Levina

Uppsz, majdnem kimaradt a mai….

Augusztus második felét írjuk.
Debrecenben ezt az időszakot Virágkarneváli hétnek nevezik.
Azt már talán írtam, hogy a Virágkarneválra hét ökörrel sem lehetne elhúzni (az már túl sok ember nekem egyszerre), a megelőző műsorokat viszont szívesen megnéztem, ha időm engedte.
Sajnos kevésszer sikerült időben odaérnem, pedig most még csak úgy ötszáz méterre dolgozom az eseményektől.
No, mindegy, azért ezen az augusztusi délutánon a tervezettnél is hamarabb “szabadultam”, így nem csak az este 7-kor kezdődő Herczku-Parov páros koncertjére jutottam el.
A lett Levina táncegyüttes műsora már elkezdődött, mikor odaértem.
Fülledt meleg idő volt, aki tudott, árnyékot keresett.
A táncosok azonban ezt nem tehették…
klikk a képre


Járókelők

Hajnalok hajnalán rendezgetem a napokban készült képeket.
Azért ilyenkor, mert tegnap, mikor hazaértem már nem volt kedvem hozzá, inkább aludtam.
Ebből – és persze a pancser ébresztőbeállításomból – adódóan ma sikerült igen korán ébrednem.
Persze jó ez, KV, nyugalom, csend 🙂
Szóval tegnap mégsem voltam a debreceni elővirágkarneváli műsorokon, akadt kis céges meló.
Ma viszont irány Tokaj.
Addig meg gyorsan rendezem a fotókat, ki tudja, mit tartogat még a hét?
Így rendezgetés közben akadtam erre a képre:

Írok majd az utcai kerékpárversenyről, meg az erre fittyet hányó templomos lovaginákról, de most más jutott eszembe.
Hétvégén, ahogy oldalt a linken is látod, a Rock 66 ad otthont az idei Járókelő találkozónak.
Csábító ajánlat az 500 Ft-os bérlet a teljes időtartamra, az ingyenes sátorozás, és persze a zenekarok.
Én – már ha ez érdekel valakit 😉 – a pénteket a munkahelyemen töltöm, előreláthatólag elég hosszú nap lesz.
Aztán elkezdődik a szabadságom.
A szombat természetesen a KGST Party.


Csak kettő


Ízelítőül két képet láthatsz a tegnap délutánból.
Felül a fergeteges lett Levina Táncegyüttes, itt az írás
mellett pedig Herczku Ágnes és Nikola Parov
műsorából ellesett képet láthatod.
Nem bántam meg, hogy kicsit tovább maradtam Debrecenben.


Holnap este, ha szerencsénk lesz, és nem mossa el a vihar, talán ismét egy remek koncertet láthatunk.
Bocs, hogy mostanában szinte csak debreceni eseményekről írok, de sajnos ritkán látok, ritkán tudok róla, ritkán jutok el szülővárosomban zajló rendezvényre.
Ebből talán már kitalálhattad, hogy ismét egy debreceni esemény hírverését olvasod.
Ezen a hétvégén a már hagyományos Borkarnevált rendezik meg Debrecenben.
A teljes programot megtalálod a fenti linken, de külön felhívom a figyelmedet az egyik koncertre.
Ez péntek este lesz, az előadó pedig a Kerekes Band.

klikk a képre

Nos, a fenti kép(ek) múlt évben, a Vidoron készültek.
Ha pedig a korábbi Borkarnevál hangulata érdekel, klikkelj ide!


Katan

A Cívis Korzó számomra utolsó (természetesen csak a fellépés időpontját illetően) fellépője a Katan együttes volt.
Különleges hangszerekben náluk sem volt hiány.
Itt a fúvós szekció 🙂 vonultatta fel ezeket.
Két remek énekes is színezte a szombatot záró koncertet.
A vasárnapi záró napon már nem voltam ott.

És éppen hogy befejezem a beszámolót a Cívis Korzó eseményeiről, máris következik a Borkarnevál a Békás tónál.

klikk a képre


Utolsó este

Két album van még hátra a Cívis Korzó beszámolói közül.
Az utolsó szombatról mesélek.

Az időjárás gondolkodóba ejtette kicsit a Déry téren koncertet adni készülő ütősöket.
Amíg ők a felhőktől igyekeztek megszabadulni, mi remekül szórakoztunk egy pancser esküvőfotózáson.
Aztán mégiscsak elkezdődött a hangszerporolás.
Olyan csendes, üldögélős volt az ütősök ellenére.
Mikor vége lett, olyan majdnem mindegy hangulatom volt.
Így aztán visszasétáltunk a nagy koncertek színhelyére.
Itt éppen a Kalengo formáció készülődött.
Ők már jóval pörgősebbek voltak, persze a műfaj is más volt.
Számos különleges ütős- és fúvós hangszer segítette az előadókat a hangulatos koncertben.
Talán sikerül ebből valamit visszaadnom képeimmel.

klikk a képre


Pofagyalu

Nem indul igazán szépen az írás, de ez a régi elnevezés jutott eszembe már akkor, mikor láttam a szájharmónikás fellépőt.
Egyáltalán nem tiszteletlen az elnevezés, hiszem Szabó Tamás az egyik legjobb szájharmónikás.

És ezt bizonyította is ezen a remek koncerten.
Nem bántam meg, hogy ott ragadtam a Largo_Cammino koncertjén.
Változatos stílusú, hangszerelésű, profi előadást láthattak a hűvös időben is kitartók.

klikk a képre


A legjobb

Bizony, végre eljutottunk ide is.
A Napra koncert albumához.
Most, hogy vége a Cívis Korzónak, már biztos, hogy ez volt a legjobb koncert.
Lendületes…

…fergeteges gitárszólókkal.

Szóval páratlan koncert volt szerintem.

klikk a képre


Halljunk szót!

Szokta mondogatni a vőfély a lakodalomban.
Aztán ilyenkor mindig előkerül valami, vagy valaki.
Pénteken, a Cívis Korzón – ahogy írtam korábban – a nagyecsdi lakodalomba látogathattunk.

Volt, aki a földön próbált megmaradni, volt aki a levegőben. 🙂

Jónéhány képet sikerült készítenem.
Nézegesd!
klikk a képre


Szocreál


A címet akkor érted majd meg, ha megnézed a képeket. 😉
Most a Cívis Korzó 2. napjáról mesélek kicsit, és a fotókat is megmutatom.

A szombati koncertekre induláskor nem igazán tudtam eldönteni, hogyan öltözzek, és mivel nem tanulok a hibáimból, most sem vittem kabátot.
Az eső buszozás közben kezdett szakadni, és mire a színpadhoz értünk, a szél is rendesen fújt.
A Pezel Rézfúvós Ötös hamar összekapkodta a kottáit, mi pedig pulóver-beszerzésre indultunk.
Persze hogy mikor kiléptünk a Plázából, már sütött a nap 🙂
És persze a Déri téren szólt a zene.
Hangulatos “tánczene”.
Olyannyira, hogy volt, aki táncra is perdült a Chicago Combo és barátai zenéjére.

Már előző nap feltűnt egy hölgy.
Ő már akkor annyira tisztelte az ütemet tánc közben, hogy véletlenül sem lépett volna rá 🙂
Most is így volt.
Ekkor már csak egy sörnyire voltunk a nap főkoncertjétől.
A Magna Cum Laude pontosan, lendületesen kezdett, és profi koncertet adott.
Előkerültek a slágereik, és voltak kevésbé ismert zenéik is.
A színpadi munka is kidolgozott volt.
Nekem leginkább mégis a Beatles feldolgozásuk tetszett.

Most pedig nézegess képeket! 😉

klikk a képre


Korzózás

Bill bátyó zenéjére vonatozva hazafelé kicsit nehéz a Cívis Korzó koncertjeiről írni.
Igaz, csak az első héten vagyunk túl, mégis most úgy érzem, ez még nem az igazi.
Az első koncert mindjárt csúszással indult, bár utána remek hangulatot teremtettek a park szélén játszva.
Ők voltak a Treade Over Shoes.

Aztán némi hangolás után jazzes latin gitármuzsika töltötte be a teret.
Csendes, nyugodt relax-zene, aztán mikor már álomba szenderülnél, kicsit pörgősebb.
Ami igazán zavart, a hosszú átállásos szünetek.
A péntek esti főkoncert így ki is maradt.
Valahogy nekem a korábbi évek pörgősebbnek tűntek.
Vagy csak az idő szépíti meg az emlékeket. 😉

A mai album tehát péntekről két csapatot mutat be.
Elsőként a Treade Over Shoes, majd a Carlos Martins Trio koncertképeit nézegetheted.

klikk a képre


Madártávlat

Jöjjön hát a tegnapi magyarázat.
Nézd meg jól ezt a képet:

OK.
Most fordítsd fejjel lefelé a monitorodat 🙂

Így ni.
És akkor mesélek keveset a Pulykanapokról.
Június első szombat-vasárnapja.
Nagy sütés-főzés Debrecenben, a Kossuth tér környékén
Mellé még kirakodóvásár, meg könyvünnep.
Nincs ezzel így semmi baj, hangulatos, remekül el lehet tölteni az időt.
Nézelődni, vásárolgatni, enni, inni.
Ezt is tesszük, és igyekszünk ignorálni a műsorközlő – hogy mondjam finoman – gyenge humorát.
Sikerül remek könyveket vásárolni, meg az indiánok is zenélnek egy mellékutcában.
Aztán jön – a már szertartásosnak tekinthető – perec/sör.
Békésen üldögélve falatozunk, mikor elkezdődik a déli műsor.
Semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy ez cigányzene.
Alapból ez illik is a rendezvényhez.
Illetve illene, ha az lenne.
De hogy ezt a társaságot honnan szalasztották?
Nem hiszem, hogy ezt a trágár, vulgáris, obszcén nótázást hívják polgári szórakozásnak a kálvinista Rómában.
Ez mindenesetre így sikerült.
Elmenekültünk, és én csak másnap délelőtt tértem vissza pár percre.
A képek azért ennél jobb hangulatot festenek.
Sőt, olyat, amilyenre vártunk…
klikk a képre


.


Az elmúlt hétvégén (már hogy nem ezen, hanem az előzőn) Pulykanapokat rendeztek Debrecenben.
Nem véletlenül hallgatok nagyokat róla… de majd pár szót azért mondok.
Addig egy hangulatkép.


Séta a mezőn

Valahogy eszembe jutott, hogy adós vagyok még a kb. egy hónapja történt mezei sárdagasztásom képeivel.

Néhány felvillanást már láthattál akkoriban bogaras-gumicsizmás, sárganyaralós képek formájában, most azonban itt lesz az összes.
Lassan hagyomány, hogy Tokajban összejön a család, nehogy a napi darálóban teljesen elfelejtsük egymást.
Idén sikerült remek időt kifogni – bár induláskor még esett az eső – talán mégis annak az időszaknak a legszebb, legkellemesebb napja volt.
E nap egy részét gumicsizmában töltöttem bejárva a környék erdejét, mezejét.
Tehát egy családi körben eltöltött nap egy kis részének dokumentálását láthatod mindjárt.
A hét további részében várható még a múlt csütörtöki Rocksuli szülinap albuma, és a tegnapi botanikus kertbéli mászkálásom eredménye.
Ez utóbbiról a lap tetején a banner ad némi képet 🙂
klikk a képre


Hajrá Sényő!


Ha most döbbenetet láthatnék az arcodon, te bizonyára nem voltál ott Tokajban vasárnap.

Akkor viszont nem fogod tudni mire vélni a címet.
És nem is mesélem el
Amit viszont elmesélek:
Ahogy többen is erősen kívántuk, remekül kijavult az időjárás vasárnap.
Így amellett, hogy vakító napsütésben ettünk, ittunk, szóval igen jól éreztük magunkat, némi sárdagasztás árán jó sokat fényképeztem is.
Először persze a nem publikusakat rendeztem el, azokat már töltögetik is azok, akiket illet.
Rövidesen a publikus képekre is sor kerül egy itteni album formájában.


.

Kedves gyerekek!

Ma egy házról mesélek nektek.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy égig érő ház.
Ez a ház arról volt híres, hogy néha nem lehetett látni a tetejét.
Ilyenkor az arra járók azt hihették, hogy az égig ér.
Az okosabbak tudták, hogy ilyen csak a mesében létezik.
Ezért meséltem most róla.
A mesének vége, aludjatok jól, álmodjatok szépeket!
Jó éjszakát gyerekek!


.






.




Itt és ott




Kori – Günter 40

Debrecen, Lovarda, 2007. november 2.
Szinte napra pontosan egy éve ugyanitt voltunk koncerten.
Ez volt a Pandora’s Box búcsúkoncertje.
Idén, egy alkalomra ismét összeállt a legendás formáció, és még néhány más csapat, előadó is eljött, hogy köszöntse a 40. születésnapját ünneplő Koroknai Árpádot, és Sándor Józsefet.
Érdekesen hangzanak így a nevek. Tehát Kori, és Günter 🙂

Jóval kapunyitás után, úgy háromnegyed hét körül érkeztünk.
A színpadon az Electric Eden melegítette a megjelenteket.
Ekkor még elég kevesen voltunk, de azért volt már ismerős.
Lehetett kicsit beszélgetni, és ekkor kaptam a már említett koncertfelvételt is.
A melegítő bandát az Időgép váltotta.
Érdeklődve vártam őket, és nem is kellett csalódnom.
A saját számaik nagyon tetszettek, jól is szóltak, de talán Whitesnake-et nem kellett volna játszaniuk.
Remek volt az ének, és a szólógitáros is kiemelkedőt nyújtott.
Van Halen dalnak viszont örültem.
Ugorjunk 😉
Úgy nyolc óra körül jelent meg a színpadon Kori, és ezt követően éjfél utánig minden formációban énekelt.
Fogalmam nincs, hogy bírta…
Tehát Acoustic Gallery.
Ahogy a névből sejteni lehet, akusztikus hangszerek társaságában folytatódik a koncert.
Ebben a formációban lép fel vendégként Sári Évi, és Lukács László.
És mégegy meglepetés, a Dancing Queen az Abbától… persze Korival, és Évivel.
Újabb rövid szünet.
Évi és Kori marad, a társak cserélődnek.
És a műfaj is változik kicsit.
A Hair tovább emeli a hangulatot, meghozza a napfényt és a közönség is egyre gyülekezik.
A következő beállás után kis történelem.
No nem megyünk vissza az ókori Egyiptomba, és az ókorba sem.
Csak úgy a kilencvenes évekbe, Debrecenbe.
Szfinx néven működött itt egy csapat.
És most ismét működtek.

Szerk.: 10.11. Kiemelés valaki kedvéért, aki lehet, hogy elolvasta az írást végig, mégis hiányolt valamit. Mint ahogy én is hiányolok egy választ egy mailre egy éve… 🙁
Benne jártunk már az estében, mikor nyelvet is váltottak a fellépők.
A Whitesnake Project előadásában mi mást is hallottunk volna, mint Whitesnake dalokat.
Illetve volt egy Deep Purple is, de ez azért nem meglepő fehér kígyó környezetben. 😉

Apropó, fehér kígyó.
Nos, ekkor adta meg magát az első készlet akksim a fényképezőgépben.
A fehér kígyó elszívta az erejét, de szerencsére most jobban készültem, mint a Prognózisra. Ismét kis szünet, és már jött is a P. Box.
Egy év szünet után.
Jó volt újra hallgatni a régi dalokat.
Jó volt a tömeggel együtt énekelni.
És jó volt hallgatni, mikor két szám között a közönség rákezdte:
“Boldog, boldog, boldog születésnapot!
Kívánom, hogy legyen még sok ilyen szép napod!”
Legyen!

klikk