A hétvége elég rövid volt a sok programhoz, a képek feldolgozásához pedig méginkább. Lassan látom az alagút végét, azt hiszem, a lillafüredi kisvasúti alagút képében, most azonban a szombat esti fantasztikus VAN koncert képeit osztom meg.
Nyíregyháziként eléggé szégyelltem magam, hogy erre az igényes zenére ennyi volt a helyi érdeklődés, pedig alapból büszke vagyok a jó zenét játszó helyi zenekarokra, tehát elvileg van igény a jó zenére. No, nem puffogok tovább, inkább a koncertbeszámoló.
A VAN zenekar közel két órás koncertje során legnagyobb örömömre előkerültek olyan zenék is, amelyeket nagyon szeretek, de az utóbbi időben nem hallottam koncerten. Nagy megkönnyebbülés volt Tóth Emese szereplése, aki év elején került a zenekar énekesi posztjára, és azt gondolom, megállja a helyét. Az Új dal, amelynek címe még nincs, de nagyon jól hangzott, kifejezetten tetszett Emese hangjával.
A képek az ott lévők számára bizonyára kellemes emlékeket élesztenek újjá, aki pedig nem volt ott, bánhatja. Klikkelj a képre, és nézd meg az albumot.

Grenma koncerten valamikor 2006-ban voltam, a Nonverse pedig péntekig még nem került a látóterembe. Jó döntésnek ígérkezett szélesíteni a látóteremet. 🙂
Viszonylag korán érkeztem a Romkertbe, de már ekkor is szépszámú közönség gyűlt össze.
A Nonverse kezdett, nem kis meglepetést okozva mind a zenéjükkel, mind a színpadi munkájukkal.
A fiatal zenekarok egy részével az a bajom, hogy hiányzik belőlük a zene és a közönség iránti tisztelet, olykor maga a tudás is. Sajnos mostanában volt ilyenhez “szerencsém”.
Éppen ezért volt kellemes meglepetés a Nonverse. Becsülték a közönséget, maximálisan kiszolgálták, remek volt a kommunikációjuk, és nem utolsó sorban igen jól zenéltek. Sajnáltam, mikor vége lett a koncertjüknek.
A Grenma korábbi koncertjéről elég halvány emlékeim maradtak a hosszú idő távlatából, így az ő koncertjüket is érdeklődve vártam. Nem volt csalódás az ő műsoruk sem, és láthatóan a közönség is nagyon szerette őket.
Röviden összefoglalva az estét: jó döntés volt, hogy megnéztem a két zenekart, remélem, találkozunk még.
Persze fényképeztem is. A képeket az ittenire klikkelve nézegetheted.

Mielőtt rátérek ennek a hétvégének a várható eseményeire, ideje megosztanom a múlt pénteki fergeteges este képeit.
Azt gondolom, ha olyan lesz az év koncertkínálata, amilyen az első volt, nem lehet majd okunk panaszra …és ahogy látom, erre jó esély van.
A koncertekről szombaton már beszámoltam, így már csak az album közzététele maradt.
A Terápia – mint tudjuk – kimaradt, a Csodatanker és a Kalapács koncertjéről azonban itt az album.

Gyorsan írok egy bejegyzést mára, miközben vagdosom a tegnap esti koncert képeket.
Van már pár éve, hogy a Lovardában láttam a Benzin-t. Mikor megtudtam, hogy jönnek a Romkertbe, tudtam, hogy ott leszek. És – bár a koncertjüknek csak egy részén voltam ott -, azt mondhatom, megérte ott lenni.
Az estét a Full Contact kezdte. Ők voltak a kakukktojás. Mikor régen hallottam őket, voltak fenntartásaim. Nos, ezen az estén meg kellett állapítanom, hogy hatalmasat fejlődtek. Mind zeneileg, zenekarilag, mind színpadi munkában.
Már korábban is hallottam az EuFóRiA zenekart, és ezek alapján jó koncertet vártam tőlük. Nem is kellett csalódnom, hiszen amit a srácok letettek a… színpadra, az nagyon komoly volt. Igazi show-t csináltak.
Kicsit hosszabb átszerelés után következett a Benzin. Bizony rájuk is érdemes volt várni.
Ezzel a pár sorral osztom meg a fotóalbumot, az EuFóRiA koncertjének egy pillanatképére klikkelve érheted el.

Mielőtt a következő péntek is elérkezne (hú, de messze van még), megosztom az előző péntek este élményeit.
Mindig szívesen hallgatom Pila zenéjét, bármilyen formációval lép is a színpadra. Teszem ezt azért, mert rendkívüli hangulatot tud teremteni.
Múlt pénteken a Romkertbe egy új, különleges formációval érkezett a Pila Acoustic. A duo énekesnővel és ütős szekcióval bővülve quattro formációvá bővült.
Ezen a estén a Romkertben nem a nagy termet, hanem az első, kisebb helységet foglalták el a zenészek. Így egy remek klubhangulat alakult ki, és sörömmel a kezemben egy kanapén üldögélve élvezhettem a fantasztikus hangulatot, a remek előadást. Persze mint láthatod majd, néha felugráltam fényképezgetni. 😉
Az új zenekari formáció igen nagy meglepetést okozott, mert igényes produkcióval kényeztették a közönséget, mintha már évek óta együtt játszanának. Remélem, sokszor látom, hallom még őket hasonlóan jó hangulatú rendezvény keretében.
Az este hangulatát most is megpróbálom képekkel visszaidézni. Klikkelj hát az ittenire.

Nem könnyű jó tribute zenekart csinálni, mert az emberben a jó emlékek sokáig élnek, az idő pedig a rossz dolgokat is megszépíti, mint tudjuk. 🙂 Ráadásul igazán csak neves zenekarokat van értelme tributálni, ami általában fokozott elvárást von maga után az eredeti zenészekért rajongóktól.
Nyilván, ha az ember elmegy egy tribute koncertre, tudatában van, hogy nem fog találkozni az eredeti zenészekkel, azonban már csak a tisztelet okán is elvár egy bizonyos szint fölötti teljesítést. (Utóbbit persze nem csak a tribute zenekaroktól.)
A Sabotage zenekar énekese második koncertjét élte a formációval, és bár az ismert, hogy nem könnyű Ozzy nyomába lépni, csütörtök este sajnos igen távolról sikerült csak követnie példaképét. A zenekar egyébként a helyén volt, a dobos pedig magasan kiemelkedőt nyújtott.
Szóval az első fellépő egy Black Sabbath tribute zenekar volt a Romkertben október utolsó estéjén.
Őket a Radar követte a tőlük megszokott színvonalon, az este fénypontja pedig Rudán Joe színpadra lépése volt.
Volt korábban egy időszak, amikor nem kedveltem Joe énekét, de a P. Mobilnál ez több énekessel is előfordult nálam.
Nos, csütörtök este Joe fantasztikus volt. Oly annyira, hogy az egész estéről pozitív kép maradt meg bennem.
Az eseményekről jó kis vakugyakorlós képek készültek, klikkelj, és nézegesd!