El Mundo Fantastico

Szombathelyen lehet valami a levegőben, hiszen jobbnál jobb zenekarok kerülnek elő arról a környékről.
Említsem mindjárt a Lordot, vagy a Másnap zenekart, akikről sajnos nem tudok semmit egy ideje, illetve amit látok a lapjukon, aszerint talán már nem létezik a csapat. Kár.
És most ismét egy zenekar Szombathelyről, az Ocho Macho.
Koncertjüket semmiképp nem szeretném kihagyni a Kocsonyafesztiválon.
Leginkább reggae zenének tűnik, amit játszanak, de a legszebb számuk meglehetősen blues-os. Persze a szép számok általában húznak a blues felé.
Most persze nem azt a zenét játszom, keresd meg, ha van kedved. 😉


10 év

Este hazafelé gurulva a Campus rádión állt meg a kereső. Pócsi Pisti beszélgetett Polák Petivel zenéről, zenekarokról, évekről, születésnapról.
Szóval a téma nagyrészt a Jurij zenekar 10. születésnapi koncertje volt.
Közben hazaértem, és maradtam az autóban, megvártam a beszélgetés végét.
Jurij
A koncert az Y2K-ban lesz péntek este.
Sok vendégre, és meglepetésre lehet számítani. Persze ezt onnan gondolom, hogy azt hiszem, 2008-ban volt egy nagyon emlékezetes koncert rengeteg vendéggel.
Most, akiket biztosan tudok, a Kolibri zenekar. Volt szerencsém hozzájuk, jó szívvel ajánlom őket is.
Kolibri
És persze az egész koncertet, meg utána a szocrock diszkót.


Szín-játék

Pár hónapja történt.
Földmunkagépek jelentek meg a “kiskoszos” ABC előtt, és ha már ott voltak, gyorsan ki is gyalultak pár fát, bokrot, feltúrták a parkot, lepakoltak pár raklap kockakövet.
Aztán jöttek az ígéretek a park rehabilitációjáról.
Lassan eltűnt a pár raklapnyi kockakő, és beköszöntött a tél.
Most az időjárás alakítja a környéket. Lassacskán már kialakulnak az ösvények, amelyeken át lehet kelni a “parkon”. A piros narancssárgába váltott, a fehér hó is eltűnik lassan, nemsokára vége a télnek. Készülhetünk a park kitavaszodására.
Pár sarokkal odébb közben holnapra lakógyűlést hívtak össze. Kiderült, kihasználatlan a Széna téri park. Bizony. Nincs ott semmi, csak pár pad, fű, fa, bokor.
Meg egy mérőállomás, aminek mérési eredményei alapján hirdetik ki a szmogriadót.
Mert szmog is van.
A hálátlan növények nem fogják fel a légszennyeződést, pedig több évtizede ott vannak már. Ideje lett volna megtanulniuk, hogyan kell.
De ha nem, hát nem. Lesz akkor betonfal az új áruházat keretezve, és lesz 75 parkoló.
Mintha pár sarokkal arrébb is így kezdődött volna.
A színek pedig játékba kezdenek. A pirosból narancssárga, a zöldből szürke lesz.
Csak a változás örök.
Sóstói erdő Nyíregyháza

Szerk.: A lakossági fórum résztvevői egyhangúlag elvetették a park megszüntetését, és a meghívott főépítész, képviselő, és polgármesteri hivatali alkalmazott is a park megmaradását ígérte.


Gary Moore 1952-2011


Cittern

A bűvös szó, amely megnyitott egy új világot előttem.
Valamelyik nap csodálkoztam rá itt a ciszter nevű hangszerre, illetve csodálkoztam volna, ha tudtam volna, mi az. Megkérdeztem hát az illetékest, és kaptam is választ.
Írtam a VAN fórumára, hogy örülök ám az új hangszerüknek, csak nagyjából fogalmam nincs, mi lehet az. (meg persze azt is, hogy nemsokára remélem VAN koncerten is lehetek)
Nem váratott sokáig magára a válasz. Kiderült, hogy ha nem kis hazánkban, és nem szép nyelvünkön keresem a hangszert, mindjárt jobb a helyzet.
Így hát mondjuk ITT olvashatsz te is a citternről, és mindjárt meg is nézheted, hallgathatod, hogyan szólal meg Scott Ross kezében.
Egyben pedig feloldom a farsangos írásom másik rejtvényét is.


Napfény a télben

Nyíregyháza Sóstó


Kocsonyaprogram

Tegnap eszembe jutott a Swetter együttes. Régen hallottam, és írtam róluk, így nyomban rá is néztem a honlapjukra.
Vannak új hírek a zenekar háza táján, de amivel most kicsit el is távolodok tőlük, az az, hogy az idei Kocsonyafesztivál egyik vendége lesz a csapat. A látványos 20 éves koncertjük is kötődik Miskolchoz, hiszen a Diósgyőri várban rögzítették a koncertfilmet. Mikor először láttam, sem tudtam szabadulni a hatása alól, és azóta is futkos a hideg a hátamon, mikor megszólal például a Basa Pista. Szóval egy biztos koncertem már van.
De azt mondtam, másról írok ma.
Elkészült a Kocsonyafesztivál programja, és úgy gondolom, hatalmas bulik melegítik majd a februári napokat Miskolcon.
Nézzük előbb a számomra ismert előadókat:
Swetter, Nagy Feró, Ladánybene, Kowalsky, Bëlga, Mobilmánia, Charlie, Old Boys, és ki ne felejtsem a Paddy & the Rats-ot, mert ír kocsmazene is kell a Kocsonyafesztiválra 🙂
És vajon kik lesznek az idei év felfedezettjei számomra?
Nagyon érdekel a Holdviola, a Miskolci Illés EmlékZenekar, Fish, a Bohemian Betyars, és az idén is fellépő Miskolci Művek.
Ezeknél a csapatoknál nagyjából tudom, mire számíthatok, de van jónéhány számomra ismeretlen formáció is. Az elkövetkezendő napokban ezekről az előadókról igyekszem előásni valamit, mert úgy tűnik, idén sem lehetek majd ott mindenhol, és nem szeretnék nagyon jó koncerteket kihagyni.
Szóval lesz még itt kocsonyázás az elkövetkező napokban, utána aztán jön maga a fesztivál.
A mai kép pedig azon a koncerten készült, amikor először, és eddig egyetlenszer láttam-hallottam a Paddy & the Rats-ot.
Őrült bulit várok tőlük idén is 😉
Paddy & the Rats, 2009


A lovagok

Ma nézzük meg akkor, mi is jutott eszembe a lovagos képről?
Bár kicsit sokat foglalkoztam mostanában a Konteó bloggal – persze nem érdemtelenül szerintem -, ma mégis írnom kell kicsit róla ismét.
Kb. egy hete írtam arról, hogy a blogmotor üzemeltetője kitörölt egy hozzászólást.
Nem mennék bele abba, hogy jogos volt-e, vagy sem, amit viszont ellentmondást nem tűrően elítélek, hogy mindezt úgy tette, hogy mégcsak nem is értesítette a blog szerzőjét.
Tiboru természetes, és maximálisan érthető reakciója volt, hogy költözik a Konteó blog.
Cserélem is a linket itt jobboldalt, még befejezem a templomosokról írott post olvasását a régi helyen, (mire megírtam a postot, eltűntek a hozzászólások, de kiderítettem, hogy azok is költöznek az új helyre) és drukkolok, hogy az új helyen is hasonlóan színvonalas olvasnivalót találjunk majd.
Talán nem véletlen a mai kép sem. 😉

Kocsonyafesztivál Miskolc, 2010


Drezda

Drezda


Farsang

A mostani fátyolos, ködös, szomorú napokon jól esik kicsit a farsangi vidámságra gondolni.
Persze ha abba is belegondolok, hogy most kellene vidám, utcai farsangi felvonuláson részt vennem, kicsit beleborzongok.
Pedig közeleg a Kocsonyafesztivál, amely múlt évben például fantasztikus farsangi felvonulással nyitott, még ha néha az orrunkig is alig láttunk. És múlt évben fedeztem fel a megyei programok között a nyírbátori farsangi felvonulást is.
Ezen felbuzdulva idén is rákerestem, és bizony február 25-én délután egy középkori farsangi mulatozás részesei lehetnek a Nyírbátorban megfordulók.
Erről – mármint a középkorról – persze most eszembe jutott egy zenei téma is, de erről most hallgatok 😉
Mutatok viszont egy képet a múlt évből, amiről pedig egy másik téma jutott eszembe…

Kocsonyafesztivál Miskolc, 2010


Egy másik tégla

Nyíregyháza, Robinson domb


Újra átélem…

Alig három hét van hátra az idei Kocsonyafesztiválig.
A szállást már lefoglaltam, és ha időm engedi fel-felnézek Slamó lapjára, hátha előfordul az, hogy pont lesz egy koncert Miskolcon, mikor ott leszek.
Múlt évben a legfontosabb motiváció Slamó visszatérése volt, az egyetlen biztos pont, hogy azon a február végi esős szabadtéri koncerten újra láthassam, hallhassam.
Nem bántam meg, mert Slamó ismét álmodott egy világot, és most hétvégén kicsit elbolyongva a videomegosztón sikerült még decemberi koncertfelvételt is találnom tőlük.
Jó volt kicsit visszaemlékezni arra a pár napra, és ezzel kezdeni az idei Kocsonyafesztiválra hangolódást.

Slamó - Kocsonyafesztivál, Miskolc 2010


Ebédidő

Nyíregyháza


Centrum Áruház

Nyíregyháza régi belvárosa.
Mikor a Metropol helyén még az az ABC állt, ahol a városban a legjobb kávét főzték, és nagyon finom sütiket is lehetett kapni a kávézó részben.
Mikor végig lehetett autózni a belvároson, mert nem betonozták keresztbe a Dózsa György utcát a szarkofág üzletházzal.
Mikor a Centrum Áruház még nem kínai bolt volt.
Mikor még a valaha készült legszebb Wartburgok szaladgáltak az utcán.
Szóval ez a kép sem mostanában készült.
Nyíregyháza régen


Ma este 8


Nem bánom

Nagyon nem bánom, sőt, nagyon jó döntésnek tartom, hogy blogolásom szinte első percében otthagytam az egyik kereskedelmi tv blogmotorját, és magam kezdtem farigcsálni egy képeskönyvet.
Akkori távozásom oka, hogy egyik napról a másikra szó nélkül design-t cseréltek motorjukon tönkretéve ezzel több száz ember több havi munkáját, szórakozását, és szétvertek baráti – netes baráti – társaságokat.
Nyilván az ő pénzükért azt csináltak, amit akartak.
Nyilván én is, így léptem is onnan felégetve mindent.
Akkor megfogadtam, soha nem publikálok olyan helyen, ahol bele próbálnak szólni abba, mit, hogyan csinálok. (Ezért is gondolkodtam el év vége körül, folyatom-e itthon a képeskönyvet.)
Mára – ma még – szerencsére megengedhetem magamnak, hogy vásárolt tárhelyen blogolhassak saját felelősségemre, saját lelkiismeretem szerint.
Most is azt mondom, addig folytatom, míg elveim feladása nélkül tehetem.

Mi késztetett arra, hogy ezeket most leírjam?
A napokban ajánlottam ismét egyik kedvenc blogomat. Mondtam, kicsit le vagyok maradva az olvasással.
Aztán hirtelen két új bejegyzés is született. Ugrottam, és a megdöbbentő címűt kezdtem olvasni.
A történet nagyjából annyi, hogy a blog szerzőjének értesítése nélkül törölte hozzászólását a blogmotor üzemeltetője.
Ha érdekel, ITT olvashatsz az esetről.
Számomra a tanulság: igazán nem kezdte még alkalmazni a hatóság az új médiatörvényt, mégis beindultak az ijedt reakciók némely üzemeltetőnél.
Lelkük rajta.
Nem regisztrálnék ott a hozzászólás kedvéért, ezért itt mondom: tiboru! Ha költözöl – ami nem lepne meg -, nyomban cserélem a linket az ajánlómban az újra, és olvasóként ott is számíthatsz rám.


Hamm

SóstóZoo


Szegecs kiszedés

Nagyjából 3 éve készítettem egy képsorozatot Nyíregyháza belvárosának átalakításáról.
Akkor is nagyon rossz iránynak tartottam mind a szarkofág üzletházzal, mind a bádog szökőkúttal elcsúfítani a gyönyörű gesztenyefákkal borított teret, és környékét.
Az akkori kövezésnek néhány fa is áldozatúl esett, de legnagyobb felháborodást mégis a szökőkút térre szegecselése váltotta ki.
Talán most elindult valami, és talán méltó helyére kerül végre ez a fém torzó, legyen az akár a MÉH telep is.
Azóta a Városvédő Egyesületnél is tisztújítás volt, ezt mutatja, hogy megújult honlapjukon szavazni is lehet a bádogszörny sorsáról. Talán mégegy hasonló projekt már nagyobb ellenállásba ütközne náluk is. Remélem, erre nem kerül sor.
A mai kép a bádog szegecselését ábrázolja. A közeljövőben talán a szegecsek kiszedését is megörökíthetem, és a tér visszakap valamit méltó arcából.
Bádogszökőkút 2008


Egy másik út

Kicsit kavarogtak a gondolataim, mikor hozzákészültem az íráshoz.
CD játszóba a lemez, had pörögjön, miközben írok róla. Blog adminisztrációs felület. Zenekar lapjának megnyitása, és már kezdeném is az írást, mikor valami furcsa dolog történik.
Szól ugye az új lemez, de mintha nem úgy szólna, mint korábban. Kis csend, és megvan a titok magyarázata. Zenélős honlap. A nyitólapon kapásból átléptem, belül viszont bármit csinálok, zenél. Ez gáz. Nem adom fel, hogy én diktáljak 🙂 Ja, ha másik menüpontot választok, abbahagyja a zenét. Kiderül, hogy IE alatt látszik a lejátszó is, és akár meg is állíthatom. Nem teszem, mert ez a zene jó. A régi zenék, szerintem az új énekessel, valami egyvelegféle.
De lássuk most inkább az új lemezt, bár elöljáróban elmondhatom kétszeri meghallgatás után is, hogy ez a zene nem ehhez a névhez méltó. És akkor mostmár megmondom kiről, és miről beszélek.
A Rockinform egyik melléklete az újjáéledt Dinamit új lemeze.
Nézzük először a zenekart.
Nem mesélem el a történetüket, elolvashatod az imént linkelt lapjukon, de megemlítem a mostani tagokat, hogy lásd majd később, miért kesergek.
Szűcs Antal Gábor gitár, Zselencz László basszus, Németh Gábor dob, Kálmán György ének, és Papp Gyula billentyűs hangszerek.
Persze ez a mostani felállás, eredetileg Németh Lojzi bőgőzött, és Vikidál Gyula énekelt. Sajnos Gyula énekhangja megfakult az idők során, így igazán nem bántam, hogy más az énekes, Zsöci pedig jól elvan a basszussal 😉
Hogy miért tettem a lista végére Papp Gyulát? Merthogy szándékos volt. Megint a Hammond orgona. A Skorpióban és a Miniben eszméletlen jó dolgokat csinált, ja, és a Dinamitban is hörgött olykor a Hammond. Most sajnos nem igazán, és ez az egyik oka, hogy lehúzom a mostani albumot. Nem rossz a zene, de nem Dinamit, ezektől a nevektől többet vártam. Nem akarom lebecsülni a munkájukat, de ezt a zenét ennek a profi csapatnak elsőre fel kellett tudni játszani. És ez baj.
No, akkor most lenyomom a zenét a honlapon, és indul az új album.
Mire jó? Kérdezi mindjárt az első dal. Semmi különös, sima slágerzene, kommersz hangszereléssel, profik által eljátszva.
Játszd, ahogy akarod! Ösztönöz a címadó dal. Nagyrészt gitár-szinti felelgetős, és hegedűhangszerű vezérmutívum.
Egy álom. Ez már a harmadik dal címe, ami bizonyára siker lesz motorostalálkozókon, de szerintem vinni kell mellé majd pár régi Dinamit nótát.
A Hűvös az éjszakák volt az első olyan dal, mikor komolyan ki akartam venni a CD-t, hogy megbizonyosodjak, ez tényleg a Dinamit. Léptetem gyorsan.
A következő dal címét szinte megfogadom, de ha elkezdtem, már végigcsinálom.
A Megszököm egy gyenge P. Mobil utánzat. Azt hiszem, Lóri ezzel még a mostani helyzetben sem indulna el koncertezni. Mondom ezt úgy, hogy talán ebben vannak a legjobb gitárfutamok.
A Tűzkatonák az, amire azt mondom, jó helyen van az albumon.
Mivel a Vámpírok alkonya is végigmegy léptetés nélkül, megnézem a borítót. Az utóbbi két dalt Szigeti Edit és Zsöci jegyzi.
Azt hiszem, a kedvenc dalom a Miért hiszed azt, mert jópofa. Az ének fog meg igazán, ez sem Dinamit, de jól hangzik.
És végre meghallom a Hammondot, ahogy annak szólnia kell. Vagy 10 másodperc, aztán már sajnos csak a háttérből adja az alapot, de legalább bevitték a stúdióba. Ez az Űzd el. Itt az énekesnek is van kis korai vikidálos hangja. Mégis inkább ez a kedvencem, mert a végefelé is van Hammond 😉
Ez az album Egy másik út, ahogy a záró kesergő címe is mondja. Köze nincs a valaha volt Dinamithoz, még ha ennek a dalnak van is némi dinamitos hangzása.
Nagy csalódás, sokkal többet vártam ezektől a zenészektől, akik 1981-ben már ezt és ezt tudták.


ORWO vs AGFA

Talán a címből sejtheted, miért van diavetítés két egymást követő napon.
Bizony, bizony. Két diamárka (többek között).
Egy időszak diákzsebből is néha megfizethető diája, és a szinte megfizethetetlen álom.
Az analóg fényképezés időszakának jó részéről fekete-fehér emlékeim vannak. De az akkor (is) megismételhetetlennek látszó történések mindig előcsalták utolsó filléreimet is. Volt, amikor csak az ORWO diára futotta, és voltak ritka pillanatok, mikor az Ofotértba belépésemkor Pisti a polcig hátrált, mikor kimondtam, kérek egy AGFA diát.
Nem misztifikálom a helyzetet, de nézd meg a tegnapi képet, és a mait a napfényes Szentendréről. Mindkettő elő és utómunka nélküli (mondjuk rájuk férne 😉 )

Szentendre