Akkor kezdjük! 🙂
A terv, hogy napi bontásban jönnek a beszámolók, képek, albumok. Minden nap több album. Ahol hosszabb időt töltöttem, tehát több kép készült, ott külön album lesz a koncertről, de minden nap végén lesz egy összefoglaló is a kevesebb képes – bár nyilván ugyanolyan jó – koncertekről, és az összekötő képekből.
Az albumban lévő képek száma nem tükröz minőségi különbséget, egyszerűen csak vagy nem értem oda időben, vagy elfutottam egy másik, általam ugyancsak fontosnak tartott koncertre. Rengeteg jó koncert volt, így sem sikerült minden kinézettre eljutnom.
Ennyit a miértekről, nyissuk meg a LeszFesztet!
Lassan hagyomány lesz már, hogy első utam a tóparti színpadhoz vezet, bárhogy is hívják éppen. Idén Keménymagnak hívták, és a Tünde és Pila duó volt a fesztiválnyitó formáció itt. Mivel késve érkeztünk a színpadhoz, nem kis meglepetést okoztunk, de ez nem befolyásolta a koncert menetét, bár egy plusz meghajlást kibuliztam. 🙂
Éppen egy albumnyi képet sikerült készíteni a műsor végéig, ezt nézegetheted, ha klikkelsz a képre. Ha kicsit lejjebb nézel az oldalon, láthatod, lesz még mit nézni, minden kép egy albumhoz vezet, úgyhogy gyere vissza majd!
A Rockzenei nagyszínpad műsorát a Pánpéter kezdte, nem meglepő tehát, ha ide vezetett utam. Idén helyet cserlt a pop és a rosk színpad, de nem volt nehéz megtalálni. Sajnos a fióknál nem sok időt tölthettem, mert már zajlott a következő megjelölt koncert.
Első látogatásom az Eklektika színpadnál – ami aztán később amolyan bázisállomásként működött nálam – a Vera Bravo koncertjének idejére esett. Ők sem voltak ismeretlenek számomra, jelölve voltak a listámon, és őrületes jó volt a műsoruk most is. Nézd meg a képeket!
A Kell egy még zenekarra is kevesebb időm jutott, mint szerettem volna, pedig az ő zenéjüket is nagyon kedvelem. Időrendben ők következnek, de koncertképeik az összefoglaló album fényét emelik a bejegyzés végén.
A második, 2016-os LeszFeszten fedeztem fel a Fatal Error zenekart, és azóta sem veszítettem szem elől őket. Így ismét visszatértem a Rockzenei nagyszínpadhoz. Jó volt újra találkozni. Ha lehet, még őrültebbek, mint korábban, kiválóan zenélnek, és hatalmas show-t nyomtak. Néhány kedvenc képem van ebben az albumban.
Az Elefánt pár hete, a nyíregyházi könyvhéten adott koncertje miatt került fel a listámra, értük ismét az Eklektika színpadhoz mentem vissza. Nem tudom, hogy csinálják, de mindenhol jókora közönséget vonzanak. Talán a zenéjük… 🙂
Jó néhány éve, a KGST Party záró produkciója volt a Froggshow koncertje. Azóta nem is találkoztunk, de emlékeim szerint változott valamelyest a stílusuk. A Keménymag színpadon láttam őket viszont, te pedig az összefoglaló albumban találsz majd képeket róluk.
Nem túl régen, gyakorlatilag jelenlegi felállásuk indulásával került látóterembe a carPEDIGnem, és azóta nem veszítem szem elől őket. Itt köszönöm meg nekik a kedves képfeléírást. 🙂 Találkozzunk mielőbb!
Úgy gondolom, jó zenéken nőttem fel, és ez a mai napig is meghatározza, mi az, amit el tudok fogadni. A záró estén, a Karmapirin koncert előtt beszélgettünk egy életemben először látott emberrel arról, szabad-e dalszövegekkel foglalkozni. Mármint zenehallgatás közben. Én akkor is, most is kitartok amellett, hogy igen, a szöveg ugyanolyan fontos, mint a zene. Meghatározza a mű értékét. Ez most annak kapcsán jutott eszembe, hogy a Balaton koncertje jelentette a legnagyobb élményt számomra ezen a napon. Pedig sok jó produkciót láthattam.
Eljutottunk a nyitó nap záró albumához. Közben persze nagyjából elmeséltem, mit találsz ebben a gyűjteményben, de azért lesz némi meglepetés is.
Holnap pedig folytatom.
