Nem titok, imádom a Múzeumfalut.
Igyekszem mindenféle rendezvényükön ott lenni.
Ezért is örültem a hírnek a héten, hogy a téli szünetük közben mégiscsak lesz egy rendezvény.
Láttam ugyanis egy hírt miszerint ma disznóvágás lesz e remek helyszínen.
Sokféle rendezvényükön voltam már.
Fűnyíró versenyen, amely igazán egy céges rendezvény volt, de remek alkalom arra, hogy egy napot a Múzeumfaluban töltsek.
Majális sem lehet anélkül, hogy fel ne keressem Sóstót.
Hasonlóan hangulatos a pünkösdi rendezvény is.
Az igazi nagy ász mégis a Kóstolja meg Magyarországot! szeptemberben.
Múlt évben egy újabb eseménnyel bővült a Múzeumfalu repertoárja.
A KGST Party egy olyan nagyszabású rendezvény volt, hogy hetekig erről beszéltem 😉 Visszatérve a disznóvágás hírére, azonnal ki is linkeltem a programajánlómba, had örüljön más is neki.
Az örömöm egészen péntek estig tartott.
Azt is tudhatod, egy ideje nem vagyok korán hazaérő.
Így olyan este 8 tájt vettem észre, hogy eltűnt a link.
Illetve a link nem, csak a hír, ahová mutatott.
Lázasan keresgéltem, de sajnos nyomát sem találtam.
És a helyesbítésnek sem.
Ez – ha lehet – még jobban bosszantott.
Próbáltam megtudni, mi az igazság, de este kilenckor ez elég lehetetlen vállalkozás…
Nem jó, ha elmarad egy rendezvény, de az még rosszabb, ha hajnalban félrevezetetttájékoztatott emberek állítanak be valahová.
Én például ezért nem veszem le a korábban feltett eseményt változáskor, hanem a változást írom ki.
Szóval most nem tudom, hogy van disznóölés a Múzeumfaluban, vagy nincs.

Szerk.:
Kiderült. Egy másik portálon, – tehát nem ott, ahol hírként kitették, majd eltűnt – megjelent a tudósítás a zártkörű rendezvényről. A
hivatkozott oldal fő- és szerkesztőjétől azóta sem kaptam választ.
Szomorú.
Leveszem a linket, és a hivatkozott lapot megbízhatatlan
hírforrásnak minősítem.
Hátha a megújulással a szemléletük is változik
majd…

Az biztos, hogy én nem mentem ki hajnalban.
Remélem, aki nálam olvasta a hírt korábban, az azt is látta, mikor módosítottam, és édesanyámat nem emlegetik a Múzeumfalu kapujában.
Hogy valami jót is írjak, olvastam, hogy február 28-án lesz a szokásos a Múzeumfaluban.
Még nem linkelem ki, mert kicsit jobban utánajárok előbb…

Levelet kaptam.
Egy a keleti végeken több papíralapú, és internetes médiát működtető társaság próbált meggyőzni, hogy nem élhetek kiadványai nélkül.
Én erről mást gondolok.
Egy ideje már az internetes kiadványukról is…
Ezért ma felhívtam őket.
Köszönés, bemutatkozás… legalábbis részemről.
– Kaptam egy levelet önöktől.
– Igen, alul kell kitölteni, és visszaküldeni. Ilyen egyszerű. – kapom a tájékoztatást, hülyének nézést csípőből.
– Tudom, olvastam, de én nem megrendelni akarok. – mondom türelmesen.
– Akkor egyszerűen dobja ki. – kapom ismét.
– Nem vagyok hülye – mondom. Már nem vagyok türelmes. – Azt szeretném tudni, hogyan kaptam a levelet?
– Ja, akkor kapcsolom az illetékest.
Ekkor eszmélek, hogy a kioktatásra valószínűleg a telefonközpontos van kiképezve.
Kapcsol.
Ismét bemutatkozom. Ismét csak én.
– Szeretném megkérdezni, honnan vették az adataimat?
– Pillanat…. 2005-ben küldtünk önnek egy bemutatószámot.
– Emlékszem. Valami más bejegyzés? – próbálok célozni arra, hogy akkor emlékeim szerint az első napon kértem, töröljenek az adatbázisukból.
– Igen, első nap visszamondta az ingyenes számot.
– Más?
– Más nincs.
– Én úgy emlékszem, akkor kértem, töröljék az adataimat.
– Erről nincs semmi.
– Akkor most ismét kérem.
– Ahogy gondolja. Töröljük.
Megköszönöm, elbúcsúzunk.
És most feljegyzem ide, hogy legközelebb biztos legyek, kértem a törlést.
Tanúim vannak 🙂

A változatosság kedvéért ma az ADSL halt meg.
Persze én vagyok a hülye, hogy még mindig a T-nél vagyok, bár a UPC az alternatíva, így szinte mindegy.
Szóval meghalt.
Klasszikus közelítés, mielőtt az ügyfeles hülyének nézne: modem ki, router ki, várakozás, majd vissza.
Tárcsázgat az árva, de semmi.
Nosza, telefonáljunk.
Előttem a délután.
Elsőre mindjárt meghal az ügyfélszolgálat is, miután begépelem az ügyfél azonosítómat.
Pedig végre sikerült megszerezni a jót.
Nem adom fel könnyen.
Újrahívás.
Ekkor már semmit sem kér, egyből ügyintézőhöz futok.
Illetve elvileg ügyintézőhöz.
Gyanús.
Nagy lehet a baj.
Semmi kérdés, hogy melyik szolgáltatás, semmi ügyfélkód kérés, persze a reklámot végignyomja.
Ja, az automata nem hal meg.
Tudod. Nem működik semmi, de gyere hozzánk ügyfélnek.
Aztán szépen kihangosítom az unalmas dalt, meg a dumát, hogy hívásom fontos számukra, meg hogy a várakozási idő több, mint 4 perc.
Ez így megy vagy 25 percig.
Az több, mint 4.
Aztán jön a kezelő, és rendkívül profi módon (komolyan!) közli, a teljes rendszerük áll.
A műszakis kollégákat sem érik el, de reméli, ma meglesz a hiba.
Erős a kísértés, de kihagyom a magas labdát, miszerint a hiba már megvan.
És nem említem, hogy létezik egy mobil üzletáguk is, ha esetleg a kollégákat szeretnék elérni.
Békében elválunk.
Bepötyögöm a postot, mert a gépem még működik (kopp kopp kopp), és átszervezem a délutánt.
Jó lesz ez az írás hétfőre 😉