Mandarin

Váratlan – vagy inkább csak titkon remélt – ajándékként hullott az ölembe a mai pihenőnap, így most megpróbálok összehozni egy normálisabb bejegyzést.
A dolog még tegnap délután indult.
Nagyon ügyesek voltunk, így sikerült emberi időben befejezni a munkánkat. Ráadásul úgy, hogy el is készültünk vele, azaz ma nem kell bemennünk.
Hazaérve meg sem próbáltam tartani magam, pillanatok alatt úgy elaludtam, mint akit fejbe vertek. Az ilyenben azonban az a rossz, hogy néhány óra múlva, nagyjából az éjszaka közepén simán felébredek.
A számítógépem hűségesen, bekapcsolva várta ezt az ébredést. Ismerős zene szólt. Lassan ráeszméltem, addig jutottam hazatérve, hogy bekapcsoltam a gépet, Winamp, Mustár Fm. Aztán még valami ovis gyerekhang is rémlik, majd az ébredés. Az álom gyorsan elszáll, és agyam egyetlen dolog körül pörög. Mi lehet a zene? A Winamp sem segít, a kijelzőn csak a Mustar FM Nyiregyhaza világít.
Aztán hirtelen beugrik: Panta Rhei! A Szalay fivérek, András a basszus-, Sándor a szólógitáros, Béke Csaba a doboknál, és Matolcsy Kálmán a billentyűk mögött. Sajnos ő már vagy 4 éve az égi zenekarban muzsikál 🙁
Nagyon régi videókat linkelek majd ide, a hetvenes évek közepe-vége tájáról, de a zene olyan, amit ma is felvállalna bárki. Abban az időben számtalan akadályba ütközött a zenekar, a Bartók feldolgozásokat például csak koncerten hallhattuk. Azóta is vadászok minden felvételre tőlük bármilyen formában.
Nehezen döntöttem el, melyik felvételt tegyem ide, aztán győzött egy Bartók feldolgozás.
De egy linket mindenképpen megérdemel Ács Enikő is, aki rendszeres vendége volt a koncerteknek is, valamint a címbeni Mandarint is linkelnem kell 😉
Ez utóbbi felvételen jól megfigyelheted a saját készítésű szintetizátort, amit Kálmán inzultál igen jó eredménnyel. A lenti videó nem Ki Mit Tud-os audio változata meghallgatható a zenekar honlapján. Ez azért kicsit más… Így hallottuk annak idején az Ifiparkban.