Szimpátiakoncert

Ha nem jutottál el a Sláger Rádió “búcsúkoncertjére”, IDE klikkelve nézheted.

17:00
Több, mint két éve rádiót sem nagyon hallgatok. A vonatozás nem igazán támogatja a rádiózást, és a vonatokon uralkodó viszonyok miatt egyébként is igyekszem ismerősök társaságában utazni.
Szóval nem tudom, melyik a jobb rádió? A Sláger? A Danubius? Ezt a kérdést a hátralévő pár napban sem fogom megválaszolni. Mármint a két rádió hátralévő pár napjában. Mindegy is.
Alapvetően tehát nekem mindegy, megmaradnak-e a rádiók, vagy sem.
Amiért mégis írok most, az a módszer, ahogy elbántak velük.
Lehet, hogy igaz a kézi vezérlés, lehet, hogy nem, ez is mindegy. Egyébként egy jó pártkatona tudja, mit kell tennie, ha mondják neki, ha nem.
Furcsa ország ez. Valaki nem attól lesz szakember, hogy megtanulja a dolgot, hanem attól, hogy milyen székbe ültetik. Gittegyletek hoznak döntéseket.

Kb. két órája nézem a szakadozó koncertközvetítést. Nézem a szakadó esőben álló több ezer embert. Valamit elvettek tőlük olyan emberek, akik talán sosem hallgatták egyik rádiót sem.

Mondom, én nem nagyon hallgatok rádiót. Ezután sem hiszem, hogy fogok, de ha mégis, meglehetős ellenérzéssel fogadom a leváltókat. Pedig lehet, hogy becsületes úton győztek.

A rádiókról nem tudok tehát írni, munkahelyváltós hangulatról írtam eleget akkor, mikor én éltem át. Nézegettem a Sláger Rádió honlapját. Annak is jó ideje, hogy arra jártam. Most azonban idelinkelném Vas Maya blogbejegyzését a témában, mert emberi, és ez nagyon hiányzik mostanában az életünkből.