Ki altatta el a tejet?

Ma a világ ezen igen fontos kérdésével foglalkozunk.
Gyermekkoromban Kemény Henrik Vitéz László előadásai jelentették számomra bábjátékot. Sokszor ültem a televízió előtt, és néztem a hőst, amint palacsintasütővel, vagy bunkósbottal hadonászva megérkezik. Emlékszem, a közvetítésekben mindig a Szervusztok pajtikák! köszönéssel érkezett.
Később, már felnőttként sokat álldogáltam nosztalgiázva a Múzeumfaluban a Burattino Bábszínház paravánja előtt.
Egy ideig aztán nem futottunk össze, majd óriás bábként jelentek meg a Múzeumfaluban, majd a Kossuth téren is.
Úgy másfél éve találkoztunk újból Homoktanyán, egy teljesen más jellegű előadáson. Bevallom, nagyon tetszett a játék interaktivitása, a közönség bevonása. Ez volt a Madárijesztő.
Ezután döntöttem úgy, hogy a Korzóban lévő otthonukban is megnézem őket. Az Álruhás Mikulás előadáson csak szemlélő voltam, nem volt nálam fényképezőgép. Persze ha lett volna is biztosan elfelejtettem volna fényképezni. A legkedvencebb előadásom volt, hatalmas poénokkal gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A Mese a rongyoszsákból volt a nagy fényképezéses műsornézésem. Felnőttként is igen jó szórakoztam a vidám poénokkal fűszerezett előadáson, így hát néha visszatérek hozzájuk azóta is. Van, mikor fényképezőgéppel, van, mikor csak úgy.
Legutóbb a post címében lévő előadásukat néztem meg, és készítettem néhány képet is, amit mindjárt megmutatok.
Most hétvégén – szombaton és vasárnap is – bemutató előadással jelentkeznek, ha nem jön közbe semmi, ott leszek.
Itt, jobb oldalt a programajánlómban követheted többek között az ő programjukat is.
Végül pedig mutatom a képeket, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Bordó Sárkány 5.

Mikor címet adtam a mai bejegyzésnek, szólt a blogmotor, hogy “vótmá”. Meg is kerestem gyorsan, és valóban. 2015-ben adtam ezt a címet a koncert beszámolómnak. Az az 5 éves szülinapi koncertjükről szólt.
Most elkövettem azt a hibát, hogy nem csak elolvastam, mit írtam akkor, de be is linkeltem ide. Így aztán igencsak össze kell kapnom magam, hogy ne ismételgessek.
Pedig fogok, mert van néhány jelző, amit minden koncertjükről elmondhatok, és szinte mindig ez jut elsőként eszembe: eszméletlen jó volt.
Szerencsére a mostani koncert másnapjának reggelén az őrületes jelzőt használtam, de így most ezt is ellőttem.
Beszéljünk tehát a koncert tárgyáról, a Bordó Sárkány 5-ről. Mégpedig a lemezről, mert ennek bemutatóját tartották szombat este a Roncsbárban.
Igen korán hozzájutottam a lemezhez – köszönöm -, így volt alkalmam sokszor meghallgatni. Szeretem ezt is. Persze a közönségnek is ismerősek lehettek a dalok, hiszem a zenei megosztókon közzétette a zenekar a teljes lemezt. Persze azért más az, ha a kezemben tarthatom. 😉
Néhány dalról az album megjelenése előtt készült már klip, így képi formában is láthattuk, hogyan képzeli el a zenekar a dalt. Ilyen mindjárt a nyitó szerzemény is, amit jó ideje ismerhettünk már a videomegosztóról. Emlékszem, milyen jókat vigyorogtam az időutazáson. Mindjárt linkelem is, én úgy 2:30-tól vigyorogtam folyamatosan, és ezt még tudták fokozni egy perccel később. Nem lövöm le a poént, nézd meg, de gyere vissza! Az egri vármegye
Ahogy észrevehetted, a listát linkeltem, így – ha nem ragadtál ott a hallgatásban – igencsak gyorsan kell olvasnod, hogy követhess. 😉
A Hajdúvad biztosan fesztiválkedvenc lesz. Jól táncolható, hangulatfokozó dal, némi lokál-patriotizmussal.
A Csobán legény népdal feldolgozás amúgy Bordó Sárkányosan. Igazán, mintha eleve Szlama Lacinak íródott volna. Szerencsére a BS is azok közé a formációk közé tartozik, akiknél fontos a szöveg is.
A Malac az egyik nagy kedvencem a lemezen. Ez is a táncosok kedvence lesz majd a fesztiválokon. Talán nem fog kilöttyenni a bor a pohárból.
A Részben egész is videoklipes dal. Rádióbarátnak is nevezhetném, ha lenne igazi rádiózás kis hazánkban. Talán ezzel távolodunk el leginkább a középkori zenétől.
A Lencsés a másik nagy kedvenc. Táncházi muzsikának mondhatnám, és nem csak azért, mert a klipben valóban táncolnak. Nagyon jó hangulatú, a képi megvalósítással pedig még sodrósabb.
Az ötödik lemezre elkészült a Bordó Sárkány című dal is. A legnagyobb kedvenc a lemezen. Kellemes énekkel indul, aztán jönnek a hangszeres betétek. No, ez aztán koncerten igazán őrület még.
Trubadúr. Elképzeled, ahogy az ablak alatt álldogálnak a zenészek, ahogy a csendes gitárjátékba belesír a hegedű. Melyik ablak nem nyílik ki erre?
Ismét egy népdal feldolgozás, az Úgy elmenek rózsám. Mintha ez is Laci hangjára íródott volna. Nyilván nem véletlenül esett erre a választás. (Nekem annyira hiányoznak ezek a színvonalas megszólalások Nyíregyháza koraőszi fesztiváljáról…)
A Kettő21 a nagy utazós nóta, ennek minden szépségével, szabadságával. Megidézi az igazi zenei fesztiválok hangulatát akkor is, ha nem nézed hozzá a klipet. De ne hagyd ki!
Világfa. Ez volt az első kedvenc dalom a Bordó Sárkánytól. Az első lemezük címadó dalát gondolták újra. Még mindig imádom.

Nos, ennyi volt az új lemez, de ahogy a közösségi oldalamon láthattad élőben, régebbi dalok is előkerültek szombat este. Nagyon szeretem a zenéjüket, nyilván ezért is igyekszem minden koncertjükön ott lenni. Ott mindig kicsit több jut az instrumentális zenéből, improvizációkból, ahogy most is. Szívvel, lélekkel, és azt is mondhatnám, szinte mindenből tudnak táncházat csinálni.
Örülök, hogy most is ott lehettem, köszönöm.
Néhány képet hoztam, hogy kedvet csináljak a következő koncerthez is. Nem nekem, nekem megvan a kedvem. 😉 Klikkelj a képre!
KLIKK


Császárszállás

Lassan elfogynak a közeli helyek, de a Császári tó már egy ideje a listámon van.
Sikerült addig halasztani a látogatást, míg be is fagyott. Mondjuk nekem sem volt melegem fotózás közben, de jó volt ismét egy nyugodt helyet találni a bóklászásra.
Nem mondanám, hogy a napsütés a barátom volt, bár az oda-vissza úton megvolt az ilyenkor elvárható napos órák száma. 🙂
Rajtam kívül a nádvágók voltak a tó környékén, így egy csendes sétálós talán két órám is volt a többi napi kaland előtt.
A képre klikkelve körbe járhatod a tavat.
KLIKK


Fagyos kör

A szombati napom programja elég bizonytalan volt, így nem mentem messzire, már ha a 30-40 kilométer messzit jelent.
Koradélelőtt megnéztem Sóstó jegét, hazafelé pedig Bujtos felé fordultam jeget fényképezni, meg integetni. 🙂
Ebből adódóan nem fogsz ínhüvelygyulladást kapni, ha végig klikkeled a fotóalbumot. Kezdd mindjárt az itteni képpel!
KLIKK


Egy újabb nap ajándék napsütéssel

Szerda reggel ismét napsütésre ébredtem, így ideje volt kitalálni, merre indulok. Néhány dolgom elintézése után nem sokkal dél előtt elindultam Tokajba.
Az egyetlen célom a fényképezés volt, de minden tervezett cél nélkül. A múlt évi téltemetéses felvonuláson már eszembe jutott, hogy egyszer a másik irányba is el kellene indulni. (Jut eszembe! Idén is lesz téltemetés, akár megérkezik a tél addig, akár nem. 🙂 ITT a link róla.)
Nos, most elindultam a sétányon balra. Rengeteg hajó “parkol” ezen a részen. Mindenféle, kisebb, nagyobb. Visszafelé pedig a játszótérig, illetve kicsit tovább sétáltam el. Tetszik ez az egyáltalán nem hagyományos játszótér. Nyoma nincs a “felmászni tilos” gipsz Vukoknak, hercegeknek, viszont néhány kreatív megoldás igencsak csábító.
Ezután úgy gondoltam, haza indulok, de a körforgalomnál mégis egyenesen mentem tovább, és lesétáltam a partra a híd másik oldalán is.
Ezután azonban tényleg haza indultam. Útközben felvettem egy stoppoló ismerőst, így kis beszélgetés is jutott Hendrix zenéje mellé.
A képre klikkelve tehát Tokaj képeit nézegetheted.
KLIKK


Nyírbátori délelőtt

Az úgy volt, hogy hétfőn már tényleg rossz idő lesz, így azt terveztem, elkészítem a vasárnapi bejegyzéseket. Azonban délelőtt kisütött a nap…
Szeles, de verőfényes időben indultam el Nyírbátorba (hogy ma is időjárással kezdjek. 😉 ).
Nagykállónál tűnt el a nap az égről, de eszem ágában sem volt visszafordulni.
A református templom mögött parkoltam le, és kiszállva előszedtem a tartalék pulóvereket is az autóból. Szükség volt rá a jókora szélben.
Aztán sétáltam egyet. Hazafelé pedig igyekeztem átmelegedni. 🙂
Az albumot most is a képre klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Első sóstói

Bár vasárnap délelőtt szereztem némi tapasztalatot az időjárásról, kis átmelegedés után délután nem tudtam nem kimenni Sóstóra.
Egy hét telt már el az évből, és még nem voltam kedvenc csendes helyemen. Vasárnap délután ide, vagy oda, nem sokan sétáltak a tóparton. Igaz, délutánra még a délelőttihez képest is hidegebb lett, a szél pedig elég komolyan befolyásolta fényképezési elszántságomat. 🙂
Nem csoda hát, ha ez az album elég rövidre sikeredett.
Azért mégis klikkelj a képre!
KLIKK


Hazai pálya

Hétvége közeledtével a hazai időjós portálokon eluralkodott az “ónoseső, mindmeghalunk” hangulat. Bár kedvenc norvég időjósaimnál ennek nyomát sem találtam, a közelgő hideg náluk is felmerült. Úgy gondoltam, ehhez fel lehet öltözni. Messzire azért nem indultam vasárnap, de két rövid album azért született a napról.
Most jöjjön az első!
Délelőtt a Bujtoson sétáltam kicsit. A korábbi napok tavasza után szokatlan volt a hideg szél, de ehhez fel lehetett öltözni. Igazán csak az ujjaim fagytak le. 🙂
Ahogy majd látod, nem a “hagyományos”, kis hídtól, vagy a játszótérről induló tókerülést választottam, inkább kis terepezés volt a cél. Persze azért a tóhoz is eljutottam.
A képre klikkelve nézheted meg az albumot.
KLIKK


Tavaszias kirándulás

Szerda délben kisütött a nap, elszakadtam tehát a lakástól.
Mikor legutóbb Tiszalökön játram, a fahíd felújítása zajlott, nem volt még használható. Ez lett tehát a cél.
A híd valóban elkészült, használható, de vannak még befejezetlen dolgok. Kiépítettek egy kamerarendszert. Nem vagyok megfigyelés párti, de a korábbi ottani tapasztalatok alapján sajnos szükség van rá. Felújították a faházakat, napelemek kerültek a tetejére, ahogyan az út megvilágítását is napelemes lámpákkal oldották meg.
A horgászok is kinn fagyoskodtak a tóparton.
A komphoz nem jutottam le, mert az út két szélét takarították, és érthető módon nem próbálkoztam a járművek padkán kerülésével, a sétát pedig még kihívásnak éreztem ezen a távon.
Jó volt látni, hogy a korábbihoz hasonlóan láthatóan van gazdája a területnek, és jólesett mászkálni is kicsit a csendben.
Elkészítettem az év első fotóalbumát is, klikkelj a képre!
KLIKK


Sóstó, negyedik negyedév

2023 utolsó negyedéve is mögöttünk van már, ideje megosztanom, miket mobiloztam októbertől decemberig Sóstón.
Ahogy korábban írtam már, ez az időszak nem igazán a sétáiról emlékezetes, de belekóstolhattam városunk egészségügyi ellátásába. Ne akard megtudni, milyen…
De maradjunk Sóstónál. Leginkább rövid séták voltak, hol itt, hol ott parkoltam, ez volt a kiinduló pont. Persze én mindig parkolóban hagytam az autót, és inkább rövidebb távra sétáltam.
Örvendetes, hogy a “szökőkút átka” ebben a negyedévben nem jelentkezett. Vagy sikerült megtalálni a megfelelő köveket a tófürdőnél lévő átjárókhoz, vagy valamilyen más megoldás született, esetleg szerencséjük volt, mindenesetre jó így, hogy nincs beszakadt átjáró.
A szökőkút azonban tartogat feladatokat. Igaz, ez az átadás óta így van. Talán majd tavasszal… Ezt az album 5-7. képein láthatod. Az átadás előtti napokban kiásták ezt a részt, és egy ideig nem is jelent meg a víz, de azóta állandó a tócsa az üzemeléskor.
Az ősz elhozta a virágokat, és a maradék fák színes leveleit. Szóval kellemes őszi hangulat volt a barátságos oldalon.
A sétányon kivágott fák helyére is megérkeztek az új csemeték. Hosszú életet nekik!
November közepén valamit az elektromos hálózattal is csináltak. Becsületükre legyen mondva, helyreállították a terepet a nagy ásások után.
Sajnos a 424 parkolójánál most a másik facsemetét gázolták ki, talán pótolva lesz, mint év közben hasonló sorsú társa.
Hóból nem sok jutott eddig, de egy keveset sikerült megörökítenem. Én biztosan jobban örültem neki, mint a rózsák.
Karácsony előtt átmerészkedtem a Svájci lak túloldalára, és a mozdony felőli oldalra is. Így lett vége az évnek.
Ez volt az időrend, most klikkelj a képre!
KLIKK