Váci fegyház


Derengés


Hosszúlépés

Kicsit összevissza az időjárás – is – mostanában.
Hétvégén még azon gondolkodtam, hogyan kellene hulló hópelyhet fényképezni, most meg azon, hogy cipeljem-e az esernyőmet.
Mondjuk máson is gondolkodom, de az most nem jön jól a képhez


Székesegyház


Mit gondolsz?

Vajon létezik a tökéletes katona?
Vajon mikor, és hány ember járt a Holdon?
Vajon hogyan, miért halt meg Diana hercegnő?
Vajon sikerült-e már valakinek a teleportálás?
Vajon mi állhat a móri bankrablás hátterében?
Vajon mi okozhatta az elsüllyeszthetetlennek tartott óceánjáró pusztulását?
Vajon igazak-e a hivatalos magyarázatok, és ha nem, mi az igazság?
Nos, ezekre a kérdésekre kevesen, talán senki nem tudja az igaz válaszokat.
Mégis időről időre felröppennek hírek, elméletek, elgondolások ezekről és még sok más kérdésről.
December közepén találtam egy blogra, és azóta, ha tehetem, visszatérek hozzá.
A Titanic elsüllyedésekor érkeztem, és ezen az estén sokáig ébren voltam.
Mikor már azt hittem, minden hozzászólást elolvastam, újabbak érkeztek.
Hatalmas volt a látogatottság.
Azóta ha benézek, sosem vagyok egyedül.
Időről időre újabb témák jönnek, és a hozzászólások is rendkívül érdekesek.
Ezért gondoltam, ajánlom neked is a Konspirációs teóriák című blogot.
De azért nem ér ott ragadni 😉


Kori helyett

Terveim szerint most Sóstón kellene korcsolyaversenyt fényképeznem, de olyan hóesés van, hogy nem mertem kivinni a fényképezőgépet.
Csak az erkélyre 🙂


Hócipő

Elképzelhető, hogy megtaláltam a megoldást a 2009-es év rendbetételére.
Nem, nem török országvezetésre, csak a magam kis világának egy szűk sarkáról beszélek.
A helyzet nagyjából ez most a blogommal:

Szóval tele van a hócipőm azzal, hogy kb. egy hete csak percekre vagyok képes elérni a freeweb-nél az idei adatbázist.
Ráadásul úgy tűnik nem csak az ideit, hanem a korábbiakat is, de azok szerencsére rendben vannak.
A mostani állapotát meg láthatod, ha van türelmed, és még nézegeted a lapomat.
Szóval dolgozom a megoldáson, kis türelmet kérek még.


Hófogó


Robinson domb


Különc


Pusztulat

Amikor vasárnap írni kezdtem, egészen más véget szántam az írásnak.
Ezért lett a címe az, ami.
Aztán jött a 2009-es blog összeomlása, vészblog, és örültem annak is, hétfőre egyáltalán be tudtam kapcsolni az írás megjelenését.
Ez okozta, hogy kissé értelmetlen lett a cím.
Miről is volt/lett volna szó?
Egy ideje olykor furcsák a képek színei a naplómban.
Illetve néhol jó, néhol nem igazán.
Mivel sikerült több helyen megnéznem, és csak az otthoni monitoromon láttam elfogadhatónak, hétvégén egy másik monitort kerítettem a gépemhez.
Erről is szólt volna a tegnapi írás.
Innen a történet akár szépen is folytatódhatna, de a 2009-es blog most is eszméletlenül bizonytalan.
Keresem a megoldást, próbálom kitalálni, mi lehet a baj, és elhárítani is.
Múlt évben hasonló helyzetekre készítettem egy vészblogot, melynek linkje ott szerénykedett a sidebar-omon már a múlt évben is.
Mivel azt a tartalmat még uralom, ott egy látványosabb linket is elhelyezek, illetve ezt az írást is ott párhuzamosan.
Valahol majd leszek, remélem itt, stabilan, mielőbb.
Köszi a türelmedet!


Monitorozás

Ma is tartom a szilveszterkor leírtakat, miszerint nem túl normális dolog az év utolsó napján koncert fotóalbumot megjelentetni.
Ráadásul egy olyan felületem, amely néhány óra múlva frissül.
Persze azért én megtettem 😉
Arra kíváncsi lennék, hányan látogattak vissza, hányan látták azt a bejegyzést.
Különösen úgy, hogy most vettem észre, az íráshoz a képtáramból sem vezetett vissza út egy elírt link miatt.
Szóval minden az ellen szól, hogy a koncertbeszámolónak december 31.-én kellett megjelennie.
Hogy ne kelljen most pánikszerűen keresgélned a fotóalbumot, és persze hogy ne csak havas képek legyenek, íme az elérés a koncertalbumhoz.


Lapszemle

Pár hete fedeztem fel azt az oldalt, amelyet most azért ajánlok, mert jólesik néha nevetni azon, mennyire elbulvárosodtunk.
A nap mint nap ránk zúduló hírek, információk közül egyre nehezebb kiszűrni az igazat, egyre nehezebb megtalálni a hiteles forrást.
A most ajánlott lapnál legalább biztosan tudhatom, mit várhatok 🙂

“Olvass a sorok között” – így a lap szlogenje.
És valóban.
Ha csak a sorokat olvasod, és még eléggé grafomán is vagy, könnyen nevetség tárgyává válhatsz.
Csak meg kell nézni a hozzászólásokat.
A vasutas sztrájk legutóbbi gördülésekor találtam egy írást.
Nyilván nem véletlenül ekkor jelent meg.

Első olvasatra nem is nagyon gyanakodtam, hiszen akár meg is történhetett volna a történet úgy, ahogy leíródott.
Kiskuti Dániel akár létezhetne is, és akár nyerhetne is díjat terepasztalával az akár létezhető terepasztalversenyen.
Mint ahogy szép országunkban népszavazási kérdésként simán el tudom képzelni éppúgy az “Egyetért-e Ön azzal, hogy a világon eluralkodó pénzügyi válság ne gyűrűzzön be Magyarországra?” mint az “Egyetért-e Ön azzal, hogy a jelen népszavazást követő hónap elsején reggel 6 óra 30 perckor Magyarországon minden műanyag gomb arannyá változzon?” kérdést, de ez egy másik írás a lapon.
Visszatérve a terepasztalhoz, kicsit körbejárva a témát fény derült az igazságra, és már a felragyogás az akkori napok sötét vasutashírei közé.
Természetesen a forrást is megjelöltem, a lap pedig azóta is linkelve van itt baloldalt, a side bar-on.
Egyik kedvencem a szavazás az oldalon.
Íme a kérdés: “Szoktál-e internetes oldalakon szavazni?” 😀
És végül itt a link a laphoz: HírMax


Folytatva…

…a mélázós hangulatot íme egy kép, amely egy olyan albumból való, amelyet még
nem ismersz 😉


KV

Egyik rendszeresen látogatott blogban tegnap említett KV eszembe juttatta, milyen fontos az, hogy az ember olykor “megadja a módját”.
Így ma, ahogy már régen nem, ébredés után békésen szürcsölgetem a KVmat a gép előtt, és eszembe sem jut arra gondolni, mi lesz a nap folytatása.
Még nem.
Még kis ideig csak a gőzölgő KV, kis nyugalom.
Kis böngészés, kis elmélázás, ki, hol, mit, miért írt.
Aztán talán egy kérdés, mert nem szégyen a kíváncsiság.
Vagy mégis marad minden ködösen.
Majd kiderül.
Most KV.


Tűz van babám!

Bár a gázhelyzetről nem igazán Milos Forman remek vígjátékának kellene eszembe jutnia, a helyzet kezelése mégis kísértetiesen hasonló.


Ellenfényben


Hóseprés

A társasházban az a jó, hogy csak néha kell havat seperni.
Bár korábban, mikor napi pár órás utazás helyett akár havat is seperhettem, még jól is esett.
Most azonban, mikor nagyjából aludni járok haza, gondolkodtam, hogy megfogadom a valahol olvasott jótanácsot, miszerint jelöljem ki az összes hópelyhet, és nyomjak SHIFT+DEL-t.
Aztán mégis maradt a hólapát.
De nézzük a társasház szebb oldalát.


Hazafelé


Leltár

Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, ezt a bejegyzést mégsem az év első napjára teszem.
Nem azért, mert annyira bonyolult lenne, de mégis gáz leltárt emlegetni a szilveszteri buli másnapján Így került mára, azaz az első általános munkanapra.
Ezzel a számvetéssel kis mankót nyújtok azoknak, akik ezután tévednek hozzám, és kíváncsian a banner sarkában lévő kis kérdőjelre klikkelnek.
Kezdjük kis történelemmel.
Némi imitt-amott történő próbálkozás után 2005 nyarán indítottam képeskönyvemet.
Az első hetek kisebb-nagyobb zökkenői után mondhatom, folyamatosan csinálom.
Igyekszem naponta friss írást, vagy képet feltenni.
Van úgy, hogy többet is sikerül.
Nézzünk néhány számot!
2005-ben közel 200 bejegyzés született nagyjából fél év alatt.
Persze itt volt sok visszatekintés, és sok-sok korábban készült fotó.
A 2006-os évet a 761. bejegyzéssel zártam, és december körül már eléggé prüszkölt az adatbáziskezelő.
Nagyjából látszott, hogy a sok kép használata miatt úgy 500-600 bejegyzéssel megy stabilan a dolog.
Szerencsére az nagyjából az a szám, amit valóban összeszerencsétlenkedek egy évben.
A 2007-es évben úgy 580 körül volt a bejegyzéseim száma.
Jó ötletnek látszott, hogy minden évben újabb kötetet nyitok képeskönyvemből.
Ebből lett némi kavarodás, mivel az első két naptári év volt az első kötet, a harmadik a második, és így tovább.
Az így keletkezett csomót egy új dizájn bevezetésével vágtam el.
(Nem mondhatod, hogy sokat kellett várnod az első képzavarra 🙂
Ezután kicsit fellendült a heeeelp!!! rovat, de remélem, régi látogatóimnak azóta sikerült alkalmazkodni a logikámhoz, {kínos vigyor szmájli} az újonnan betévedőknek meg mindjárt rálinkelem a sarki kérdőjelre ezt az írást.
A statisztikát folytatva 2008-ban 550 körül volt a bejegyzések száma, a látogatószámláló pedig tegnap elért 28000-hez.
Köszi ismét 😀
Nagyjából ennyit a számokról, most gyártok kis arculatmagyarázatot.
Múlt évben sikerült saját domain-t regisztrálni, így naplóm a https://perme.hu/ címen érhető el legegyszerűbben.
Képeskönyvemet WordPress motor hajtja.
Ez egy viszonylag egyszerűen karbantartható dolog, nagyjából az új kötet nyitás az időigényes, a napi munka során már nagyon barátságos.
Lássuk az általános kezelőfelületet, a lapképet.
Felül egy bannert találsz, amit alkalmanként cserélek, próbálva követni vele az aktuális témát.
A kép alján mindenféle füleket találsz, ez elég egyértelmű szerintem, így csak pár szóban, jobbról balra haladva:
A ? ide hoz, illetve az aktuális évben az aktuális helphez.
A mail, vagy máshol levél felirat a kapcsolattartás eszköze.
A képtárnál kicsit elidőzök, mert a statisztikák azt mutatják, ez a fül kicsit berozsdásodott.

A napi képek mellett létezik egy tematikus képtáram is – de szépen hangzik 🙂
Szóval létezik, meglepő módon a képtár nevet viseli, és két módon juthatsz el oda.
Egyrészt az említett képtár fület inzultálva, vagy oldalt, a képvetítésnél a fotóra klikkelve.
Itt 220 körüli albumba szervezve pár ezer darab képet nézegethetsz különféle – természetesen abszolút szubjektív – kategóriába rendezve.
Kis segítségként: a jobb alsó – a beszédes Minden nevet viselő – kategóriában egyben láthatod az összes albumot.
Visszatérve a blog felületre a fejléc alatt két hasábra oszlik a felület.
A nagyobb rész a bejegyzéseké.
Keletkezés napja, cím (ha van), maga a bejegyzés, és kis lábléc az időpont pontosításával, kategóriabesorolással.
A kisebb sáv (sidebar) részben a manőverezést segíti, részben változó információs felület, részben általam fontosnak ítélt lapokra vezet.
Ezt nem ragozom tovább, próbálgasd! 🙂

Végezetül pedig pár szó amolyan about-ként.
A blogot magam készítem, saját írásaim, saját képeim alkotják a tartalmát.
Ahol valamilyen okból nem saját a dolog, megjelölöm a forrást, vagy linkelek az eredeti helyre, illetve adott esetben engedélyt kérek a közlésre.
Kéretik az én munkáimat is ekként kezelni! (Ez volt a copyright)
A napló célja a jó három év múlt után nehezen tagadható magamutogatáson kívül szeretett városom – Nyíregyháza – bemutatása, az itteni történések dokumentálása, jártamban-keltemben láttamban-olvastamban tapasztaltak megörökítése akár fotó, akár szöveg, olykor mindkettő által.
Sajnos az utóbbi idők városbéli történései komoly árnyat vetnek a vendégcsalogató helyi szépségek bemutatására, magam is úgy látom, túlsúlyba kerültek a Dörmögő kategória írásai.
Az 2007-es év magánéleti változásai pedig kicsit csökkentették a Nyíregyházával kapcsolatos írások arányát, de igyekszem így is követni az eseményeket.
Nem gondolom, hogy véleményemmel tévedhetetlen lennék.
Azt sem szeretném, ha bárki azt gondolná, (párt)politikai ambíciók vezetnek.
Hogy érthető legyek: a templom előtti szökőkút, vagy a szarkofág üzletház ott, ahol van, akkor sem tetszene, ha maga a Jóisten tette volna oda (bocsi, Uram!).
Nem gondolom, hogy azzal, amit itt csinálok, bármi is változna, mégsem tudok, és nem is akarok szó nélkül elmenni ezek mellett.
Ámen… vagy Uff kihez mi áll közelebb. 😉