Mondhatnám, hogy a hétvégét az égre nézegetés, és a furcsa fények jellemezték, de – bár tagadhatatlanul hatással voltak a program választásaimra, és a képeimre – nem ezeket gondolom fontosnak.
Egy remek nagykállói koncertről – erről majd holnap számolok be -, kicsit átfagyva, kicsit elázva, de már nem rövid ujjú pólóban érkeztem Nyíregyházára, a Múzeumok Éjszakájára. Végülis az időjárásnak volt szerepe abban, hogy az előre eltervezett debreceni rendezvénysor helyett a hazai pályát választottam, és lehetne most azon elmélkedni, mennyire volt jó döntés, de a lényeg, hogy itthon maradtam. Ahogy egy alkalmi beszélgető partnerem később mondta, ezerötszáz forintot bőven megért. 🙂

Este nyolc körül érkeztem meg a Kállay Gyűjteményhez, ahol sorban állás nélkül sikerült megváltanom a belépőmet, így csak át kellett sétálnom a Jósa András Múzeumba a szép zöld karszalagommal.
A bejáratnál mindjárt igyekeztek rábeszélni, hogy adjam le a ruhatárban a fotós cuccomat, amit természetesen nem vállaltam, így az este további részét szabadtéri programokkal múlattam, néha tértem csak be az előtérbe melegedni kicsit.
Ábrahám Judit táncelőadásának felvezetésére érkeztem az udvarra, ahol éppen az eső nyomait tüntették el a padokról, ami jelentősen növelte a nézők számát. Volt még időm körbemenni. Idén nem volt rendezvény a levéltár udvarán, és a hátsó udvari részben is csak néhány – mondjuk így – vendéglátó egység volt, ami nem különösebben keltette fel az érdeklődésemet.
Az indiai táncbemutató után Lajkó Félix és – remélem, nem tévedek – Sidoo Attila parádés koncertjét láthattuk a JAM udvarán. Ez volt az egyik esemény, ami az itthon maradás mellett szólt.
A másik a Talamba műsora. Addig azonban még sok idő volt, így átsétáltam a Kállay Gyűjtemény udvarára. Ekkor már elgondolkodtam, hogy el kellene sétálnom az autóhoz a melegebb kabátomért, de hős voltam… meg lusta. 🙂
Az udvaron éppen az Ukulele Trió játszott. Említettem kezdéskor a hétvége furcsa fényeit. Ha panaszkodtam a pénteki Móricz kerti “színpad világításra”, akkor joggal említem meg, hogy itt sem volt a fényképezés, sőt, a nézők barátja sem a megvilágítás. Azért a képeken majd meg tudod különböztetni a triót az őket követő Szívtiprolltól. 🙂
Jó hangulatú koncertek voltak, és a JAM-hoz képest a vendéglátó pult maga volt a kánaán. Lapcsánka, tejfölös lángos, üdítők, szeszes italok és ki tudja, mi még képezték az ajánlatot.
Éjfélkor, a program végén köszöntem el és tértem vissza a Jósa András Múzeumba, ahol a Talamba műsora várt.
Ezzel a koncerttel búcsúztam el a Múzeumok Éjszakájától.
A fotóalbumban találsz másfélszáz képet, klikkelj az ittenire!

A hosszú hétvége második állomása volt idén a Múzeumok éjszakája. A pénteki koncertekről, mint első állomásról később írok majd.
A veterán autósokkal, motorosokkal egyidőben érkeztem a Jósa András Múzeum elé. A megnyitóbeszédek alatt körbenéztem, és megállapítottam, hogy nincs külső helyszín. Volt időm elgondolkodni, hogy ez már a programból is kiderülhetett volna számomra. mégis meglepődtem. És az érkezők jó része is. Kíváncsian vártam, mi lesz bent.
A múzeum udvarán a hagyományos színpad állt a hozzá tartozó nézőtér kialakítással, de valahonnan ismerős hang köszöntött.
Hamar megtaláltam a hang forrását, és aztán az este folyamán többször is megpihentem Shulcz papa discosátra mellett, ahonnan a műsorok szünetében hajnalig szóltak a jobbnál jobb dalok.
És lássuk, mit kaptunk a külső színpad helyett?
A büfé melletti sarokban egy szalagfüggöny rejtett meglepetést. Belépve egy régi nyárikonyhába jutottam, ahol igazi, ragadós légyfogó is lógott a plafonról, mint régen nagymamámnál. De nem ez volt az egyetlen meglepetés. A kis helység időkapuként működött, a másik oldalon kilépve katonák, és harcjárművek fogadtak, némelyikből gyerekkek kandikáltak.
A másik irányba elhagyva a múzeum udvarát pattogatott kukorica-, és vattacukor árus mellett haladhattam el, majd egy sok gyermekkel körülvett részen repülőgép szimulátor működött.
Órákig mesélhetnék még, és biztos lenne olyan, amit kihagyok. Így inkább csak felsorolok néhány eseményt, és engedlek képeket nézegetni 🙂
Az Országzászló téren látványos lovagi küzdelem, és zászlóforgatók kápráztatták el az arra járókat, a múzeum épületében számos kiállítás, és játszóhely várta az érdeklődőket, az udvar műsora pedig a játékos műsortól a bábszínházon át a színvonalas koncertekig vezetett.
A Hétfő Este Blues Band után Komár László tartotta az udvaron a vendégeket, a nap zárásaként – a másnap nyitásaként 🙂 a Szüret Utcza búcsúztatta a remek napot.
Ismét érdemes volt egy délutánt, estét, éjszakát a Jósa András Múzeumban tölteni. Nézd meg, hogyan láttam a rendezvényt, klikkelj a habverős képre. 🙂