Negyedik alkalommal rendezték meg Nyíregyházán az Akusztikus Zene Ünnepét.
Ez idén a Városnapok záró eseménye volt, és ragaszkodva a hagyományokhoz idén sem okozott csalódást.
Igaz, idén nem csapkodtak a villámok, nem volt dupla szivárvány sem a zivatar végén, idén csak harminc fokos meleg izzította a Kossuth tér kövét, és számtalan lelkes fellépő hevítette tovább a nézőket a színpadról.
A tűzoltóautó még javában nyújtogatta létráját az ég felé a Takarékpalota előtt, mikor a deszkákra lépett Szentpéteri Dániel és a rekedtes hangú fiatal énekes elkezdte gyűjteni az embereket a színpad elé.
Őt Olajos Gabi, azaz Phemius Műhelye követte. Az ő műsora megzenésített versek különleges válogatása volt a tőle megszokott színvonalas gitárkísérettel.
Rövid átszerelés után Ifj. Vitányi Iván ült a zongora mögé, és az egyre nagyobb számban gyülekező közönség zenei utazást tehetett Fats Domino-tól Elvis Presley-ig miközben a remek zenék közti konfokból sok érdekességet is megtudhatott a korról, az előadókról.
A Hungarikum Folk Duo színpadra lépésével megduplázódott az egyszerre színpadon tartózkodók száma, de ennél sokkal fontosabb volt az a zene, amelyet hallhattunk. Az éneket az akusztikus gitár mellett olykor furulya is kísérte. Kellemes vasárnap délutáni üldögélős zene volt.
Az Eastern Station megzenésített versei mellett olykor country zene is felcsendült. Nem csoda hát, hogy a színpad előtt megjelentek az Eastern Eagles Line Dance Club táncosai tovább fokozva az egyre jobb hangulatot.
És a napnak még nem volt vége!
Ha a város egyik legjobb blues bandája bluest játszik, az jó. Ha mindezt akusztikus hangszereken teszik, akkor különleges is. Az este nekem legjobban tetsző produkciója volt a Pila Acoustic Band(a) műsora. Igaz, a nap végére kicsit elbizonytalanodtam, de ne szaladjunk ennyire előre.
A Prémvadászok zenekar új énekessel és dobossal érkezett, és elhozta nekünk a Zsíroskenyeret 🙂
Az este döbbenete címet Petruska András egyszemélyes zenekara szerezte meg felzárkózva Piláék mellé a legjobban tetsző produkció cím megszerzésében.
A koncertről pár perc alatt hazaérve azt találtam írni a Facebook oldalamra, hogy “Nem találok szavakat, olyan jó volt.”
Maradjunk is ennyiben 🙂
Mindenképpen el akarom mondani, mennyire hálás vagyok a fellépőkön kívül Jónás Tibinek, és azoknak, akik ezt a délutánt összehozták.
Remélem, jövőre is találkozunk az Akusztikus Zene Ünnepe 5. évadján.
Néhány képpel igyekszem felidézni a vasárnap délutánt, estét. Klikkelj a képre, és nézelődj!