Szeptember első napja kellemes meglepetéseket hozott a Vidor színpadára.
Estefelé ráérősen indultam el gondolván a Sebő együttes műsora nem biztos, hogy nagyon le tud kötni. Persze ha nem siet az ember, akkor jön a busz 🙂
Talán az első dalról csúsztam le. Éppen “felkomf” volt. Illetve olyan meseszerű, szórakoztató rávezetés a következő műre. Majd az azt követőnél ugyanígy.
És ebből egy szórakoztató, mindenkit lekötő, remek műsor jött össze.
A végén már értettem a tanítványok szinte folyamatos mosolyát.
Sebő Ferencnél bizonyára jó tanítványnak lenni.


Ha esetleg lenne otthon elhangolódott tekerőlantod, pár nap múlva, a koncert fotóalbumában komoly vizuális segítséget kapsz majd a hangoláshoz. Most csak egy kiragadott kép 😉

A hétfői Afrika berobbanás után várakozva tekintettem a tegnapi második koncertre.
Oumou Sangaré néhány videóját is megnéztem (le is cseréltem az itt megjelentet egy másikra), és azon gondolkodtam, vajon milyen hangszerek lesznek a kíséretben. Mert abban nem hittem, hogy a különleges hangú énekesnő úgy magában ott tudja tartani a közönséget.


szerk. (most nézem, hogy milyen reflektorfénybe kerültem 🙂 ) Aztán jött a második Afrika berobbanás, és leesett az állam. Szépen érkeztek a zenészek, igazán semmi különleges, de a ritmus feszes.
Aztán megérkezett két táncos, akikről kiderült, hogy vokalisták is egyben.
No, erről is lesz majd sorozat a fotóalbumban 🙂


Mindent összevetve ez egy igen jó koncertnap volt.

És akkor most jöhet a nyafogás, vajon milyen lesz a mai nap?
Végre rá kéne szánnom magam egy korábbi kezdésre, és meghallgatni a MeLounge-t, valamint kis szitár muzsikát a Nakshatra duótól.
Este pedig kezdésnek akiket ugyancsak a debreceni Borkarneválon hagytam ki a Tükrös Zenekar.
Remélem, velük nem úgy járok, mint a Nadara-val. Bár lehet, hogy csak nekem nem tetszett…
A második fellépő este egy másik visszatérő 2007-ből: Juan Carlos Cáceres. Ő azon a kedden lépett fel, amikor én nem követtem a Vidort a Kossuth térről a Kodály iskolába. Ezt is pótolhatom idén.
Annak is örülök, hogy a művész nem öregszik. A Vidor honlapja szerint 2007-ben, és idén is 74 éves. Megpróbálom ezt a titkot is ellesni 😀

Miközben a nézőtéren komoly harc folyt a sünökkel és zsiráfokkal, a színpadot birtokba vette a Pravo együttes. A fesztivál műsorát végignézve idén a balkáni és a cigány zene lesz az uralkodó. Legalábbis a mennyiséget tekintve.
A Pravo az előbbi csoportba tartozik. Kellemes volt a műsoruk, és neves vendégeket is felvonultattak, mégsem tudok a műsorukból kiemelkedő részt felidézni. Pedig jó zene volt.

A holland családi vállalkozás viszont fergeteges műsort adott. Tudom, kicsit sokszor használom ezt a szót, de ezt szeretem a Vidorban, hogy mindig újabb és újabb kedvencek érkeznek.
Azt írtam tegnap, jót tesz nekik a szakszofon. Nos, szakszofonnak nyoma sem volt, mégis olyan frenetikus sikert arattak a két akusztikus gitár, bőgő felállással, hogy nem hittem a fülemnek.
Ez az a zene, amit nehéz fényképezni, viszont nagyon jó hallgatni. Így a koncert jó részében én is inkább ez utóbbit tettem.

A mai délutánból ígéretesnek látszik a Miro & Half Midnight Band. Miroszlávot annak idején a Koncertek a szökőkútnál rendezvényen hallottam. Kár, hogy ez sincs már. Érdemesebb lenne inkább ilyen rendezvényekkel fellendíteni a Sóstó forgalmát a tó beépítése helyett…

Szóval Vidor. Délután még a Langaléta Garabonciások fellépését ajánlom még, este pedig a második fellépővel kilépünk Európából 🙂
De előbb még…
A román Nadara zenekart meghallgathattam volna Debrecenben a Borkarneválon pár napja, de akkor kimaradt. Most újra itt a lehetőség 🙂 , bár kicsit lassan már sok lesz a roma és balkáni zenéből…

Mondhatni épp időben érkezünk Afrikába Ba Cissoko segítségével.
Érdekes és látványos koncertnek ígérkezik.

Ma talán a mozira – Papírkutyák – is ott kellene maradni, utána meg fényképezni tűzzsonglőröket…