Kerekes, szék, halál

Idő: péntek este.

Kicsit visszatérek a debreceni Borkarneválra.
Ahogy olvashattad, a tervem az volt, hogy képes tudósítással jövök majd.
Az élet azonban most is közbeszólt.
Napi tevékenységem úgy hozta, hogy estére szinte szó szerint halálosan fáradt voltam.
Juteszembe!
Ebédem jó része most dörömbölhet a céges hűtő ajtaján.
Nem sikerült teljesen megebédelni, de akkor még hittem benne, később pótolhatom.
Most azonban – nagyjából a Kerekes Band koncertjének idején – egy kiadós tusolás után itthon ülök az erkélyen.
Remélem, a takcsinéni kidobja a kaját, mert hétfőn már lehet, hogy rátámad az első, gyanútlanul a hűtőhöz érkező kollégára…

Pár perce figyelem, ahogy az itt-ott megjelenő esőcseppek záporrá változnak.
Számítógépet ma már nem akarok látni, maximum a Blackberry, mert ezen leírhatom ezeket a sorokat, és ez mára elég is az informatikából.
A koncertképek tehát kimaradnak, meg a koncerttudósítás is.
Valami majd lesz helyettük.
Most pedig kicsit élvezem még az esővel érkező kellemes hűvöst, és aztán szundi.