
Akik nem unott képpel bámulnak a semmibe, azok egymással vannak elfoglalva olyannyira, hogy kb. 10 percet álltam a felvágottas pultnál anélkül, hogy bárki rám hederített volna.
Pedig nem volt tömeg. A nyolc eladóra másodmagammal voltam.
Be kellett volna írni a panaszkönyvbe…
A bolt, amit ellenségemnek sem ajánlok Nyíregyháza, Pazonyi tér 9.