Kommunikáció

Az a jó a hajnali buszozásban, hogy a hülyék még általában alszanak.
Nos, szombaton nappal buszoztam.
Szettáska, hátizsák rajtam, igyekszem úgy helyezkedni, hogy senki ne akadjon belém.
Egyik megállónál jókora lökést érzek.
A busz áll, tehát valami más történt.
Nem jutok a következő gondolatig, mikor erősebb taszítást érzek, és már tapos is a lábamra valaki.
A busz még mindig áll, hely is van.
Arrébb lépek.
– Na végre! – hallom immár mellettem.
Egy huzikocsis “úr” a szóló.
Berágok.
– Tudja, ha szól, arrébb álltam volna anélkül, hogy el kelljen taposnia.
– Kétszer is oldalba löktem!!! -mondja olyan hangsúllyal, hogy szinte elhiszem, neki van igaza.
– Ezért javasoltam az élő szót. – érvelek, de ez csak olaj a tűzre.
– Az egész buszt kifizettem már, ott utazok, ahol tetszik! – már üvölt.
– Talán akkor üljön előre, és vezesse. – zárom le a vitát, és az sem érdekel, melyik hozzátartozóm tisztességét vonja kétségbe, miközben távolabb megyek.
Utálom az agresszív hülyéket.