Lovas Mihályok

Az ősz közeledtével szaporodnak a rendezvények a Múzeumfaluban.
Két hete az ízek szerelmeseinek kínáltak programot, és persze kóstolót is. Különböző tájegységekről érkeztek sütő-főző tudományukat csillogtató emberek. Ebben az évben nem vettem részt ezen az eseményen, annál inkább az ugyancsak hagyományosan idén is megrendezett Mihály napi lovasbemutatón.
klikk a képre


Ködséta

Mit csinál egy normális ember egy ködös novemberi szombat reggelen?
Fejére húzza a takarót, és néha kinyúl a gőzölgő KV-ért?
Deeehogyis! Kapja a fényképezőgépet, és megkeresi azt a két-három embert a városban, aki hasonlóan normálisan ott mászkál… 🙂
klikk a képre


Egyszerűen csak ősz

Reggel kinéztem az ablakon. Nem volt párás az üveg, bár félálomban azt hittem.
Ébredés után (na jó, ez azért túlzás, szóval munkába induláskor) ráeszméltem, hogy nemsokára óraállítás…

Eszembe jutott, hogy a múlt évi őszi városi sétámat sem szövegesítettem még meg. Erre is sor kerül rövidesen.


Tűzoltóverseny

Itt van hát az alkalom, hogy meséljek a versenyről.
Nem is tudom, hol olvastam, hogy lesz egy ilyen. Gondoltam, megnézem, mit lehet fotózni. Mire a Ligetbe értem, jókora tömeg volt. Amerre néztem, tűzoltók, és tűzoltóautók. Gondoltam, itt, mint kívülállónak nem sok keresnivalóm lesz. Tévedtem. Mintha mindenki természetesnek venné, hogy ott lábatlankodom, kérdezősködök, fényképezgetek.
Itt ismerkedtem meg az említett tűzoltóparancsnokkal. Megbeszéltük, eljuttatom neki a készített képeket, ő pedig nyugodtan tud a szervezéssel foglalkozni (már amennyire nyugalmas egy ilyen versenynek a szervezése)
Látva a lelkesedést, azt, hogy mennyire nem kímélték magukat a versenyzők belegondoltam, hogy bizony éles helyzetben is mennyire így lehet ez… Azóta kicsit másként nézem a szirénázó tűzoltóautót.
klikk a képre


Tűzoltó-bemutató

Talán azzal kezdeném, amit a szakolyi tűzoltóparancsnoknak mondtam egy verseny alkalmával: annyi közöm van a tűzoltókhoz, hogy látom őket szirénázva elszáguldani… Nos, annak a versenynek a végén már kicsit másként éreztem… de erről majd azoknál a képeknél 🙂
Ez egy korábbi esemény, egy decemberi nap, verőfényes napsütés, és Sóstón néhány különleges tűzoltójárművet állítottak ki…
klikk a képre


Klíma-korzó

A Magyar Természetvédők Szövetsége szervezett akcióhetet 2005. szeptember 10-15. között a Föld Barátai Európa Klíma-korzó kampányához csatlakozva.
A mai napon érkezett városunkba a Karbon Dínó. Arról, hogyan kötik a sárkányt a karóhoz 🙂 készültek délelőtt sietős képeim.
klikk a képre


Gyümölcskarnevál 2005

Lássuk hát az idei történéseket.
A rendezvényről a véleményemet az Általános rovatban leírtam. A képeken szemmel látható, hogy volt, aki erre vágyott, így hát egy héten belül ő is jól érezhette magát. 🙂
Remélem, azoknak a srácoknak is összejött valami a héten, akik a VIDORos koncertek alatt bőgették motorjaikat. Rájuk férne… de ez egy másik rendezvény.
Nézzük:
klikk a képre


Vidor után

Hát ez is elmúlt. Egy hét, amely szerintem rendezvény-szempontból a legjobb a városban.
Remek szervezés, kiváló koncertek, fergeteges műsorok, és hálás közönség.
Ez évben két képet készítettem a Vidoron, ebből itt van az egyik, a másik még rosszabb, szóval azt ne is várjátok…

Aztán mindjárt a zárást követő napon Gyümölcskarnevál.
A felvonulás még csak-csak, bár a szervezettség… még mindig előttem van a kép a Kossuth utca közepén hadonászó szervezőről.
A felvonulásról lesznek majd képek…
A műsorról jobb nem beszélni. A város visszasüllyedt a gödörbe. A Kossuth tér mint valami bazár. Tele bóvlival, műanyag vackokkal. Az igényesebb dolgok az oldalutcába szorultak, hozzánk meg visszatért a hakniszínpad. 🙁
Szégyen ez egy olyan rendezvény után, mint a Vidor…


3. KGST Party

Ismét autóberregés 🙂 verte fel a város Vidor-koncertre készülő csendjét.
3. alkalommal rendeztek találkozót a keleti autóknak. A siker, és az érdeklődés messze felülmúlta a várakozásokat. Ebből is látszik, hogy a város fogékony a jó színvonalú rendezvényekre.
Jó lenne, ha az illetékesek is felfigyelnének erre, és a Fásy-mulató szerű ízlésrombolás helyett (na jó, mellette, mert…) ezeket is támogatnák.
A lenti képre klikkelve nézegetheted az általam készített fotókat, de érdemes ellátogatni a rendezvény hivatalos lapjára is, ahol korábbi képek, és egyéb infók is találhatók.
klikk a képre


Nem Art

Nem Art Napok. Mit jelent ez a pár szó?
A fiataloknak, akik létrehozták, egy megjelenést, egy bizonyítást, hogy meg lehet csinálni…
Az esőnek egy dolgot, amit el lehet áztatni…
A nagymamának egy kérdést, vajon át lehet-e menni a téren?
…nekem pedig fotótémát 🙂
klikk a képre


Vörös István és Zenekara Nyíregyházán

Régen voltam igazi koncerten, ráadásul Vörös Pisti zenéje a kedvenceim közé tartozik… Szóval nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy a majális zárásaként a városunkban lépnek fel.
Sajnos elég kevés az ilyen, vagy még ilyenebb előadás. Valahogy úgy tűnik, elkönyveltek bennünket Győzike, és Lagzi Lajcsi szintjén. 🙁 Pedig ez a város többet érdemel…
Igazán a Vidor az, ami igyekszik felvenni a küzdelmet az igénytelenséggel, szerencsére – és remélem sokáig – eredménnyel…
De most nézzük, “Kinek van igaza” 🙂
klikk a képre


Majális

Bár közeleg, de mégsem ez a kenyér ünnepe. Mégis ezt a képet tartottam érdemesnek kiemelni a nem túl érdekes tömegből. Az album inkább dokumentatív jellegű, amolyan “ha már ott voltam” típus.
Azért nézd meg, ha ráérsz 😉
klikk a képre


Vidor

Talán kicsit sokat beszélek mostanában a Vidor fesztiválról, és ehhez képest nem túl sok, és nem túl érdekes képet teszek most fel.
Talán az idei Vidoron nem csak a feliratok lesznek meg 🙂
klikk a képre


Még mindig ősz

A kimeríthetetlen téma. Szeretem az ősz színeit, és szerencsémre a város, ahol élek, ilyentájt nem csak az erdőben kényeztet el a leírhatatlan árnyalatokkal.
A belvárosban is sikerült megőrizni a természet e csodáját. Remélem, így is marad sokáig…
klikk a képre


Sóstói ősz

Jöjjenek hát az őszi képek, az időjárás úgyis ezt az évszakot idézi 🙂
Egy kellemes, csendes októberi nap jó alkalom a fényképezésre…
klikk a képre


Bujtosi Liget

Mikor is érdemes a ligetbe menni? Hát persze, hogy december 30.-án 🙂
klikk a képre


Mihály nap

Igen, ez már szeptember vége, és a Múzeumfalu. Nem egy “fotózósidő” de a hangulat mindenért kárpótol.
Maga a Múzeumfalu is érdekes, különösen ha valamilyen rendezvény is van…
Erről jut eszembe: augusztus 12.-én Võfélytalálkozó és Nyírségi Lakodalmas, 13.-án 19 órától kínai népdalok és táncok…
klikk a képre


Vidor ismét

Megjelent a részletes műsorlap, amely letölthető pdf-ben a Vidorfesztivál lapjáról (ott további érdekességeket is találsz) vagy a fesztivál ideje alatt itt jobbra a képre klikkelve 🙂


Sóstói kilátó

Sok magaslat nincs a környékünkön, így különös élmény néha felmászni a kilátóba. A stranddal szemben találod…
klikk a képre


Főzőcske a Múzeumfaluban

Amint a képekből kiderül majd, olyan helyen voltam, ahol főztek rám 🙂
Ha megnézed a programajánlót, láthatod, hogy idén, szeptember közepén is lesz hasonló rendezvény. Ja, és hétvégén, 6-án Hensperger Cecília iparművész ruhakollekcióját mutatják be.
…és hogy miket főztek múlt ősszel? Legyen itt két példa a Múzeumfalu Baráti Köre által kiadott receptkönyvből:
Szatmári töltött káposzta (Észak-Alföld)
Hozzávalók: 0,2 kg füstölt tarja, 0,2 kg sertés apró, 0,3 kg tengerikása, 0,005 kg bors, 1 dl olaj, 0,1 kg vöröshagyma, 2 dl tejföl, 0,01 kg fokhagyma, 0.02 kg ételízesítő, 0,05 kg paradicsompüré, 1 kg savanyú káposzta, 0,01 kg paprika
Elkészítés: A füstölt tarját a sertés apróval együtt ledaráljuk, hozzáadjuk a tengerikását, ízesítjük, fűszerezzük.
A kész tölteléket savanyú káposzta levelébe töltjük, majd paradicsomos alaplével leöntve megfőzzük.
Tejföllel lelocsolva tálaljuk.

A második egyik a kedvenc kajám, én sztrapacskának hívom…
Brindzás haluska (Kelet-Szlovákia, Bodrogköz – itt a királyhelmeci Privat Cafe Restaurant vendéglátói készítették)
Hat nagy nyers krumplit megreszelünk, és annyi lisztet keverünk hozzá, amennyit felvesz, hogy haluskatészta keménységű legyen. Ízlés szerint sózzuk, lobogva forró vízbe szaggatjuk.
Közben egy kisütjük a felkockázott füstölt szalonnát. A kész kifőtt, lemosott és lecsurgatott haluskát a forró szalonnazsírba tesszük, és jól elkeverjük.
Tetejére öntjük a tejföllel habosra kevert brindzát, meghintjük szalonnatepertővel és egy csésze kefírt kínálunk hozzá.

A képhez pedig egy rövid történet…
Készül a szilvalekvár.
Mondom:
– Beledobálják, és kavargatják. Ennyi?
– Nagyjából ennyi. Kipróbálja?
Kipróbáltam. Nem ennyi. 🙂
klikk a képre