Jazz, mókuscickány, bor, ilyesmi

Legutóbb a Borfalu kapcsán emlegettem a Debreceni Borkarnevált, mint követendő példát.
Aztán elbontották a borfalut, majd eljött az ideje ismét a debreceninek>.
Nem kis várakozással néztem a programot. Már ekkor úgy tűnt, mintha ez idén kevesebb zene lenne, mint a múlt évben.
Persze tudom, ez mégiscsak a borról szól, és az volt bőven, mégis jobban esik úgy üldögélni, sétálgatni a Békás tó partján, ha közben olyan jó zenék szólnak, mint egy éve.
Most sajnos úgy éreztem, elég “light-osra” sikeredett az összeállítás.
Nem az előadók, hanem az összekötés.
Jókora szünetek, lapos, olykor unottnak tűnő felkonferálás.
Tehát az a pörgés, ritmus hiányzott, aminek bármilyen zenéhez hozzá kell tartoznia… szerintem.
A következő albumban az Agostones formáció műsorába nézhetsz bele.
klikk a képre

Beszéltem jazzről, borról, az ilyesmibe a sósperecet sorolom, remek volt, és mókuscickányt is lehetett kapni 😀


V4

Á, dehogy!
Szó sincs autókról, bár lehetne, hiszen ezen a hétvégén volt városunkban a Bogarasok találkozója.
Én most mégis a szomszéd város központjában szombaton koraeste történtekre hívnám fel a figyelmed.
Július 8. szombat, délután 5 óra, Debrecen, Kossuth tér, Cívis Korzó.
A már múlt hétvégéről ismert sátrak, emberek közt lépésben cikázó
villamos, üres nagyszínpad a templom előtt. Valahonnan mégis beállás
zaja hallatszik.
Felidézve az elmúlt hétvége eseményeit az akkor Kocsmárosné Arany Virág nicken említett hölgy intézménye felé vesszük az irányt.
…és valóban, a kisszínpadon néhány srác próbál úrrá lenni a hangszereken, és az ezek hangzását távolba sugárzó technikán.
Úgy fél 6 után meg is van az eredmény kezdődik a Gonzo koncertje.
Jó kis zene, a technika is remekül működik, gyűlnek az emberek, fogy a sör, a perec.
A koncert végefelé, mikor már jónéhány kép pihen a memóriakártyámon, mi is keresünk kis helyet a söröspoharunknak.
klikk a képre

Közben a nagyszínpadon is elkezdődik a zajolás, de a Friss Rádió műsor vezetője megnyugtat, nem kell gyorsan letörölnöm a habot a bajuszomról, lesz az fél óra is, mire rend lesz a színpadon.
Aztán eljön a rend.
Színpadon a Gulo čar.
Mivel a honlapjuk nélkülözi a magyar nyelvet, írok néhány szót róluk.
Brnoból érkeztek, kilencen vannak, és ahogy a trombitás mondta a koncerten “gipsy-funky band”.
Tehát cigányzenét játszanak, de korántsem hagyományos módon. Egy darab hegedű nincs a zenekarban, van viszont funky ritmus, pörgős előadás.
klikk a képre

Aztán szünet, átszerelés, a téren elsuhan mellettünk Dorina hatalmas illatfelhőt vonva maga után.
Iszunk egy sört.
Délután arról beszélgettünk, a Kampec Dolores koncertje jobban érdekelt volna, de az sajnos pénteken volt. …de ha már itt vagyunk…
Aztán a műsorközlőtől 40 másodpercet kap a United All Stars.
Vaku a gépre, irány a kordon sarka.
A Pély Barnát nem kedvelem, pedig kevés Megasztárt néztem. :-D<br />
A zene mégis jó.<br />
Nem annyira az én stílusom, de olyan szombat esti közönségcsalogató, és legalább nem Lagzi Lajos 🙂<br />
Ja, és élő zene, nem három ember és egy CD-játékos.<br />
	<b>klikk a képre</b><br />
<a href=
U.i.: a V4 ennek a korzós hétvégének találó elnevezése. A fellépők a Visegrádi Négyek országából jöttek…
…ja, és bármelyik képre klikkelsz, ugyanahhoz az albumhoz visz 😉


Balkáni láz…

…söpört végig hétvégén Debrecenen.
Persze nem kell megijedni.
Mindössze annyi történt, hogy fergeteges zenei parádé részesei lehettek az arra járók.
Mint ahogy oldalt, az ajánlóban láthatod, június 30.és július 23. között négy hétvégén át tart a zenei csemegéket felvonultató Cívis Korzó Debrecenben, a Kossuth téren.
…és hogy honnan a cím?
Amolyan tematikus hétvégék lesznek, és az első a balkáni zene hétvégéje volt.
A szombati nap műsorán sikerült résztvenni, illetve ami abból maradt.
Az előzetes műsorthírtől eltérően a kisszínpadra tervezett műsor elmaradt (bár nem tudom, a téren zenélő duó nem az e helyre kiírt volt-e?).
Láthatod majd a képeken, hogy egyéni előadás zajlott ott mindössze.
És ahogy Kocsmárosné Arany Virág (na jó, nem biztos, hogy így hívják 🙂 ) sörcsapolás közben elmondta, pénteken is üresen maradt ez a színpad.
Persze panaszra semmi okunk nem lehetett.
Remek zenék, hideg sör, finom sósperec, és kevés eső.
Mielőtt a képeket néznénk, íme a fellépők sorrendben:
Kásgári – két dob, és egy fúvós hangszer, amit szunájnak hívnak.
Fanfara Complexa – sok-sok szaxofon, furulya, koboz és dob.
Ajde Braćo – szaxofon, furulya, tapan, riq, derbuka, trombita, derbuka, bongo, kanna, fuvola, gitár, harmonika (azért van néhány olyan hangszer, amiről tilos kérdezni 😉 )
klikk a képre


Bizonyítékaim vannak…

…hogy ez a nap nem a pulyka napja volt, hiába is nevezték 4. Pulykanapnak 😉
klikk a képre

Két napos rendezvény helyszíne volt a hétvégén Debrecen belvárosa.
Szombaton az időjárás nem igazán fogadta kegyeibe a vendégeket, és a szervezőket, mégis rengetegen töltötték itt az időt főzőverseny-drukkolással, kóstolással, a sátrak kínálta érdekességek nézegetésével, vásárlással, vagy a színpad előtt… nomeg néhányan a színpadon is 🙂
Képeim szombaton készültek, a vasárnapi napsütésben már csak rövid sétát tettünk a forgatagban.


Megfejtés

Úgy döntöttem, mégsem várok a hét legvégéig a megfejtéssel, mert így alkalmam nyílik kicsit jobban is beharangozni a várható hétvégi eseményeket.
Oldalt a programajánlóban láthatod, hogy közel három napos rendezvénysorozat színhelye lesz a Kossuth tér.
Szerda óta építik a “díszletet”, ez a megfejtése előző rejtvény-bejegyzésemnek.
Bevallom, a programot olvasva hogy finoman fogalmazzak, vannak fenntartásaim.
(Ha mégsem lenne igazam, lesz album 🙂 )
Remélem, a múlt évi silány Fássy mulatós Városnap után villantanak valamit a szervezők.
A díszlet, a környezet, a több tíz építő többnapos munkája, és nem utolsósorban az idelátogatók és az eleve itt élők megérdemelnének egy színvonalas hétvégi rendezvényt.
Jó lenne hasonlóan jól érezni majd magunkat, mint múlt nyáron Debrecenben, a Borkarneválon…
klikk a képre


Hegymászás

Múlt hetem egy részét ismét Budapesten töltöttem.
Persze fényképezni csak késő délután volt módom.
Lustaságom miatt azonban majdnem kimaradt a fotózás.
Csak hát ha már egyik délután el bírtam menni sörözni a kollégámmal, másik délután mégsem mondhattam magamnak, hogy fáradt vagyok
Maradt hát a fotóséta.
Sajnos a fények már nem a legjobbak voltak, de nem bántam meg…
klikk a képre


Séta a Duna partján

A cím kicsit megtévesztő, mert – bár valóban sétáltam, és valóban a Duna partján – ez mégsem amolyan romantikus séta volt, mint amit a cím sejtet…
Munkám egy hétre Budapesthez kötött, gondoltam, fényképezgetek majd szabadidőmben. Erre egy délutánom maradt, ekkor szerencsére elég szép idő volt, csak a késő délutáni fények voltak kevéssé jók. És persze a Duna… Aznap tetőzött.
És már meg is érkeztünk az egyik album témájához. Igen, az árvíz.

klikk a képre
Persze miután a buszról a Lágymányosi hídon szálltam le, adódott a másik téma, a Nemzeti Színház.
Alapból nem szeretem az “újabb stílusú” csupamárvány épületeket, például itt Nyíregyházán a könyvtár felújított épületét kifejezetten rondának, ormótlannak tartom. A Nemzetinél azonban egészen más volt az érzésem.
Kicsit ugyan “töménynek” tartom a az épület, és környékének stíluskavalkádját, valahogy mégis egységesnek tűnik számomra.
De nem csinálok tovább olyat, amihez nem értek 🙂 Lássuk hát a képeket!

klikk a képre


Koncertalbumok

Néhány hosszú éjszaka után a koncertalbumok elkészültével be is fejeztem a Kocsonyafesztivál képeinek rendezgetését. A Képtár Koncertek menüpontjában böngészhetsz az elmúlt hétvége emlékezetes zenéi között. Illetve csak jó lenne ismét a zenék között böngészni, maradnak hát az emlékképek, azok közül is a legszebbek 🙂 . A találgatások emlékei a zenekarok beállásainál, vajon milyen zenét hallunk majd?
Bár a Számadó Zenekarnál ez egy percig sem volt kétséges egyrészt a hangszerek láttán, másrészt az énekesnő már említett mikrofon beállítása miatt.
Eszményi Viktória fellépését talán nem is nevezhetjük koncertnek. Gyermekműsorként szerepelt a programban, és gyermekeket elvarázsoló, magával ragadó műsor lett.
Most veszem csak észre, hogy ismét beszámolót írok, de ezt nem a Take 4-nál szakítom meg 🙂
Bízom benne, hogy egyszer biztosan sikerül majd hozzájutnom a zenéjükhöz. Érdekes, hogy mikor keresgéltem a neten valamit a csapatról, találtam egy másik formációt is ezen a néven. Babos Gyula együttese… hát őket is meghallgatnám egyszer 😉
A Frappé Trió zenéje könnyedebb, játékosabb volt, ez azonban korántsem bírálat, sőt!
Ennél a formációnál volt a legnehezebb kitalálni, milyen zenéjük lesz, és végülis sokoldalúságukra jellemző, hogy mindaz volt, amire tippeltünk. 🙂
Az esti főkoncert számunkra sajnos félkoncert volt, legközelebb talán sikerül úgy szervezkednünk, hogy a teljes műsort láthassuk. Ennyit megérdemel a Favágók zenekar, és persze mi is 🙂
… és végül – de ez természetesen csak az időrendre vonatkozik – a Miskolc Dixieland Band, akiket figyelmetlenségből sajnálatos módon nem említettem meg a harmadik nap beszámolójában. Most ezt itt is – ott is – pótoltam. Jó hangulatú, vidám műsort adott a különleges tánckarral 🙂 is rendelkező együttes.


Harmadik nap…

…melyen már az ébredést beárnyékolja a hazaindulás gondolata, találkozunk Norbival, és elfogy a Korty.
Kocsonyafesztivál, Miskolc, február 19.
Egy napos ismeretség után a büfé, ahol olyan remek kávét főztek, nem nyit ki. Remélem, a vasárnap volt az oka 🙂
Így a szomszéd üzletből sikerül nagyobb mennyiségű kávét szereznünk, de ez nyomába sem lép az előző napinak. Sebaj, a Kocsonya utcán a 10. pavilon.. hú, ott tegnap is finom volt… De lássuk a napot!
Minden igyekezetünk ellenére sem sikerül elkerülnünk Norbi műsorának végét, pedig téblábolunk keveset a pavilonok között.
Az időjárás hatására helyet cserél a Színva terasz és a Hősök tere sátor műsora, így a Békéscsabai Fittdance bemutatóját látjuk, majd a Miskolci Nemzeti Színház fiatal művészei énekelnek nekünk.
Előző napról rémlik, hogy az egyik sátor mellett mintha sípálya lenne.
Ez a tíz fok fölötti hőmérsékletben felkelti érdeklődésemet. 🙂
Útközben természetesen betérünk a KORTYmába, és szomorúan halljuk, hogy a Korty elfogyott. A hátralévő időben ásványvizen élünk 🙂
A sípálya igen különleges, hó nélkül működik. Eltöltünk itt kis időt.
Visszafelé kettős látásom van, két egyforma békát látok, de ezt simán az ásványvízre fogom

klikk a képre
Aztán mikor továbbmenve ez a kép tárul elém…


…bemenekülök a sátorba, és onnan már csak a Békakirály című bábjáték hatására jövök ki. 🙂
Addig azonban még hátravan a Miskolc Dixieland Band sziporkázó előadása, mely méltó zárása számunkra a fesztiválnak.
Aztán Békakirály, és útrakelünk… a pályaudvar felé vesszük az irányt búcsút mondva e pár kellemes napnak.
Remek hétvége volt, köszönet érte mindenkinek, aki résztvett a megvalósításban.


Második nap…

…melyen megtudjuk, hogy a bányászok bírják a hideget, összefutunk sok ismerőssel, és jókat beszélgetünk idegenekkel, Kortyolunk, és rengeteg jó zenét hallgatunk.
Kocsonyafesztivál, Miskolc, február 18.
Verőfényes napsütésre ébredünk – illetve én jóval a Nap előtt, de ez nem hangzana olyan jól.
Némi hagyományos bolti sorban állás után rendkívül jó kávéhoz sikerül hozzájutni egy büfében, így méltó módon felkészülve a napra az Avas csúcsairól aláereszkedünk a városba.
Kevéssel tíz után érkezünk a Hősök terén lévő sátorba, és kis ideig azt hisszük, ránk várt a Bányász zenekar, de mellettünk egy úr morgolódása visszahoz a valóságba. Szót sem érdemelne a kis késés, ha a műsorközlő a már fent említett borzalmas poénja, miszerint “a bányászok bírják a hideget” nem ivódna belénk 🙂 Szóláshoz jut hát a Bányász zenekar, és igazi jó térzenével az álmosság maradékát is elűzik.
Rövid színpadi szerelés után a Számadó zenekar műsora következik, amely már a beállással felhívja magára a figyelmet.
Az énekesnő remek hangja a biztosíték, hogy az utolsó pillanatig ott leszünk a koncerten.
Ezután kis sétát teszünk a Kocsonya utcában, a Nyári színházban megnézzük a látványkocsonya bemutatót, megtörténnek az első találkozások, a verőfényben elidőzünk a jégszobrászok között a Szinva teraszon, és ha már itt járunk, iszunk egy Kortyot.

klikk a képre
A sátorba visszaérve még láthatjuk a Miskolci ütősök leszerelését 🙂
Rövidesen Eszményi Viktória gyermekműsora következik, amit én kicsit erőltetettnek érzek – dehát én utálom a playback-et – a közönséget, és a gyermekeket azonban sikerül magával ragadnia, és végülis ez a fontos.
Újabb kóborlás következik, melynek célja egyrészt a létfenntartás, másrészt egy eddig fel nem fedezett sátor megkukkolása. Az a jó ebben az útvonalban, hogy útba esik a Korty 😉
Találkozunk a fáradhatatlan Jégkirálynővel is, és útban a koncertek helyszíne felé váratlanul belefutunk a Langaléta Garabonciások bemutatójába. Hihetetlen, amit ez a csapat művel 🙂
Aztán csak visszaérünk a sátorba, és a Take 4 fergeteges műsora hamar feledteti a korábbi CD-hátterű előadást. Fiatal zenekar profi előadással, komoly improvizációkkal… Néha elfelejtettem fényképezni, annyira magukkal ragadtak. Gondolkodtam kicsit, kiemeljem-e a szaxofonos játékát, de ez igazságtalan lenne, hiszen mindannyian “odatették magukat”. Szívesen hallgatnám máskor is a zenéjüket.
Hasonlóan kellemes élményként gondolok vissza a Frappé Trió előadására is. Beállásukkor arról beszélgettünk, vajon milyen zenét játszanak majd a különleges felállásból – akusztikus gitár, basszus, hegedű – adódóan?
Country-t, vagy latin zenét, és ha latin zenét, mi lesz a ritmusadó hangszer? Végül mindkettőből kaptunk, és a kiváló zenészek a ritmust is megoldották.
Kicsit kiléptünk a friss levegőre, és mire némi sült gesztenyével visszatértünk, a sátor zsúfolásik megtelt. Nem is csoda, hiszen az este fénypontjai vették birtokba a színpadot.
Először Galla Miklós rázta fel a közönséget a szombat délutáni ernyedtségből (el ne felejtsem elküldeni neki a fotót 😀 ), majd a nap nagykoncertje következett.
Vágó István kezdetektől támogatója a fesztiválnak, most is zenész barátaival, a Favágók zenekarral érkezett. A hangszórók lábától figyelve a közönséget látható volt, hogy rendszeres vendég a városban. Az előadást láthatóan mindenki nagyon élvezte.

klikk a képre
Számunkra itt ért véget a nap. Hazafelé a buszon belelestünk a fotókba, ismét megállapítottam, hogy jó ez a vaku :-), és ebben megnyugodva hajtottuk álomra fejünket.


Első nap…

…melyen megázunk, vonatozunk, megázunk, villamosozunk, megázunk, buszozunk, száradunk, várjuk a gondnokot, száradunk, buszozunk, kicsit megázunk, és már a helyszínen is vagyunk.
Kocsonyafesztivál, Miskolc, február 17.
A helyszín az újjáépült Szinva terasz. Az enyhe idő nem nagyon kedvez a jégszobrászatnak, de a lelkes alkotógárda kitesz magáért és csodálatos alkotások születnek.
Telefonon zaklatom a rendezvény egyik szervezőjét, a Miskolc Info gazdáját és mire a Kortymában elfogy a harcsapörkölt, látjuk is közeledni a Szinva hídon. A Jégkirálynő önhibáján kívül 🙂
nem tudhatott békát dobni a nyakunkba, mert éppen száradtunk, és vártuk a gondnokot, ígyhát János pótolja békahiányunkat. Egy pohár finom Korty sör mellett beszélgetünk, belelapozunk a fesztivál újságjába.
Ezt az idilt szakítja meg a Duna tv stábja. Röviden, és őszintén méltatjuk az ital különlegességét, majd megismerkedünk az időközben megérkező Brecus Anonymus-sal valamint a társaságában érkező Jégkirálynővel, majd útra kelünk.
Végigsétálunk a Kocsonya (hétköznapi nevén Déryné) utcán. Útközben új ismeretségeket kötünk, majd a Hősök terén felállított sátor bejáratánál szemügyre vesszük a hangszereket cipelő emberkéket. Koncert volt 🙂
Jánost “szabadon engedjük”, neki még rengeteg dolga van, hogy mi felhőtlenül szórakozhassunk és a szürkületben immár esti kivilágításban is megnézzük a pavilonokat, a városnak e pár napra feje tetejére állított részét.

klikk a képre
A Szinva teraszhoz visszaérve a sok-sok érdeklődővel közösen esti világításban is megcsodáljuk a jégszobrokat, és hagyjuk elvarázsolni magunkat a Vaga Banda tüzes bemutatójától.
Mivel az időjárás megviselte lábbelinket, a kerékpáros triál bemutatót a buszmegállóból lesve elcsodálkozunk, mit meg nem tesz a béka a városáért 🙂
Békésen hanyattfekve tűri, hogy bringások ugráljanak át rajta.
A menetrend nem túl figyelmes szemlélése okán rövid esti buszos kalandtúrát teszünk az Avas lakótelepen, de legalább a 35-ös számot kizárhatunk későbbi buszozós terveinkből. 🙂
A nap kicsit rövidre sikeredett, kimaradt a Slamo koncert, de remélem, sikerült kivédeni az átázott cipő következményeit.
A fotókkal kapcsolatban röviden csak annyit, hogy napi bontásban teszem fel őket. Az aznapi beszámolóban lévő képre klikkelve eljuthatsz az albumhoz.
Amint az összes beszámoló elkészül, a Képtárban is rendbe teszem az elérhetőségüket oly módon is, hogy a Rendezvények között ez a napi bontás marad, a Koncert menüpontban viszont csapatonként ki lehet majd választani a résztvevőket.
Kellemes nézelődést!


Kocsonyafesztivál – hazatérés

Hazaértem, és lassan a Kocsonyafesztivál is a végéhez közeledik Miskolcon.
A szervezők a munka nagy részén már túljutottak, és nem fáradtak hiába.
Példásan szervezett, hóesésben, napsütésben egyaránt működő fesztivált rendeztek. Pénteken beszélgettünk arról, mennyire nagy volt a lelkesedés. Ekkor – a Korty sör ízlelgetése közben – találkoztam először a Jégkirálynővel, aki akkor is ugyanilyen fáradhatatlan, őszintén, kedvesen mosolygós volt, mint ma délután, mikor ez a kép készült.

… és persze a rendezvények. Pontos kezdések, rendkívüli produkciók, lelkes előadók.
Ízelítőül egy pillanat a fergeteges bendzsó-szólóból.

A helyi híradó szerint Nyíregyházáról is voltak meghívott vendégek.
Remélem, az itteni műsorszervezők közül is részt vettek a fesztiválon, és sokat tanultak (volt mit!)
Kiderült, hogy nem Győzikével, Fásy-mulatóval és hasonszőrűekkel lehet összehozni az embereket, hanem ígényes produkciókkal.
Örülök, hogy ott lehettem. Jó néhány fotó készült, igyekszem mielőbb megjeleníteni őket a részletes beszámolók kíséretében.


Nagy utazás

Ha már ekkora hírverést csaptam a Kocsonyafesztiválnak illő hát, hogy ott legyek én is.
Persze nem csak ez a oka, hogy a hétvégét ott töltjük, hanem – mint írtam – ideje kimozdulni kicsit, hiszen mindjárt itt a nyár 🙂
Természetesen szeretnék rengeteget fotózni, és persze ebből majd remélhetőleg jónéhány képet fel is teszek. Azonban úgy döntöttünk, nem cipelünk notebookot, így hacsak nem botlok bele valahol neten lógó számítógépbe, vasárnap, vagy hétfő előtt nem lesznek látható képek, sőt, beszámoló sem.
Addig konzerven élsz, kedves olvasó 😉
Azért igyekszem úgy beállítani a blogot, hogy észrevétlen legyen a hiányom, és ha kicsit bele akarsz látni a hangulatba, nézegesd a korábbi évek képeit, és persze az én képtáramat is meglátogathatod 😀


Programajánló

Hétvégi tévékapcsolgatás közben ütötte meg a fülemet a kocsonyafesztivál kifejezés.
Miután kihevertem a fájdalmakat, keresgélni kezdtem a naaagy világhálón, és kiderült, Miskolcon lesz a rendezvény pár nap múlva…
A honlapot nézegetve ráadásul ismerős névre is bukkantam, ígyhát első kézből kaphattam információt.
A február 17-18-19.-én megrendezésre kerülő három napos fesztiválra látogatók több helyszínen, sokféle programon vehetnek részt. Versenyek, koncertek, kóstolók, bemutatók, vásárok, szóval minden, amire a tél végén vágyik az ember 🙂
Amit én személy szerint nagyon várok, Slamo és a NO koncertje.
Egyszóval hosszú napok lesznek 😉


Békás tó

Valamikor augusztus elején, a Borkarnevál idején jártam itt, persze

kicsit más időjárási-, és hangviszonyok között… már ha csak a békákra gondolok is
A szép őszies idő sokakat kicsábított kis jégcsúsztatásra, sétára,
napfürdőzésre. Jó lenne, ha mindig csak ilyen emberek járnának erre, és
nem kellene arra is figyelnem, hogy a tóba, és a bokrokba dobált szemét
valahogy kimaradjon a fotókról.
klikk a képre


Balaton?

Tegnap készítettem néhány képet a Békás tónál. Rövidesen felkerülnek a képtárba.


Borz

…meg Kispál, meg Jurij, meg Csá,Misi.
Szóval jó koncert, képek később.


Lovarda, 2005. október 14.

Mint írtam, késtünk a kezdésről, de hogy mentsem magam, azt mondták, 8-kor lesz kapunyitás. Sajnálom, hogy a Zuhatag végére érkeztünk, biztosan tetszett volna a többi is, meg hát lehetett volna fotó 😉
Kicsit (na jó, nagyon) más hangulatú volt a Kárpátia koncertje. Nehezen tudnám meghatározni a stílusukat, de szerencsére egy interjúban olvastam a saját meghatározásukat: nemzeti rockot játszanak, bármit is jelentsen ez.
Emlékszem, egy időben minden május elsejei? kívánságműsorban hallhattuk a Hazám, hazám-at. Most is…
klikk a képre

Rövid átszerelés után következett a Deák Bill Blues Band.
Mi tagadás, nagyon vártam ezt a koncertet, szeretem Bill zenéjét. (tehát elfogult vagyok 🙂 ) Ő az, akinek lenne oka rá, hogy elszálljon magától, dehát ez nem a Megasztár iskola, itt a zenéért él az előadó…
Egyik kedvenc Számomból nézzünk meg egy részletet.
A színpad sarkától fotózhattam, így viszonylag közelről láthattam. Nagyon fáradt, mégsem volt egy percig sem kérdés, hogy rövidíteni kellene a koncerten, sőt!
Szólok néhány szót a zenekarról is. A szólógitáros felszabadultan játszott, érezte a hangulatot, tetszett a játéka. Akit kiemelkedőnek tartok, a billentyűs. Kellő tisztelettel, ugyanakkor fergetegesen kísérte a Királyt.
A koncerten többször szó került azokról, akik már nincsenek köztünk. Pityiről, Bencsik Samuról és Radics Béláról is. A néha előkerülő Jack Daniel’s miatt kicsit összeszorult a szívem…
A koncert fantasztikus volt, észre sem vettük az idő múlását.
klikk a képre

A napot, és a koncertek sorát Cserháti István utolsó zenekara, a Pandora’s Box zárta. Igen, ezentúl a Pandora’s Box nevet használják.
Fiatal, energikus zenekar, igen jó hangú énekessel, aki mellesleg pillanatok alatt befutotta a teljes színpadot. 🙂 Bátran adhatta elő a régen Varga Miklós által énekelt számokat, megállta a helyét.
klikk a képre

Egy óra is elmúlt, mire elcsendesedtek a hangfalak, és elindultunk hazafelé. Ismét jó kis koncerteket láttunk.


“Zöld csillag kihunyt az égen…”

Lovarda, 2005. október 14.
A Zuhatag utolsó számára érkeztünk 8 előtt nem sokkal. Jó zene lehetett korábban is 🙂
Aki volt már Kárpátia koncerten, tudja milyen… aki nem, úgysem tudnám elmondani.
Bill a király, és ez így is marad örökre.
Éjfél előtt P. Box pörgős, igazi koncert.
Minderről bővebben – képekkel – a fotóalbumban…

Pityi, legyen könnyű a föld!


Rocktóberfest

Sikerült beszélnem a debreceni lovardabeli koncert szervezőivel. Tehát 14-én, pénteken 20 órakor lesz kapunyitás.
Ja, és úgy tűnik, lehet fotózni 🙂