Már bontják a borfalu díszleteit.
Nagyon nem mennék bele az értékelésbe, a műsorok nagy részén nem voltam, mert vagy nem érdekelt, vagy nem győztem kivárni.
Azért erről mégis kicsit…
“Puccos lakodalom, drága menyasszonytánc” mondta egy ismerősöm, mikor összefutottam vele vasárnap.
Ekkor történt ugyanis, hogy egyszerűen az agyamra ment már a “lakodalmas zongorázás”, és úgy tűnik, nem én voltam így vele egyedül…
Nézzük azonban időrendben a történéseket.
Már szerdától építkeztek a téren, és igazán szép környezetet sikerült összehozni, nem kis munkával.
klikk bármelyik képre

Péntek délutánra minden a helyére került… kivéve egy programlistát. Ezt az egész téren nem találtam, így nyomtattam magamnak
Különös hangulatot adott a kezdésnek, hogy a hetvenes évek táncdalfesztiváljainak zenéje kísérte a téren nézelődőket.
klikk bármelyik képre

Volt itt minden. Borkóstolás, sütés főzés… csak bírja az ember zsebe… mert bizony elég mélyen kellett kotorászni benne, ha nem csak lelkileg akartunk feltöltődni. De azt mondom, ez ezzel jár.
A műsor erre a napra számomra itt véget is ért.
A színpadi történések távolról sem voltak folyamatosnak nevezhetők, és hát a táncdalfesztiválnak is van egy (tűrés)határa.
Az egyetlen esemény, amire igazán készültem szombatra került, Waszlavik Gazember László előadása volt. Látszólag kilógott a sorból, a műsort látva azonban nagyon is itt volt a helye.
És nem kellett csalódnom sem. A tőle megszokott laza természetességgel vidította az egybegyűlteket.
klikk bármelyik képre

Próbáltunk a műsor után maradni, de következő műsorig maradó két órás szünetet ismét táncdalfesztivállal próbálták áthidalni, és ehhez ugye drága volt a bor.
Pedig szívesen megnéztem volna mondjuk Bob hercegként Kalapács Józsit.
Vasárnapi ebéd helyett nem jöttem a térre, kora délután a Mesekert Bábszínház előadására értem oda. Élvezetes, tanulságos gyermekműsor volt, ráadásul egy évek óta nem látott ismerősömmel is összefutottam.
klikk bármelyik képre

Szívem szerint megvártam volna a Nyírség Táncegyüttes műsorát, de – “vessetek a mókusok közé” – sajnos a fentebb már említett zongorajátékot nem bírtam három órán keresztül.
Számomra tehát a bábos meghajlással ért véget a rendezvénysorozat.
Ami biztos, hogy a múlt évivel össze sem lehetett hasonlítani, és ez jó jel a jövőre nézve. Talán végre mégiscsak elmozdul a város a “médiasztárok” irányából.

Jó lenne néhány koncertre is eljutni, mert régen voltam már.
Bár oldalt, az ajánlóban is láthatod, itt is elmondom, hogy jön Bill szombaton.
Szabadtéri koncert lesz, a művház alatt (helyieknek: a Szakszervezetek háza felőli oldalon)
Napok óta rendezik, takarítják, festik a terepet.
Melegítésként lehet nézegetni az októberi koncertjének képeit 🙂
klikk a képre

…ja, és megnézhetsz egy részletet a koncertből is.
Persze nem nagy minőség, fényképezőgéppel készült.

…Látom, hogy fotóztok.
Nyugodtan lehet fotózni.
Minden Beatrice koncerten szinte kötelező fotózni.
Ha valakinek sikerül jó képet készíteni, akkor gyártson belőle többet, próbálja meg eladni.
Egy kis pénz soha nem árt, ha az embernél van.
Nem vagyunk irigyek semmire.
Hangfelvételeket is lehet készíteni, sőt videofelvételeket… egyet kérek, hogy a videofelvételből mindenképpen csináljatok mégegyet, és vigyétek át a szomszédba, had terjedjen a kultúra, had terjedjen…”
Az idézet a Rice kolozsvári koncertjén hangzott el (ezt hallgatva járok dolgozni mostanában 🙂 ).
A szomszédnéni nem igazán örülne neki, ha átvinném a képet, így hát inkább ide linkelek egyet a sörfesztiválos koncertből 😉

klikk a képre