2011.11.03. csütörtök, 10:44
A tegnapi este jó részét azzal töltöttem, hogy megoldást keressek arra, hogy a ki-belélegzés alapfunkcióként működjön anélkül, hogy erre különösebb gondot kellene fordítanom.
Ezt nagyjából bebábozódással valósítottam meg, így mára ennyire futotta.
2011.11.02. szerda, 14:53
Készítettem pár képet Sóstón a napfényes hétvégén.
Azért csak párat, mert olyan szürke volt minden, hogy igazán csak a közeli képek lettek elfogadhatóak.
Így ebből most nem lesz album, csak néhány elszórt kép, mint például a tegnapi, vagy a mai.
2011.10.31. hétfő, 11:10
Pár éve a FŐHE-re hívtak, mert Anna and the Barbies koncert lesz. Ez a debrecenhezszokás időszaka volt, kihagytam. Az idei FŐHE-s fellépést már nem tudom, miért hagytam ki.
Aztán jött a szombat, és a koncert.
Azt már a mesélt koncertélményekből, és videókból tudhattam, hogy a zenekar nem egy szürke Nyuszika a magyar zenei életben, de amit ezen az estén mutattak, az minden várakozásomat felülmúlta.
Abban a szerencsében volt részem, hogy a koncerten kívül is eltölthettem kis időt a zenekar társaságában, és mondhatom, a szívemhez nőttek.
A koncert fotóalbumához egy szombati pillanatkép vezet, ahol vendégénekes is fokozta a hangulatot. Pisti, köszönöm a hétvégét!
2011.10.30. vasárnap, 08:11
Akkora koncertet adott az Anna and the Barbies tegnap Nyíregyházán, hogy utána az órát is vissza kellett állítani 🙂
Lesz majd sok kép.
2011.10.28. péntek, 09:52
Csak így neveztük a Collegium Musicum koncert bakelitjét, amit elég nehezen sikerült annak idején megszerezni Kassán.
Ez a (cseh)szlovák, progresszív rockzenét játszó zenekar 1973-as albuma.
Ők egyébként nagyjából 10 évig ontották a jobbnál jobb zenéket a hetvenes években.
Érdekes, hogy abban az időben a tábor valamennyi országában működött legalább egy hasonló zenét játszó együttes.
A lengyeleknél az SBB – tőlük pár lemezem van -, a románoknál a temesvári Phoenix, – az ő dupla albumukat hallgattuk karcosra -, nálunk pedig a Mini, a V’73, kicsit később a debreceni Panta Rhei, a szegedi East, a Solaris voltak ezen irányzat képviselői annyira maradandót alkotva, hogy szinte nincs olyan nap, hogy valamelyikük felvétele meg ne szólalna nálam.
Az SBB és a Collegium Musicum Nyíregyházán is koncertezett. Előbbi az LGT, utóbbi az Omega előzenekaraként. Az SBB koncertjére emlékszem. A szabadtéri színpadon azon az estén alig sikerült fellépnie az LGT-nek, mert a közönség megőrült a lengyelek zenéjétől.
Ez olyan ’75 körül lehetett, mert már Somló és Karácsony jött az LGT-vel, szóval már nem volt az igazi az LGT. De akkoriban még voltak ilyen koncertek Nyíregyházán…
Most a Collegium Musicum Live albumáról, az “úthengeresről” mutatok egy remekművet Marian Varga Hammond gyötrésével. 🙂
2011.10.27. csütörtök, 09:42
Belebotlottam egy hat évvel ezelőtti koncertfotóba.
Egy Bill – P.Mobil koncertre indultunk a Lovardába, az előzenekar pedig a Kódex volt.
Ez volt az egyetlen alkalom, hogy hallottam őket. Eszméletlen jól játszottak Deep Purple-t, Black Sabbath-ot, ilyesmiket.
Próbáltam most a nyomukra jutni, pár dolog kiderült, de inkább nem mondom el, milyen zenét játszik most a képen látható remek gitáros, Dudás János.
Kár, bár tudom, a hetvenes, nyolcvanas évek nem a magyar zenészek karrierjének csúcsra íveléséről szóltak. De legalább sok jó zenét hallotunk a koncerteken 😉
2011.10.26. szerda, 09:08
Olvasom a hírt, hogy beperli a rendőrséget annak – majdnem azt írtam, embernek – a családja, akit a rendőrök akkor sebesítettek meg halálosan, mikor ő éppen a azzal töltötte az idejét, hogy barátnőjét csavarhúzóval szurkálta, és nyílpuskával lődözött rá.
Ebbe az “idillbe” rondítottak bele a rendőrök, mikor az életveszélyesen sérült lány segítségére siettek.
A ma született bárány ekkor többször a rendőrök felé lőtt, akik viszonozták a tüzet.
Báránykánknak nem volt szerencséje, így most az angyalok nyilait próbálja megszerezni, vagy inkább az ördög villáját.
Később kiderült, a szeretetét nem szokványos eszközökkel kimutató férfinél valójában gázpisztoly volt.
A család – sajátos logikával – most azzal érvel, hogy a rendőröknek hagyni kellett volna időt, hogy kiderüljön, milyen eszköz is van “hősünknél”?
No, erre mondom, nem esett messze az alma a fájától.
Meg még azt is, hogy a családon kívül biztos lesz legalább egy ember, aki – nyilván jó pénzért – képviselni is fogja ezt az őrült ötletet.
Abban pedig már csak bízni merek, hogy még a mai Magyarországon sem akad olyan bíróság, amelyik ezt a beadványt komolyan veszi…
2011.10.25. kedd, 10:20
A tegnapi képpel kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy “Ez meg mi a csuda?”
Nos, arról fogalmam nincs, de remekül tükrözi a hétfő reggel hangulatát. 🙂
A tegnapi kép egyébként a maihoz hasonlóan a Tuzson János Botanikus Kertben készült pont egy hónapja.
2011.10.23. vasárnap, 10:00
Hagyok kis időt, hogy elgondolkodj, mi is jut eszedbe a cím olvastán.
Nem ér még megnézni a képet.
Megvan?
Most megnézheted a képet.
Ugye nem erre gondoltál?
Tegnap “régicéges” találkozón vettem részt. Sikeresen felelevenítettük a régi szép idők emlékét, szóval dumáltunk egy jót, miközben az erdőszél hidegét tűzrakással, szalonnasütéssel űztük el.
A reggeli ébredés után kinéztem, mi változott a nagyvilágban így ünnep reggelére.
Gyorsan letettem arról, hogy az erkélyen KVzom, azt most nikecell lapok uralják, egyszerűen építési raktárként működik.
Több biztató dolog egyike, hogy ha a lépcsőházba nem tudok bejutni – valamelyik lakótársnak még mindig kevés volt az idő a kaputelefon előnyeinek feldolgozásához, és továbbra is kulcsra zárja az ajtót -, az állványon eljuthatok az erkélyig. 🙂
Addig is elkezdem kitalálni, ki lehet a kulcsmániás. Tegnap kizártam két földszinti szomszédot, akiket felcsengettem, hogy engedjenek be a zárt ajtón. Miután ők is hangos szóval emlegették a kulcsmániás vérfertőző családi kapcsolatait, őket nyugodtan kizárhatom.
Még kilenc maradt, de mint tudjuk, csak egy maradhat 😉
2011.10.22. szombat, 09:42
Ezen a nyárvégén abban a szerencsében volt részem, hogy két olyan koncerten is ott lehettem, ahol ritkán hallható, de igen különleges zenét hallgathattam.
A szép emlékű I. Etno-folk Sörfesztivál a Bordó Sárkány Régizene Rend mesterei személyében hozott csodálatos zenét Nyíregyházára, a VIDOR Fesztiválon pedig az Ordo Vagorum nevű formáció kápráztatta el a belváros sétálgatóit hasonló zenével.
Valahol egy hozzászólásban olvastam a kérdést, miszerint nem lehetne-e, hogy ezek a mesteremberek képviselnék az országot külföldi dalfesztiválokon. Én ezt azzal bővíteném, hogy nem lehetne-e, hogy ilyen kiváló zenészek ilyen színvonalas műsorral ne csak fél órákat kapjanak például a VIDORon. Nem mondhatjuk, hogy szét volt terhelve idén a nagyszínpad, és a nagyszámú közönség is méltóbb körülmények között élvezhette volna a műsort.
Az Ordo Vagorum volt tehát a nem nagyszínpados fellépők közül idén a messze kiemelkedő, számos nagyszínpados fellépőt maga mögé utasított véleményem szerint.
Két helyszínen léphettek fel. Ezeknek a képeit láthatod, ha klikkelsz.
2011.10.20. csütörtök, 10:31
Ismét kis archíválós időszak van nálam, ennek kapcsán viszont ismét időutazok.
2005, 2006, a boldog nyíregyházi őszök, mikor nagyjából annyi gondom volt ilyentájt, melyik úton sétáljak haza.
A 2005 képeskönyvem indulása ezen a felületen. Októberben még javában kerültek elő képek a korábbi évekből, így például hat évvel ezelőtt pont egy karácsonyi készülődős fotóalbumot osztottam meg.
2006 őszi időszaka jórészt a belvárosi közlekedés elkáoszosításáról szól rengeteg képpel. Ez a projekt azóta megvalósult, működik a káosz. Öt éve pontosan azonban a már akkor is kedvenc debreceni Friss Rádió akkori fórumáról ollóztam egy képet. Ezen most is jót vigyorogtam, bár Irénke nénit nem kerestem meg azóta sem 🙂
2007 második felétől már a debreceni nappalok időszaka jön. Októberben még mindig próbáltam feldolgozni a történteket, és naponta több apró bejegyzéssel igyekeztem tartani magamban a lelket. Ez már a kemény vonatozós időszak, de igazán még a kezdet.
2008 ősze már a beletörődős vonatozás időszaka némi vasutassztrájkkal csinosítva. Többek szerint ekkor születnek a legjobb írásaim a Vasutazás kategóriában. 🙂 Mindenesetre én nem nagyon szeretném azt az időszakot újra átélni. Talán annyi zenét sohasem hallgattam, mint ekkor. A három évvel ezelőtti írásba is linkeltem egy dalt, ami egyrészt azóta is kedvencem, bár a Big Happy Woman Church sajnos felosztott azóta. Nem győzték kivárni, hogy eljussak a koncertjükre…
Két éve ilyentájt is időhiánnyal küszködtem, és vonatoztam még. Ezek a túlórás napok utáni természetbe menekülés napjai. Akkor már nem szerettem annyira utazni, mint életem korábbi pár évtizedében…
Ma egy éve már autóztunk reggel-este, javában feladtuk a vonatozást. Ezen a napon ismét előkerült a Friss Rádió, és egy hír kapcsán felelevenítettem egy koncertélményt.
A nap képe pedig azért az, ami, mert az októberi képek között több évben is előkerült a hőlégballon.
Talán ez is jelent valamit…
2011.10.18. kedd, 06:30
Nagyjából egyszerre kelünk a nappal, és a repülőkkel.
Ha szerencsénk van, nincs felhő.
Ilyenkor hasonló kép kíséretében indulunk munkába.
2011.10.17. hétfő, 10:02
Ahogy fogynak az elérhetetlen VIDOR albumok a képtáramból, úgy jönnek az egyre jobb események.
A minap a legjobb nem koncert fellépők, a Szombathelyi Kötélugró Klub műsoráról készült fotókat nézegethetted, hátra van még a legjobb kisszínpados – értsd: nagyszínpadra való – koncertet adó csapat, ma pedig a vitathatatlanul legjobb nagyszínpadon fellépő társaság koncertképei jönnek.
Ők Ferenczi György és a Rackajam néven írták be magukat az idei VIDOR Fesztivál történetébe.
 |
 |
 |
 |
