2008.01.23. szerda, 12:36
Hajnalban a Deep Purple ébresztett.
Viszonylag halkra van állítva az mp3-játszóm, reggel valahogy így esik jobban általában.
Ma azonban egyre hangosabbra vettem.
Mire a busz megérkezett, már semmilyen környezeti zajt nem hallottam.
A hetes buszon már én voltam az Országúti csillag 🙂
Mikor pedig leszálltam, és elindultam a vonathoz, stílusosan én lettem a Gyermek az időben.
Így indult a mai nap…
2008.01.22. kedd, 10:05
Azt már tudod, hogy legalább egy kép sikerült Vörös István Nyíregyházán, az Inter Cafe-ban rendezett koncertjén.
Most elmondom azt is, hogy vannak fenntartásaim a képek minőségét illetően.
Barátkoznom kell még a fényképezőmmel, de legalább bizonyos határait már ismerem. 😉
De beszéljünk mostmár inkább a koncertről.
Az Inter Cafe elhelyezkedéséből adódóan a koncert csak akkor kezdődhetett, mikor mindenki hazavánszorgott a szomszédos marketből.
Persze voltak ismerősök, így repült az idő.
Előkerültek régi koncertélmények.
Aztán már jöttek is a Kőhegyek.
A helységben szinte mozdulni sem lehetett, szerencsére jó sokan összejöttünk.
Szűk nekünk ez a város. Énekelte Pisti.
Varázsos dalok jöttek, néhány dalba a már a közönség is beszállt.
Napszerelmesek, majd az új dal, a Kifogyott a puszizsák.
A régebbi dalok ismét meghozták az éneklőkedvet.
A Neked valaki kell után az Agglegény-dalban mindenki elmondhatta, kinek ki 🙂
Az örökigaz Kinek van igaza után azonban nem sikerült Pistinek befejezni a koncertet.
“Közkívánatra” többek között a Nyári éjszakák is elhangzott immár dalárdásan 🙂
Ezen az estén Pisti Átvarázsolta az életünket.
A képek nézegetéséhez klikk
Videointerjú Pistivel a rocker.hu-n.
2008.01.20. vasárnap, 08:52
Kicsit csendesen terveztem a szombati koncertet.
Biztosra vettem, hogy ismét ott lesznek azok az arcok, akik a Prognózis koncerten is ott voltak a Kossuth téren.
Reméltem, hogy most nem hagy cserben a technikám.
Illetve szemétség lenne a technikára kenni azt, hogy akkor, szeptemberben én nem készültem fel kellőképpen.
Most viszont az új fényképezőgépem debütált a koncerten.
Eddig nagyjából egy szombat délelőtt, kb. egy órát ismerkedtünk, utcai napsütésben.
(Ez volt a “némileg” a tegnapi bejegyzésemben.)
Most zárt tér, még soha nem voltam itt, még soha nem próbáltam, mit bír a gép akksija, hol vannak az optika, a kézremegésem, a (beépített)vaku határai.
Sajnos a korábbi vakum nem biztos, hogy használható lesz ehhez a géphez, és ennek utána kellene olvasnom, mielőtt megölöm bármelyiket is.
Szóval kicsit izgi volt.
Aztán odaértünk.
Aztán fényképeztem.
Aztán majd elmondom, milyen volt 😉
Most csak egy kép…
2008.01.19. szombat, 11:11
 | Ma koránt sincs olyan szép idő, mint egy hete abban a pár tíz percben, amikor némileg kipróbálhattam új fényképezőgépemet. Ennek a “némileg”-nek még jelentősége lehet, de erről nem most 🙂 |
2008.01.18. péntek, 19:48
Most kikapcsolok minden hangot kiadót, fényt kibocsátót, és alszom.
Ha addig nem jelentkezem, jó koncertbulit 🙂
Mióta összvonalas bérletem van, új dimenziók nyíltak meg az élményszerzés terén. 😉
Megtehetem, hogy akár piros számos busszal is utazzak.
Így történt ez minap, reggel.
A végcél ugye adott.
Az utazás eszköze a 14-es busz.
A konzervgyárat elhagyva jókora lendülettel haladunk a zölden világító jelzőlámpa felé.
Ez azonban nem elég ahhoz, hogy el is érjük.
A jobb oldali sávban ragadunk.
Innen egyenesen, és – kiegészítő lámpánál – jobbra is lehet továbbhaladni.
Buszvezetőnk gondolja, nem tartja fel az esetleg jobbra kanyarodási szándékkal érkezőket, nem kevés manőverrel – tolatás, ilyesmi – átáll a középső sávba.
Dicséretes figyelmesség.
Távolabb mögöttünk közeledik is egy busz.
Majd hirtelen a mi sávunkból elé vág egy kisautó, és megáll mellettünk.
A kiegészítő lámpa zöldre vált, indulhatna a busz, ha a szöszi a kisautóban nem állna ott.
Figyelmetlen.
Könyvelem el magamban.
Aztán vált a lámpa.
Szöszi elmegy jobbra.
Még látom, mozdul a buszvezető szája.
Nem lennék most a szöszi édesanyjának helyében…
2008.01.17. csütörtök, 10:16
Egy ideje szépen felújított vasúti kocsikkal közlekedő szerelvények is futnak a környékünkön.
Vandálbiztos ülések váltották fel a “hasítottbőr” ülőalkalmatosságokat.
Már csak vandálbiztos utasokra lenne szükség…
2008.01.15. kedd, 10:15
Az a jó a hajnali buszozásban, hogy a hülyék még általában alszanak.
Nos, szombaton nappal buszoztam.
Szettáska, hátizsák rajtam, igyekszem úgy helyezkedni, hogy senki ne akadjon belém.
Egyik megállónál jókora lökést érzek.
A busz áll, tehát valami más történt.
Nem jutok a következő gondolatig, mikor erősebb taszítást érzek, és már tapos is a lábamra valaki.
A busz még mindig áll, hely is van.
Arrébb lépek.
– Na végre! – hallom immár mellettem.
Egy huzikocsis “úr” a szóló.
Berágok.
– Tudja, ha szól, arrébb álltam volna anélkül, hogy el kelljen taposnia.
– Kétszer is oldalba löktem!!! -mondja olyan hangsúllyal, hogy szinte elhiszem, neki van igaza.
– Ezért javasoltam az élő szót. – érvelek, de ez csak olaj a tűzre.
– Az egész buszt kifizettem már, ott utazok, ahol tetszik! – már üvölt.
– Talán akkor üljön előre, és vezesse. – zárom le a vitát, és az sem érdekel, melyik hozzátartozóm tisztességét vonja kétségbe, miközben távolabb megyek.
Utálom az agresszív hülyéket.
2008.01.14. hétfő, 16:14
Ahogy már többször is beharangoztam, elkészültem a fujis téli fotósétám albumával.
A séta Sóstóra buszozással kezdődött.
Igazán a téli sóstói fotózásokat korábban a Krúdy Karácsonnyal kapcsoltam össze, de sajnos ezen a télen maga a rendezvény is elmaradt, és nekem sem lett volna lehetőségem ott lenni.
Így kicsit csúszott a téli fényképezés, de legalább volt hó 🙂
Tehát Sóstó után kis Robinson domb következett még, aztán otthon a finom, meleg ebéd.
De erről nem lesznek képek 🙂
klikk
2008.01.13. vasárnap, 17:14
Egy júniusi napon történt.
Reggel 7 körül csörgött a telefonom.
A futárszolgálat jelezte, hogy napközben felkeresnek.
Kollégámmal éppen reggeli KV-nkon voltunk túl – régi szép idők – mikor ismét hívásom érkezett.
A futár a szomszéd utcában van.
Egyeztettük, hol találkozunk, és huss.
Néhány perc múlva már a kezemben is volt.
Búcsú a futártól, és usgyi szétszedni a csomagot.
Ekkor kezdődött közös életünk.
Ez kb. két és fél éve történt.
Azóta sülve-főve együtt vagyunk.
Összeszoktunk.
Egy ideje azonban megváltoztak a körülményeim.
Így már nem volt értelme mindenhová együtt menni.
Sokat szomorkodott itthon.
Ez az egyik oka, hogy most azt mondom:
Szerető gazdát keresek Fuji S7000 típusú fényképezőgépemnek. Mesélhetnék róla, de szemléletesebb, ha megnézed a blogomat. |  |
2008.01.12. szombat, 08:37
Ez már a szombati KV-m.
Most is rövid leszek, és legközelebb vasárnap.
A péntek majdnem olyan lett, mint a csütörtök.
A különbség, hogy nem utaztam Debrecenbe, kilenctől kb. háromnegyed hatig dolgoztam, és nem volt ebédidő.
Szóval ez a szabadság nem teljesen a terveim szerint alakult.
Nézzük hát, min vagyok túl?
Túl vagyok az éves, és negyedéves záráson.
Ez volt a péntek szinte végig.
ennek örülök, hogy sikerült.
Miután a nap nem sütött ki, nagyon nem vágytam fotózni.
Ma mindenesetre cipelem magammal a cuccot, hátha 😉
Sidebar-t helyretettem, volt néhány link rossz helyen, remélem már nincs.
Este úgy 11 körül szinte kész lett a múlt heti album, talán vasárnap, de inkább hétfőn megjelenik majd.
Már ha össze bírok ütni pár értelmes mondatot…
Archiválás kimaradt, ahogy a fényképezőgép hirdetése is.
Pedig kicsit sok, amennyi gépem most van. 😉
Főleg, ha a ráfordítható időmet nézzük.
Most megyek.
Viszlát holnap valamikor.
2008.01.11. péntek, 07:51
Nincs is jobb annál, mikor nem a telefonra ébredek.
Igaz, ötkor ma is felnéztem az órára, de aztán nyugodtan visszaaludtam.
Talán fél órája ébredtem, most KV-zok, ahogy kell 🙂
Lesz ma pár dolgom, remélem időben végzek vele, és addig kicsit kisüt a nap.
Szeretném kivinni a friss levegőre az új fényképezőgépemet.
Tervem még mára, hogy befejezem a blogom sidebar-jának feltöltését, megnézem, minden a helyén van-e, szétnézek a rendezvények között, elkészítem az elmúlt hétvégi fotóséta albumát, elvégzem az elmaradt archiválást, elkészítem a gépeladásról a hirdetést.
Azt hiszem, csak ennyi
2008.01.10. csütörtök, 10:14
Kollégám megkérdezte, nincs-e meg véletlenül a Vadászat Hoboéktól.
Alapmű, tehát megvan.
Már a Kopaszkutya kapcsán, ami ugye a jézuska egyik meglepetése volt (oppsz, nem írtam a karácsonyi ajándékokról) előtérbe került kicsit Hobo és Bill.
Igaz, ők sosem fognak háttérbe szorulni.
Szóval most az útitársaim a Vadászattal, a Kopaszkutyával, a Rossz vérrel.
Soha jobb társaságot!
2008.01.09. szerda, 10:06
 | Kedves gyerekek!
Ma egy házról mesélek nektek. |
