Nagyrészt szigetlakóként éltem emg a LeszFeszt záró napját, bár ezért-azért néha elhagytam. Erről később.

Tehát a szigeten kezdtem szombaton is. A delelő nap fényében a Periscope jelent meg elsőként az Eklektika színpadon. Jópár éve egy nyíregyházi tehetségkutatón találkoztunk először. Azóta rengeteget fejlődtek zeneileg, énekileg, és színpadi munkában is. Szívesen járok koncertjeikre.

Kora délután volt, a lángosos még nem nyitott ki, üldögéltünk az árnyékban, aztán jött egy hang. Keressünk csak rá! Nene, a hang pedig Orsovai Reni gyönyörűen szóló hangja. Lángos elnapolva. 🙂
A Nene messziről jött. Ennyit tudtunk meg róluk a színpadról. Székesfehérvár valóban nincs közel Kisvárdához, de örülök, hogy eljöttek “messzire”. Üde színfolt voltak a rock és metál zenék között.

Nem sok időnk volt elmélázni a hazai könnyűzene dolgain, mert már hallottuk Szakos Andi hangját a rockszínpadról. Na, poroZkáljunk át a téren!
Eléggé felkorbácsolta Nyíregyháza hétvégi zenei életlét Harold Todd megjelenése. A Lenny Kravitz szaxofonosaként is ismert zenész csütörtök este Nyíregyházán, a Labor Café Adománykávézóban zenélt kiváló helyi zenészekkel, péntek este pedig Sóstón hallhatták blues-t játszani egy másik formációval.
Ekkor még szomorkodtam kicsit, hogy elmarad a találkozás, de szombaton a Karmapirin oldalán megjelent egy mondat, és éreztem, ő lesz a meglepetés vendégük a LeszFeszt koncertjükön.
És így lett!
Nagyon örülök, hogy mégis összejött a találkozás, és hallhattam, láthattam nagyszínpadon, élőben is játszani.
A Karmapirin koncertideje így nagyon hamar elrepült, de örök élmény marad.

Visszasétáltunk a szigetre, a megérdemelt hűvösbe, beszereztük a lángost is és már érkezett is az Emma Undressed az Eklektika színpadra.
A formációt a régi Oldalvágány fesztiválon, Fehérgyarmaton fedeztem fel. Aztán hallottam őket egy másik énekessel a LeszFeszten, és most újra, kb. egy éve velük lévő énekessel. Ez most így nagyon jó. 🙂

A melegben egyáltalán nem lepődtünk meg, mikor reggae zenét hallottunk a színpadról. El is indultam egy Mojito-ért. 🙂
Mire visszaértem, a színpadon a Before The Last játszott, előtte pedig táncos lábak verték fel a port.
Jó hangulatú koncert volt ez is. Akkor még nem gondoltam, hogy valóban ez lesz az utolsó előtti. 🙂

A Tortuga indulásától fogva nagy kedvencem. Kifogyhatatlan az ötlettáruk mind zenében, mind videó készítésben, a színpadi munkáról nem is beszélve. Most is jócskán készült kép a koncertjükről, láthatod itt mindjárt.
Az a “bajom” a Tortuga-val, hogy a koncertjük után már nincs kedvem más zenét hallgatni, őrzöm ezt a hangulatot inkább. Így volt ez pár hónapja a Roncsbárban is, ahol előzenekar voltak. Szépen hazaindultunk a koncertjük után Debrecenből, ahogy most Kisvárdáról is.

Így aztán el is jutottunk a LeszFeszt végére. Nem volt könnyű három nap zeneileg sem, de remek kikapcsolódás volt, sok élmény sok találkozás, újdonság, felfedezés, kiváló technika fényben és hangban. És persze sok kép, amit itt mostmár láthatsz is. Ami jó lett volna, de lehetetlen ekkora helyen ennyi színpaddal, külön-külön hallani a színpadokat, és nem hallani az Eklektika színpadot durván hátba támadó dodzsemes és körhintás zajmaszlagot.
De így legalább nem kellett a színpadhoz hívni a nézőket, az első sorból hallgattunk mindent. 🙂
Szóval jó három nap volt, köszönöm a lehetőséget ismét!