Fest of Fifty 2. nap

Péntek délután – figyelmen kívül hagyva Lotti előző napi tanácsait – már a főutcán jutottam el szinte pontosan az előző napi parkolóhelyemig. (Lotti a Waze általam kiválasztott hangja, ezen a napon nem beszéltünk. 🙂 )
Míg rendezgettem a fotós cuccaimat, érkezett néhány ismerős szülővárosomból. Örültem neki, mert így már többen voltunk Nyíregyházáról, mint olykor hazai koncerteken, meg jót is beszélgettünk az eseményfolyam előtt. Igen, szóba került az is, miért nem lehet legalább hasonló színvonalú esemény százhúszezres városunkban, mint a Towerful Events Fest of Fifty?

A bejáratnál mosolyogva, szinte ismerősként fogadtak, és mivel volt még időm kezdésig – ami tudjuk, nem volt kőbe vésve -, kicsit körbe néztem a parókia kertjében is. Írtam tegnap, itt volt a vendégfogadásért felelős egységek jó része, és még valami, amiről majd következő bejegyzésemben ejtek szót.
A színpad felől már hallatszott a Joscho Stephan Trio beállása, így visszatértem ide. A – már szokásos – harangszó után pedig kezdődött egy olyan koncert, amit soha nem felejtek el. Ez volt az első találkozásom a csapattal, de a fesztivált megelőző napokban eléggé felkeltettem az érdeklődést irántuk a közösségi oldalamon megosztott tartalmakkal. Ráadásul találkoztam Szegedről, az ő koncertjük miatt érkezőkkel is, így sok számomra újdonságot is hallhattam, és a tegnap emlegetett BOSE technikáról is megtudtam dolgokat.
Azt is kedveltem a fesztiválban, hogy szinte családias hangulat volt. Ismeretlenek kezdtek beszélgetni, sőt, én már a második napon ismerősként üdvözöltem helyieket, akikkel előző nap találkoztunk.
Szóval a zene. Hát azt látni, hallani kellett! Ezért szeretek koncertekre járni, mert hiába ámultam a videómegosztós tartalmakon, a valóságban minden sokkal jobb volt.
Tegnap sikerült megtalálnom a kiskapukat a közösségi oldal csöppet sem barátságos kezelőfelületén, így ott a videóim már tag-elve vannak. Telefonosak, úgyhogy inkább hallgasd, mint nézd! 😉
Láthatsz majd az albumban esernyős képeket. Bizony, koncert közben érkezett kis zápor, de ez nem riasztotta el a nézőket. Esernyők, esőkabátok kerültek elő, de a templomba is be lehetet húzódni, a zene pedig egy pillanatra sem maradt abba az erre is felkészített színpadon.

Miközben én oda-vissza sétálgattam az autó és a színpad között át-, vissza-, majd melegebben öltözni, elkezdődött a Tony Lakatos Brasil Project műsora. A doboknál már Borlai Gergő ült, aki másnap ünnepelte születésnapját. Happy Birthday!

A godfater koncertjére jelentősen át kellett rendezni a színpadot, így volt időm a templomban megnézni a Hanyu Zsolt festményeiből összeállított kiállítást.
Maga a templom is gyönyörűen felújított, ennek mikéntjéről linkelek egy bejegyzést. (Az én olvasatomban a második mondattól már erről a templomról szól az írás.)

Szóval jött a godfater. A vidómegosztós zenehallgatásaim után, a koncert előtti beszélgetésben azt találtam mondani, hogy sokkal inkább a saját szerzeményekre kellene koncentrálni. Nos, az élő műsor eléggé eltántorított ettől a “kinyilatkoztatásomtól”. Mondom én, hogy koncertekre kell járni! 😉
Eszméletlen zene volt, legszívesebben az egészet hazahoztam volna magammal, de az emlékek között, a közösségi oldalam “videói” között találsz néhány gyöngyszemet. Ja, és had emeljem ki itt is Hegedűs Bori és Szebényi Dániel vokál párbaját! Na ez! Remélem, valakinél meglesz, és eljut hozzám.
Talán feltűnt, hogy ennek a napnak a programja közelebb állt hozzám. Ez látszik majd, ha klikkelsz az itteni képre, és meglátod a “darabszámot”. Remélem, nem csak erre fogsz rácsodálkozni.
Holnap folytatom.