2008.01.16. szerda, 09:36
2008.01.15. kedd, 10:15
Az a jó a hajnali buszozásban, hogy a hülyék még általában alszanak.
Nos, szombaton nappal buszoztam.
Szettáska, hátizsák rajtam, igyekszem úgy helyezkedni, hogy senki ne akadjon belém.
Egyik megállónál jókora lökést érzek.
A busz áll, tehát valami más történt.
Nem jutok a következő gondolatig, mikor erősebb taszítást érzek, és már tapos is a lábamra valaki.
A busz még mindig áll, hely is van.
Arrébb lépek.
– Na végre! – hallom immár mellettem.
Egy huzikocsis “úr” a szóló.
Berágok.
– Tudja, ha szól, arrébb álltam volna anélkül, hogy el kelljen taposnia.
– Kétszer is oldalba löktem!!! -mondja olyan hangsúllyal, hogy szinte elhiszem, neki van igaza.
– Ezért javasoltam az élő szót. – érvelek, de ez csak olaj a tűzre.
– Az egész buszt kifizettem már, ott utazok, ahol tetszik! – már üvölt.
– Talán akkor üljön előre, és vezesse. – zárom le a vitát, és az sem érdekel, melyik hozzátartozóm tisztességét vonja kétségbe, miközben távolabb megyek.
Utálom az agresszív hülyéket.
2008.01.14. hétfő, 16:14
Ahogy már többször is beharangoztam, elkészültem a fujis téli fotósétám albumával.
A séta Sóstóra buszozással kezdődött.
Igazán a téli sóstói fotózásokat korábban a Krúdy Karácsonnyal kapcsoltam össze, de sajnos ezen a télen maga a rendezvény is elmaradt, és nekem sem lett volna lehetőségem ott lenni.
Így kicsit csúszott a téli fényképezés, de legalább volt hó 🙂
Tehát Sóstó után kis Robinson domb következett még, aztán otthon a finom, meleg ebéd.
De erről nem lesznek képek 🙂
klikk
2008.01.13. vasárnap, 17:14
Egy júniusi napon történt.
Reggel 7 körül csörgött a telefonom.
A futárszolgálat jelezte, hogy napközben felkeresnek.
Kollégámmal éppen reggeli KV-nkon voltunk túl – régi szép idők – mikor ismét hívásom érkezett.
A futár a szomszéd utcában van.
Egyeztettük, hol találkozunk, és huss.
Néhány perc múlva már a kezemben is volt.
Búcsú a futártól, és usgyi szétszedni a csomagot.
Ekkor kezdődött közös életünk.
Ez kb. két és fél éve történt.
Azóta sülve-főve együtt vagyunk.
Összeszoktunk.
Egy ideje azonban megváltoztak a körülményeim.
Így már nem volt értelme mindenhová együtt menni.
Sokat szomorkodott itthon.
Ez az egyik oka, hogy most azt mondom:
Szerető gazdát keresek Fuji S7000 típusú fényképezőgépemnek. Mesélhetnék róla, de szemléletesebb, ha megnézed a blogomat. |  |
2008.01.12. szombat, 08:37
Ez már a szombati KV-m.
Most is rövid leszek, és legközelebb vasárnap.
A péntek majdnem olyan lett, mint a csütörtök.
A különbség, hogy nem utaztam Debrecenbe, kilenctől kb. háromnegyed hatig dolgoztam, és nem volt ebédidő.
Szóval ez a szabadság nem teljesen a terveim szerint alakult.
Nézzük hát, min vagyok túl?
Túl vagyok az éves, és negyedéves záráson.
Ez volt a péntek szinte végig.
ennek örülök, hogy sikerült.
Miután a nap nem sütött ki, nagyon nem vágytam fotózni.
Ma mindenesetre cipelem magammal a cuccot, hátha 😉
Sidebar-t helyretettem, volt néhány link rossz helyen, remélem már nincs.
Este úgy 11 körül szinte kész lett a múlt heti album, talán vasárnap, de inkább hétfőn megjelenik majd.
Már ha össze bírok ütni pár értelmes mondatot…
Archiválás kimaradt, ahogy a fényképezőgép hirdetése is.
Pedig kicsit sok, amennyi gépem most van. 😉
Főleg, ha a ráfordítható időmet nézzük.
Most megyek.
Viszlát holnap valamikor.
2008.01.11. péntek, 07:51
Nincs is jobb annál, mikor nem a telefonra ébredek.
Igaz, ötkor ma is felnéztem az órára, de aztán nyugodtan visszaaludtam.
Talán fél órája ébredtem, most KV-zok, ahogy kell 🙂
Lesz ma pár dolgom, remélem időben végzek vele, és addig kicsit kisüt a nap.
Szeretném kivinni a friss levegőre az új fényképezőgépemet.
Tervem még mára, hogy befejezem a blogom sidebar-jának feltöltését, megnézem, minden a helyén van-e, szétnézek a rendezvények között, elkészítem az elmúlt hétvégi fotóséta albumát, elvégzem az elmaradt archiválást, elkészítem a gépeladásról a hirdetést.
Azt hiszem, csak ennyi
2008.01.10. csütörtök, 10:14
Kollégám megkérdezte, nincs-e meg véletlenül a Vadászat Hoboéktól.
Alapmű, tehát megvan.
Már a Kopaszkutya kapcsán, ami ugye a jézuska egyik meglepetése volt (oppsz, nem írtam a karácsonyi ajándékokról) előtérbe került kicsit Hobo és Bill.
Igaz, ők sosem fognak háttérbe szorulni.
Szóval most az útitársaim a Vadászattal, a Kopaszkutyával, a Rossz vérrel.
Soha jobb társaságot!
2008.01.09. szerda, 10:06
 | Kedves gyerekek!
Ma egy házról mesélek nektek. |
2008.01.07. hétfő, 19:55
Ha figyelmesen megnézted, láthattad, hogy az oldalsáv kicsit megfogyatkozott.
Ennek igen egyszerű oka van.
Említettem, hogy gondom volt az előzetesen ütemezett hozzászólásokkal.
Az idei blogomhoz a WordPress egy újabb verzióját kezdtem használni, és napokig azt hittem, én nézek el valamit.
Aztán hétvégén a fórumukon kértem segítséget.
Kiderült, hogy az új verzió más szabályokat használ a hozzászólások megjelenítésére.
Ez a dolog nekem nagyon nem felelt meg, így tegnap este – mérhetetlen szabadidőmben – arra az elhatározásra jutottam, hogy a korábbi WP verzióra állok vissza.
Ez azonban nem egyszerű.
Archiváltam a pár idei hozzászólásomat, és elfogadtam, hogy a sidebar jó része áldozatul esik az akciómnak.
Nem akartam sokáig húzni a dolgot, mert most még viszonylag kevés bejegyzésem volt, viszonylag kevés munkával megúszom.
Ez a viszonylag kevés munka tartott úgy hétfő hajnal egy-fél kettőig.
Érdekesen néztem ki ma napközben 🙂
A sidebar bejegyzései folyamatosan visszakerülnek majd, de most inkább alszom kicsit.
Jó éjt!
Ahogy oldalt is láthatod, január 19.-én szóló akusztikus koncertet ad Vörös István Nyíregyházán, az Inter Cafe-ban.
Amikor a honlapján megtaláltam az infót, elgondolkodtam, hol is lehet a hely.
Gondolom, sokan vannak így ezzel.
Nos, itt:
A bejárat a Korányi út felől így néz ki:
Talán lesz, aki nem Nyíregyházáról érkezik.
Neki segíthet ez a térkép, vagy vonattal érkezésnél a 7-es busz, a 12-es busz, a 14-es, vagy a 18-as busz. A Jósavárosi piac megállónál kell leszállni.
2008.01.06. vasárnap, 15:14
Nézzük hát, mi valósult meg a tervekből?
A KV már reggel is egyértelmű volt, azóta a délutáni is eltűnt.
Kipipálható.
Hóseprés a ház előtt – szintén megvolt, sőt, ha akarnám, lassan kezdhetném újra.
Nem akarom, nincs a tervben 😉
Fotóscucc összekészítése – ugyancsak megvalósult, sőt, haza is hoztam mindent hibátlanul.
Gépbúcsúztató fotóséta – talán az előző sorból látszik, sétáltunk 🙂
Sóstó valóban, és hazafelé kis Robinson domb.
Képek majd, albumban.
Tudod, milyen nehéz fehér hóban fekete kutyát fényképezni?
És még rohangált is…
Gépeladásos hirdetések elhelyezése – ez még hátravan, még ki kellene találni, mit, mennyiért, és hogyan meséljem el.
Referenciának ugye itt a blog 🙂
Kép archiválás – is hátravan még, de van mentségem a lemaradásra.
Váratlanság project.
Egyrészt eszembe jutott, hogy ha ma nem szedem le a karácsonyfát, minden bizonnyal itt fog gyökeret ereszteni.
Tehát leszedtem.
Aztán, mikor szerettem volna lekapcsolni a fényerőszabályzós villanyt, nem sikerült.
Így hát nem kis izgalmak árán kapcsolót cseréltem kicsit félhomályban.
Addig nem is akartam írni.
De már biztos, hogy itt vagyok. 🙂
Végzem tovább a dolgaimat.
A tegnapi remek napsütésben eszembe jutott, milyen régen fényképeztem már egy igazit.
Ez akkor nem volt lehetséges, viszont ma 😀
Reggel felébredve, az ablakon kikukkantva több dolog is szembetűnt.
A kifüggesztett madárkaja golyókon himbálódzó madarak.
Az új hó, ami éjszaka eshetett.
És hogy nem süt a nap.
Itt bent pedig a mailfiókomban az üzenet, ami szerint hétfőn bővül a fotóscuccom.
Tehát a mai terv:
- KV (már itt van mellettem)
- Hóseprés a ház előtt (bemelegítés)
- Fotóscucc összekészítése (kevés, könnyű cucc)
- Gépbúcsúztató fotóséta (Sóstó, talán erdő, talán Bujtos)
- Gépeladásos hirdetések elhelyezése (Erről bővebben majd akkor)
- Kép archíválás (Régen mentettem már le a képeimet)
Szerk.:
Most nézegetem, hogy talán fellendül a koncertélet a városban.
Mai feladat még tehát, hogy frissítsem a programajánlót.
Ez valamikor délután lesz, addig pedig (meg utána is 😉 nézegesd a MiNyOn-t!
2008.01.05. szombat, 14:34
Egyrészt hazaértem.
Másrészt nem jelent meg a bejegyzés távollétemben.
Harmadrészt pár perce elhatároztam, hogy új kategóriát nyitok.
Negyedrészt ebbe át fog kerülni egy idei, korábbi bejegyzés.
A KV-ig megvan a mai nap.
Elindultam kicsit fagyoskodva, de tetszett, hogy a Nap is igyekezett felébredni.
Neki se legyen jobb.
A pályaudvaron már van olyan pénztáros, akit kerülök, ha lehet.
Elég, ha én vagyok morcos reggel 🙂
Ma a háromból kettő ilyen volt, így egy kicsit tovább álltam sorban.
Egy teljesárú jegyet kérek Kisvárdára. – mondtam nem kis büszkeséggel, hogy ilyen pontosan fogalmazok.
Returt kér? – törte meg a varázst, pillantásával a letett 1500 forintra mutatva.
Igen, köszönöm. – mondtam megállapítva, hogy korántsem fogalmazok pontosan.
A vonat már bent állt, így kerestem egy fülkét, ahol van már valaki.
Az utóbbi napok híradásai a vonatos rablókról óvatosságra intenek.
Igaz, egy ideje már igyekszünk kollégáimmal csoportosan utazni.
Kicsit gáz, hogy itt tartunk…
Elindultunk.
Ma nagyfűtős nap volt, így nem volt senkinek ellenvetése, hogy kicsit néha lehúztam az ablakot.
Aztán jött az, amiért elkezdtem írni.
Jókora múltra visszatekintő vonatozásom alatt ma találkoztam először igazi ellenőrrel.
Biztosan volt már máskor is, hogy nem a kalauz, hanem a karszalagos ember nézte meg a jegyemet, bérletemet, a mostani azonban amolyan igazi, erre született, előző életében valószínűleg könyvelő lehetett.
Viszonylag nagyszámú utassal indult a vonat.
Még Sóstóhegynél sem jártunk, mikor megjelent ajtónkban az ember.
Jó reggelt! – mondta, és megigazította a karszalagját.
Négyen ültünk a fülkében.
Nekem sikerült elsőként odaadnom a jegyemet.
Szerintem betűnként szkennelte be.
Hasonlóan járt el másik két fülketársam jegyével.
Ezután következett a nap produkciója.
A negyedik jegyet még hosszabban vizsgálta.
Komolyan úgy nézett ki, mint a gyermek, aki először lát télapót.
Majd következett a kérdés: Láthatnám a diákigazolványát?
Azonnal megkapta.
Majdnem Kemecsénél jártunk, mire elhitte, amit lát.
Minden rendben volt, de a tulajdonos a szemünk előtt váltott párszor színt az akció alatt.
Hogy nekem mindig akkor támad kedvem aludni, mikor nem lehet…
De legalább a KV remek, ahogy este elképzeltem.
Jó, nem szürcsölök, nem kel mindenki hajnalban 🙂
Tehát Te, aki most késő délelőtt? dörzsölgeted a szemed a monitor előtt tudd, milyen szerencsés vagy, hogy sokáig aludhatsz.
Ráadásul lehet, hogy míg vissza nem érek, nem is lesz új bejegyzés.
Mintha nem jelennének meg az előre beállított bejegyzések…
No, majd utánajárok egyszer.
Szép napot!
2008.01.04. péntek, 22:14
Fél nyolckor indul a vonatom reggel.
Igaz, van később is, de jobb túl lenni a szorgalmin.
Utána meg olvasgatni majd itt ismét.
Most szundi.
Jó éjt!
Az év eleje nekem néhány évzárást jelent amolyan szorgalmi feladatként.
Ma elég szorgalmas voltam.
A karácsony előtti dolgozós napomért cserébe kapott napomat töltöttem ma hasznosan.
Igaz, ez nem pihenést jelentett, de kicsivel kevesebb feladatom maradt cserébe.
Holnap viszonylag korán kénytelen vagyok világgá menni, hogy még kevesebb feladatom maradjon.
Meg hamar vissza is akarok térni, mert csak kellene pihenni valamennyit.
Szóval mindjárt megkérdezem Elvirától, mikor tud elvitetni reggel Kisvárdára?
Szmájlikat próbálgatok egy ideje.
Közben olvasgatok.
Aztán elfogynak a szmájlik.
Illetve vannak még, de nem tudok velük kifejezni semmit.
Így hát nem próbálgatok tovább.
Ide egy szomorú szmájli kellene, de vajon tud-e valaki szomorú szmájlit írni? 😀
