Bill a király!

Fél kilenc tájban értem az új színpadhoz. Délután olvastam a fórumon, hogy előzenekar is lesz, a Lincoln. Gondoltam, megnézem. Nagyon nem fogott meg… nem túlzok… egyáltalán nem.
De eljött a fél tíz, és megérkezett Bill. Terveztem, hogy fényképezek, de aztán mégis CSAK a zenét választottam. Hihetetlenül jó koncert volt, és láthatóan Bill is jól érezte magát. Nem csoda hát, hogy éjfél is elmúlt, mire a sokadik ráadás után elsötétült a színpad.
Jó a csapat is Bill mellett, érdemes nevesíteni őket: Sárközi “Szivori” Pál szólógitár – köszi a Hendrixekért, Balázs Péter basszusgitár – csodásak voltak a szólók a basszuson, Horváth Zsolt billentyűs – örültem, mikor megláttam a koncert elején vállán a hangszerével… már a Lovardás koncerten is nagyot alakított, és végül Szabó Csaba dob.
Jó, hogy lett egy Szabad színpadunk.
Jó, hogy Bill volt az első.
Jó lenne, ha sok ilyen koncert követné.
Remélem, a koncert végén megjelenő rendőrök nem azt jelentették, hogy feljelentették a szervezőket, mint annak idején a Tankcsapda koncerten…
Megérdemelte a város ezt a koncertet, és a közönség méltó volt rá, hogy megkapja.
…és kis keresgélés után a Betegség blues szövege, mert eszembe jutott, és szégyelltem, hogy nem tudtam pontosan…
Fehér szobában, fehér az ágy,
Fehér a doktor, nem szól hozzád,
Fehér a műtő, fehér a csend,
Fehér a nővér és fehér a rend.
Fehér a Nap és fehér az éj,
Fehér ruhában jár a veszély,
Fehér ki ad, és fehér, ki kér,
Fehér az álom, s az ima fehér.
Fehér pirula, fehér magány,
Kiért jön el a fehér Halál,
Fehér a fal és fehér a kő,
Fehér az utca és a temető.
Fehér, ki simogat. Fehér, ki szúr,
Fehér, ki segíthet. Fehér az Úr!
Fehér a bőr, fehér a vér,
Egyedül Billy nem fehér!