Ószőlő utca 13.


Végállomás


Öregkor


Új látószög

Bár tetszik, hogy mi mindent lehet látni a 9. emeletről, mégsem döntöttem úgy, hogy ilyen magasra költözöm.
Így legalább megmarad a ritka látvány élménye 🙂


Téli képek

Ha valaki megkérdezni, “Hol van már a tavalyi hó?” azt mondhatnám, “Itt.” …persze senki nem kérdezi… mégis itt van 😀
Néhány kép munkába menet, körséta a belvárosban, a békésen üldögélő
hófödte Krúdy, utolsó (talán mégsem) képek a Jerevánról, és egy délutáni szánkózás a Robinson dombon. Emlékszel? Itt volt a kerékpárverseny nyáron…
klikk a képre


Aranykoszorú


Zöld-sárga

“Zöld sárga, zöld sárga,
Hangyák lejárata,
Tollas gyík szemében,
Áll egy kis leányka.

Darazsak harcolnak,
Fogaik csattognak,
Halálos sebeket,
Ejtenek eleget.

A Holdra fölnézek,
Ott rovarok nyüzsögnek,
Tölgyfának törzsében,
Hallgattam én õket.

Hej lányka, hej lányka,
Szépségben nincs párja !
Ha vele lehetnék,
Mindent elfelednék!

Arcának bájával,
Hangja lágyságával,
Engeszteli gyíkját,
Hogy kerülje halálát.

Halála közeleg,
Országa megremeg,
Magyar volt a lányka,
Magyar a hazája.

Hej lányka, hej lányka!
Éhes a sárkányka,
Világnak harmada,
Majdnem õ egymaga.

Katonák szájában,
Ereim végei,
Úgy szívják véremet,
Csak ebbe ne haljak meg.”

(Baksa-Soós János)

A dalt annak idején a Kex játszotta, majd később a HBB


Sóstói tél

Kinéztem az ablakon, és a gyönyörű őszi napsütés eszembe juttatott egy decemberi napot. Talán a takarítás helyett most is menni kéne egy kört fényképezőgéppel a kézben…
De előtte lássuk a korábbi képeket. Így a messzi távolból mondhatom, hogy az elmúlt tél nem volt hideg, sok napsütés, meg olykor némi hó (hja, az idő megszépíti az emlékeket 😛 ). A decemberi Sóstón készült képeket nézegetve akár ősziek is lehetnének… persze néhány színes levelet akkor vissza kellene szerelni a fákra 🙂
klikk a képre



Párhuzamos


Mikulás

Akkor hát jöjjenek az ígért téli képsorok. Persze a képsorok nem újak, bár lassan lehet fényesíteni a cipőt ismét. 🙂
Évről évre megrendezésre kerül szép városunkban a Mikulás-szépségverseny. A ködös szombati reggelen az első kávém után éppen kiértem a stadionba, és az apróságok, majd a szüleik is már futottak körbe a salakon. Korábban soha nem láttam még mikulást pisztollyal a kezében 😀
Aztán – mire a főtérre értem, a mikulások is ott voltak. Persze könnyű nekik rénszarvas szánnal 🙂
Talán azért tér vissza ennyi mikulás évről évre, mert szép kis házat építenek nekik.
Lássuk a képeket, klikk a fotóra!


Ünnepi készülődés

Most, hogy költözködöm, meg rendezgetek látom csak, hogy van még néhány esemény, amihez nem készítettem ajánlást. Igyekszem pótolni, így ismét időutazások lesznek 🙂
Emlékszel még a múlt év decemberére? Boltba be, boltba ki, kipipált, összefirkált, szakadt papírfecnik, ajándéklisták. Persze nem csak ez az ünnepi készülődés…
A város felölti ünnepi ruháját, és jól esik esténként sétálni az arany színű városban, füstölődni Sóstón, a szabadtéri pásztortüzeknél, meg-megállni kedves ismerősökkel néhány szóra… ez az igazi készülődés.
klikk a képre


Koncertek a Sörfesztiválon

A koncertnapokon röviden írtam minden fellépőről, most a képtárak bevezetéseként legyen itt még néhány, akkor le nem írt gondolat.
A legelső koncerten a Radar együttes emlékezett meg Cserháti Pityiről, a P. Mobil, majd a P.Box augusztus közepén elhunyt billentyűséről. Úgy gondolom, ennek a képnek kell az első nap albumához vezetnie.
klikk a képre

A debreceni Lovardában 14.-én 19 órától a Rocktóberfest koncerttel emlékeznek rá.
(10. 11. 18:00: Időközben kicsit körbenéztem. A FOKK lapján 19 órai, a Lovarda lapján 20 órai, a P.Box lapján 21 órai a kezdés)
E fontos kitérő után nézzük tovább a hétvége eseményeit. Pénteken még az Ossian volt, őket láthatod még a fenti albumban.
Írtam péntek éjjel, hogy a Radar jobban tetszett. Meg kell mondjam, az Ossian zenéjét áthallás útján ismerem (áthallatszik olykor a szomszéd szobából 🙂 ), a Radart most hallottam először. Valahogy ők közelebb voltak a nézőkhöz. Ha napot kellene választanom a három közül, összességében a péntek vinné a pálmát. Két nagyon jó koncert volt.
A szombati hangulatot nagyban rontotta a hatalmas csúszás a programban, és a több mint két órás plázába menekülés rendesen elvitte a hangulatot. Ma beszéltem ismerősökkel és egyetértettünk abban, hogy nem tesz jót a rockkoncertre készülő hangulatnak a tánczenekar…
Ha már itt tartunk… talán négy képet láthatsz az ominózus csapatról.
De beszéljünk a Hopikáról. Tetszett. Örültek a közönségnek, a sok-sok nézőnek, és talán ez is közrejátszott, hogy örömmel zenéltek, míg bírta a cucc. Mikor az énekes bejelentette, hogy nem tudnak tovább játszani, látszott, hogy tényleg sajnálja.
klikk a képre

Talán ebből az albumból kiemelek mégegy képet, mert… mert tetszik 🙂
klikk a képre

…és akkor lássuk a zárónapot.
Alacart. Tetszett a koncertben, hogy szinte minden feldolgozásnál azt mondta a basszusgitár-ének (bocs, nem tudom a neveket), “kedvenc számunk”… Mondjuk volt néha, mikor azt gondoltam, mi lenne, ha én is színpadra állnék, és elkezdeném elénekelgetni a kedvenc számaimat, de alapvetően nem volt gáz a koncert, a saját számuk pedig nagyon tetszett.
De: nem értem, miért kellett a vokalista lány, a billentyűsnek kicsit jobban kellene uralnia a hangszert, a szólógitáros jó volt, jobb, mint a többiek, de nem annyival, mint amennyire sztárolták. A dobos szépen igyekezett összetartani a zenekart, a basszus-ének volt a legszimpatikusabb, kellő szerénységével, humorával, és az éneklés is ment 🙂
klikk a képre

Közel két éve hasonló sörfesztiválon voltunk. Emlékeim szerint az is Pino Produkció volt. Akkor a Taxi együttes pörgette a közönséget (sajnos azóta sem hallottam róluk) és utána fergeteges Lord koncert volt… Ne beszéljünk most arról, hogy mi történt a közelmúltban a Lord háza táján… remélem, sikerül(t) pótolniuk Vida Ferit…
Maradjunk inkább Szombathelynél, és ahogy mondtam, számomra meglepetés-zenekaránál, a Másnapnál. Remélem, találkozom még velük néhány hasonló koncerten.
klikk a képre

Ez volt tehát a három nap krónikája. Itt a végén előcibálom kedvenc vesszőparipámat: egy ekkora városban, ennyi netes megjelenés mellett miért kell úgy vadászgatni a programokat, miért nincs egy hely (”…ahova mehetnél…” 🙂 ), ahol szépen összeszedné valamelyik ráérő köztisztviselő azokat a programokat, ahol kicsit kikapcsolhat az ember. Nem az esemény után (vagy akkor sem), hanem….


Kíváncsiság

Igen, győzött. 🙂
Ma sikerült pontosan érkeznem éppen az Alacart beállására.

Lelkes, fiatal csapat. Nagyobbrészt feldolgozásokat játszanak több-kevesebb sikerrel, de van saját számuk is. Jó hangulatot teremtettek, tudnak bánni a közönséggel. Ha sokat játszanak, és mindenki azonos szinten lesz tudásban, nagy jövő állhat előttük.
A nap meglepetészenekara számomra a Másnap.

Szombathelyi csapat, és nagyon tetszett, amit csináltak. Saját számok, amit ez a közönség még sosem hallott, és mégis tomboltak. Nagyon jó koncert volt.
Összefoglalva a három napot nehéz döntenem, hogy a Másnapnak, vagy a Radarnak adjam a legjobban tetsző címet.
Ja, most az Edda játszik, de ez – mint tudjuk – nekem nem sokat számít 🙂
Jó kis hétvége volt. Készülnek a fotóalbumok, terveim szerint napi egy lesz, tehát két-három csapatonként egy. Talán már holnap 🙂


Fejtörés

Nézegetve a fesztivál mai programját, és felidézve Pino (Éljen soká a 15 éves Pino Produkció 🙂 ) tegnapi műsorismertetését úgy tűnik, ha ma egyáltalán érdemes kimenni, az 18 után van.
Alacart együttes, akikről igazán semmit nem tudok, egyetlen Hegyaljafesztivál fórumos bejegyzést találtam, amely szerint szerették volna idén is látni őket ott, illetve a Másnap együttes akiről valahol egyszer hallottam jót. Lesz még Edda, de az semmiképp sem érdekel, mióta Slamó elment.
Ami ellene szól, hogy megint összegyűjtik délután a kisebbséget L.L Juniorral, és a tegnapi tapasztalatok után nem hiszem, hogy a két csapat koncertjére megtisztulna a terep. Kétségeimet erősíti Pataki Attila mostanában folytatott “előadói” tevékenysége.
Szóval nem tudom…
Mindenesetre most kis Forma 1, hozzálátok a koncertképek albumba rendezéséhez, meg keríteni kellene valami free-t, amivel 20 mega alá tudom nyomni az AVI-t, hogy feltehessem.
Szép tervek 🙂


Csalódós szombat

Hát lássuk…
Mint korábban kiderült, nem szívesen futottam volna bele pl. a Bódi Guszti féle műsorba. Így hát úgy indultunk el, hogy mindenképpen 5 óra után érkezzünk.
Sajnos a műsor csúszott, és nem is akárhogy. Jóérzésű, biztonságát féltő ember be nem merészkedett az elkerített részbe…
Aztán kiderült, hogy a műsorrend is változik Amiért mi 5-re mentünk, az fél kilenckor kezdődik. No, akkor lássuk, mi lesz addig.
Lett a Galaxis (Galaxy?) Tánczenekar.

Erre több szót nem is kéne vesztegetni, de hátha máshol is fellépnek…
A névsor szerint két énekesük volt, egy fiúénekes, és egy lányénekes (ahogy ezt nagyon frappánsan meghatározta egy fergeteges koncertjén a Nagymama Lekvárja együttes frontembere). Sajnos erre a koncertre mintha egyiket sem hozták volna magukkal.
A nagyobb baj azonban az, hogy ennek ellenére Deep Purple, Tina Turner, vagy éppen Charlie számokat “adtak elő”. Kb. itt állapítottuk meg, hogy ez a zene maradandó károsodást okoz, ígyhát bemenekültünk a Plázába (most képzeljétek el!!)
Rövid beállás után a Hopika következett.

Bevallom, nem hallottam még róluk, érdeklődéssel vártam, és nem is csalódtam. Fergeteges, lelkes, szívvelzenélés volt. Kár, hogy elpusztult a technikájuk, így idő előtt befejezték.
…és ezután érkezett Nagy Feró, meghát a Beatrice.

Profi módon kidolgozott koncertet láthattunk, talán csak az a szív hiányzott, ami a Hopikánál nagyon tetszett.
Ha elég nagy lenne az arcom, azt mondanám, filmet is forgattam, persze ez nem igaz, két kis részlet lesz majd a koncertből a tanulság végett 🙂
Majd…


Pénteki sör

A mai sörhöz végülis két banda jutott, és meg kell mondjam, a Radar jobban tetszett…

…és volt még Ossian is.

Az, hogy “jobban tetszett”, nem azt jelenti, hogy az Ossian nem…
De bővebben majd egyszer, a fotóalbumokkal.


Még fesztivál

A nyár utolsó lehelete egy sörfesztivált hoz utunkba a hétvégén. (ez a képzavar olyan, mintha sörözés után írtam volna 🙂 ) Mint a programból kitűnik, lesz itt műsor mindenki számára. Nekem nagyon tetszik a műsorrendben, hogy próbáltak stílus szerint szervezni, így minden nap ráérek 17 után odaérni, és nem kell közben elmenekülnöm.
Tervezem, hogy megörökítem a rendezvények néhány mozzanatát, de mélységesen csalatkozik az, aki mondjuk Bódi Guszti képmásának felbukkanását reméli ezeken az oldalakon. Sokkal inkább a kevésbé populáris, táskákra, zsebekre kevésbé veszélyes műsoridőket szemeltem ki.
Remélem, a pláza őrzői nem hiszik majd azt, hogy meg kell védeniük tőlem bármit is. Esküszöm, nem bántom a Plaza Tündért 😀


Jereván

Téli képeim között természetesen megörökítettem a Jereván kert hangulatos asztalait is, mit sem sejtve a szomorú jövőről…
Azóta néhányszor jártam arra, és egy ideje készülök már rá, hogy leírjam véleményemet…
A gyanútlan turista mondjuk a belváros felől közeledik. A színház előtti parkon átsétálva elhalad a Bessenyei szobor mellett, körbejárja a szökőkutat, majd továbbindul, mert ez a kép tárul elé:
klikk a képre

Vajon mi lehet ez az érdekes épület? – kérdezi magától.
Továbbindul, és rövidesen szertefoszlik az a szép emlékkép, ami eddig kialakult a városról.
A valaha oly hangulatos kerthelység romjaiban hever. Olvasom, a tulajdonos és a bérlő közötti vita vezetett ide. Elgondolkodom, hol a határa a “magántulajdon tiszteletének”?
Vajon a városképet ennyire rontó rombolás után tényleg tehetetlen a város vezetése?


Lovas Mihályok

Az ősz közeledtével szaporodnak a rendezvények a Múzeumfaluban.
Két hete az ízek szerelmeseinek kínáltak programot, és persze kóstolót is. Különböző tájegységekről érkeztek sütő-főző tudományukat csillogtató emberek. Ebben az évben nem vettem részt ezen az eseményen, annál inkább az ugyancsak hagyományosan idén is megrendezett Mihály napi lovasbemutatón.
klikk a képre