Mielőtt bárki megsértődne, elmondom, miről is van szó.
A Márton nap környéke nem igazán szerencsés a libák számára. Ezen a hétvégén Debrecenben kerülnek különös veszélybe a szárnyasok. A Kossuth téren ugyanis libalakomát rendeznek, amelyhez remek egri borokat is ajánlanak.
A Barabás étterem lapját linkelem a programok megtekintéséhez.

Ma egy éve távozott az élők sorából Tunyogi Péter hatalmas űrt hagyva maga mögött.
Ma már hétre hazaértem, és véletlenül az m2-re kapcsoltam.
Jólesett látni, hallani ismét Tunyót.
Örülök, hogy eszükbe jutott.

Ha nem jutottál el a Sláger Rádió “búcsúkoncertjére”, IDE klikkelve nézheted.

17:00
Több, mint két éve rádiót sem nagyon hallgatok. A vonatozás nem igazán támogatja a rádiózást, és a vonatokon uralkodó viszonyok miatt egyébként is igyekszem ismerősök társaságában utazni.
Szóval nem tudom, melyik a jobb rádió? A Sláger? A Danubius? Ezt a kérdést a hátralévő pár napban sem fogom megválaszolni. Mármint a két rádió hátralévő pár napjában. Mindegy is.
Alapvetően tehát nekem mindegy, megmaradnak-e a rádiók, vagy sem.
Amiért mégis írok most, az a módszer, ahogy elbántak velük.
Lehet, hogy igaz a kézi vezérlés, lehet, hogy nem, ez is mindegy. Egyébként egy jó pártkatona tudja, mit kell tennie, ha mondják neki, ha nem.
Furcsa ország ez. Valaki nem attól lesz szakember, hogy megtanulja a dolgot, hanem attól, hogy milyen székbe ültetik. Gittegyletek hoznak döntéseket.

Kb. két órája nézem a szakadozó koncertközvetítést. Nézem a szakadó esőben álló több ezer embert. Valamit elvettek tőlük olyan emberek, akik talán sosem hallgatták egyik rádiót sem.

Mondom, én nem nagyon hallgatok rádiót. Ezután sem hiszem, hogy fogok, de ha mégis, meglehetős ellenérzéssel fogadom a leváltókat. Pedig lehet, hogy becsületes úton győztek.

A rádiókról nem tudok tehát írni, munkahelyváltós hangulatról írtam eleget akkor, mikor én éltem át. Nézegettem a Sláger Rádió honlapját. Annak is jó ideje, hogy arra jártam. Most azonban idelinkelném Vas Maya blogbejegyzését a témában, mert emberi, és ez nagyon hiányzik mostanában az életünkből.

Váratlan – vagy inkább csak titkon remélt – ajándékként hullott az ölembe a mai pihenőnap, így most megpróbálok összehozni egy normálisabb bejegyzést.
A dolog még tegnap délután indult.
Nagyon ügyesek voltunk, így sikerült emberi időben befejezni a munkánkat. Ráadásul úgy, hogy el is készültünk vele, azaz ma nem kell bemennünk.
Hazaérve meg sem próbáltam tartani magam, pillanatok alatt úgy elaludtam, mint akit fejbe vertek. Az ilyenben azonban az a rossz, hogy néhány óra múlva, nagyjából az éjszaka közepén simán felébredek.
A számítógépem hűségesen, bekapcsolva várta ezt az ébredést. Ismerős zene szólt. Lassan ráeszméltem, addig jutottam hazatérve, hogy bekapcsoltam a gépet, Winamp, Mustár Fm. Aztán még valami ovis gyerekhang is rémlik, majd az ébredés. Az álom gyorsan elszáll, és agyam egyetlen dolog körül pörög. Mi lehet a zene? A Winamp sem segít, a kijelzőn csak a Mustar FM Nyiregyhaza világít.
Aztán hirtelen beugrik: Panta Rhei! A Szalay fivérek, András a basszus-, Sándor a szólógitáros, Béke Csaba a doboknál, és Matolcsy Kálmán a billentyűk mögött. Sajnos ő már vagy 4 éve az égi zenekarban muzsikál 🙁
Nagyon régi videókat linkelek majd ide, a hetvenes évek közepe-vége tájáról, de a zene olyan, amit ma is felvállalna bárki. Abban az időben számtalan akadályba ütközött a zenekar, a Bartók feldolgozásokat például csak koncerten hallhattuk. Azóta is vadászok minden felvételre tőlük bármilyen formában.
Nehezen döntöttem el, melyik felvételt tegyem ide, aztán győzött egy Bartók feldolgozás.
De egy linket mindenképpen megérdemel Ács Enikő is, aki rendszeres vendége volt a koncerteknek is, valamint a címbeni Mandarint is linkelnem kell 😉
Ez utóbbi felvételen jól megfigyelheted a saját készítésű szintetizátort, amit Kálmán inzultál igen jó eredménnyel. A lenti videó nem Ki Mit Tud-os audio változata meghallgatható a zenekar honlapján. Ez azért kicsit más… Így hallottuk annak idején az Ifiparkban.

Szombaton ismét Márton napi vigasságok a Múzeumfaluban.
Sajnos én munkahelyi elfoglaltságom miatt idén sem lehetek ott. 🙁
remélem, azért az időjárás olyan lesz, hogy sokan kapnak kedvet kilátogatni Sóstóra, mert bizonyára idén is remek hangulat lesz a Múzeumfaluban.
Idén is lesz kirakodóvásár, borkóstoló, de a Múzeumfalu kádármesterétől, Dávida Palitól és tanítványaitól ellesheted azt is, hogyan kell hordót készíteni.
Nem marad el idén sem a liba szépségverseny, és remek szórakozást ígér a Folk Fusion Band koncertje is.
Természetesen most is készülnek különleges ételek, és nyitva lesz a Barabási kocsma is.
Nem maradnak el a vetélkedők sem, tehát nyugodt szívvel, és egy 2007-es képpel ajánlom a Múzeumfalut szombati elfoglaltságként.

Pár képet még kiteszek ide mielőtt a teljes albumot megosztom az ősz eleji Sóstói Állatparkban tett látogatásomról.
A fiatalok Szlovákiából érkeztek Nyíregyházára, és szemmel láthatóan jól érezték magukat.
Mondjuk én is szívesen tértem (térnék) vissza az Állatparkba.

Azt nem tudom, mit álmodhat a maci, az viszont biztos, hogy irigylem a pihenéséért.

Tulajdonképpen nagyon nem akartam résztvenni az idei Gyümölcskarneválon, igazán csak a MeLounge koncertjét akartam megnézni, ami egy másik rendezvény keretein belül volt látható. Erről már korábban beszámoltam. Aztán úgy gondoltam, útba ejtem a felvonulást is.
Az előzetes hírekből sejthető volt, hogy nem lesz túl sok gyümölcs kompozíció, de így is meglepett a mérsékelt részvétel. A felvezető bringásokkal majdnem a központig mentem, aztán elindultam visszafelé. A sort záró gyermekcsoportot még a stadionnál találtam, kisérőjük érdeklődött, mi történik elől, amiért még mindig itt álldogálnak.
Szóval úgy tűnt, adott egy idő a rendezvényre, és ez akkor is addig tart, ha egy csoport van, és akkor is, ha húsz. Elég hamar végeztem hát a fotózással, és elindultam a Helyi termék fesztiválra. Erről is lesz még egy album az eddigieken kívül.
Most azonban a Gyümölcskarnevál képei jönnek.

Ennyien biztosan nem várjátok, hogy vajon mi lesz a mai bejegyzés? 🙂

Nos, a mai jóformán ez a kép, ami azonban elővetíti, vajon melyik lesz a következő fotóalbum, amit megosztok.
Mától egyébként ismét változás állt be az életemben, ami nagyjából annyit jelent, hogy az eddiginél kb. másfél órával többet utazással töltök a napból. Nem nagy öröm, de ez van.
Ma jó lenne úgy hazaérni, hogy legalább így utólag kimehessek a temetőbe, ha már az utóbbi két hétben nem sikerült.
Van még pár nap szabadságom is, azzal nem tudom mikor, és mit kezdhetek, de úgy érzem, kicsit világgá kellene mennem, bár az sem most lesz.
Meglátjuk mit hoznak a holnapok, az itteni holnap terveim szerint egy fotóalbumot.

Délutánonként hazafelé tartva a debreceni vasútállomáson rendszeresen hallom, hogy a Rózsa intercity 15 percet késik. Ma ez harminc perc volt.
Ennyit jelentett a sztrájk.
Érdekes.