Jó egy hónap telt el az évből mindössze, mégis számos érdekes – nem feltétlenül vágyott, de tanulságos – élményen vagyok túl. Az elmúlt hét volt az a csúcspont, ami miatt most gépelek. Nem lesz benne persze minden.
Ha nagy szavakat akarnék használni, azt kérdezném, mi lett ezzel a világgal? Amibe a múlt héten belefutottam, szinte semmi nem működött normálisan. Szerencsére voltak barátok, akik azt erősítették, nem veszett még el minden. Nekik külön köszönöm.
Úgy alakult, hogy múlt héten számos olyan szolgáltatást kellett igénybe vennem, melyekre szerencsére ritkán van szükségem. A postáról tudjuk régen, hogy viszonylag értelmetlen pénznyelő, de van, amikor megkerülhetetlen sajnos. Velük ott tartunk jelenleg, hogy azt tekintik a fizetés ellensúlyozásának, hogy bedobnak egy értesítőt a postaládába. Nem, nem mennek fel az emeletre, nem, nem csengetnek fel, hogy gyere le, te szerencsétlen, ha már ránk bíztad a küldeményt. Szerintem már csak értesítőket hordanak magukkal.
De ez már csak hab volt a tortán. Elromlott az autóm. Gondoltam – mivel egy szerviz kerítésénél történt – mi sem egyszerűbb, minthogy ők nézik meg. Negyed óra telefonos kérdezősködés után visszahívást ígérnek, majd két óra múlva közlik, nem megy, sok a busz, de honnan vettem, hogy ők javítanak autót? Itt érzem először, mennyire hiábavaló volt az elmúlt közel három óra. Mikor közlöm, hogy a honlapjukon szerepel a “szolgáltatás”, és halk ja, a válasz, és elbúcsúzunk.
Nem adom fel, hogy találok szerelőt, aki PÉNZÉRT helybe jön megnézni a járművet. Reménytelen. Végül feladom, és egyeztetek egy “idehozza, megnézzük”-öt. Az “idehozza” baráti segítséggel meg is valósul – ismét köszönet érte -, a “megnézzük”-re azonban egy teljes nap kevésnek bizonyul. Nem a javításra, a megnézésre.
Voltak hétvégi terveim, gondolkodtam is rajta, hogy a távolabbiakhoz a vasút szolgáltatásait veszem igénybe, de aztám úgy döntöttem, elég volt a hétre ennyi, nem kísértem az ördögöt. 🙂
Persze azért nem volt ennyire tragikus a hétvége, csak kimaradt pár olyan dolog, amit nagyon szerettem volna. Volt azonban két fantasztikusan jó koncert amelyről majd mutatok még képeket az eddig megjelenteken kívül, és beugrottam a Kosár Közösséghez, ahol festettem néhány vidám színű ládát. 🙂
Szóval akárhogy is, de eltelt a hétvége, irány a hegy, mert unalmas a gödörben.

Holnap este például folkkocsma a Szmog Pub-ban, kedden beszélgetés Szilágyi Zsófival a Laborban, szerdán ugyancsak Labor, Bálint napi rapid randi, pénteken és szombaton koncert hegyek mindenfelé, vasárnap pedig farsang az Andrássy-kastélyban. Mindezt már megtalálod oldalt a naptárban is. Nálam pedig jönnek majd a koncert beszámolók.