Elég sokszor hallottam az elmúlt héten a beállások alatt, hogy 1,2,3, most jön a 4,5,6, vagyis a VIDOR második három napjának beszámolója.

A napi rutin mit sem változott a fesztivál második harmadában. Országzászló tér, mint bázis, és innen a szünetekben kirándulás, mert a másik kis színpad is tartogatott érdekességeket, és a pantomimeseket is jó volt látni néha.
A negyedik napot is az Országzászló téri dobogónál kezdtem egy jó kis jazz muzsikával induló koncerttel, melynek instrumentális részét a feldolgozásokból álló énekes rész követte. Ez volt a Jazzmed Band műsora.
Kis séta a belvárosba – a napi rutin része lett a hideg ásványvíz vásárlása az O Parkban, majd visszafelé a következő a Kossuth téri élelmiszer üzletben -, ahol megszemléltem a pantomimesek családi jelenetét, majd a Texas Tourist koncertjét hallgattam szinte végig. Újabb ásványvíz és újabb séta az Országzászló térre, ahol a MINA kihagyhatatlannak jelölt, remek koncertjét néztem meg.
Ezzel nem csak a mai fotóalbumom ért véget, hanem a VIDORnak ez a napja is. Klikkelj a képre!

A fesztivál közepén kicsit változtattam a napi rutinon, nehogy unalmassá váljon a VIDOR. 🙂
A legkisebb dobogónál kezdtem, a csendes színpadnak is elkeresztelt helyen ugyanis a Melounge duó adott műsort, és ha tehetem, nem szoktam kihagyni az ő fellépéseiket sem. Most is így, jól döntöttem, és közben még a pantomimesek is arra jártak.
A Marmunsk koncertjére tértem vissza az Országzászló térre. Régen szerepeltek a bakancslistámon, és most kiderült, nem hiába vettem fel őket a megnézendők közé. Igen jó zene volt ez is.
Az átállás idejére lesétáltam a belvárosi színpadhoz, mert a Dalinda műsorába is bele akartam nézni. A fantasztikus énekhanggal megáldott trió műsoránál még akkor is jó volt elidőzni, ha igazán nem kedvencem az a műfaj, amivel ők érkeztek. Ezzel láthatóan nem csak én voltam így, kevés embert hagytam a téren.
Hova lettek hát a nézők? Ez elég hamar kiderült, csak le kellett sétálnom kedvenc dobogómhoz. Az Országzászló téren a Queen Forever Tribute Band játszott, és nem csak a járdát – ami a színpadnak is helyet adott -, de a parkot is megtöltötték a nézők. Ha esetleg járt arra a VIDOR életében döntési helyzetben lévő, annak ez lehetett némi jelzés. Ha pedig nem járt, most megnézheti a fotóalbumban. 🙂 Klikkelj/en a képre!

A második harmad utolsó napján ezt jegyeztem fel: szégyenlős nap. Itt szégyelltem magam értelemben. Ezt mindjárt megmagyarázom.

A Rock Planet koncertjén egy Hammond is előkerült, igaz, nem “nagydarab, hörgős”, de azért néha megvillant ennek a hangja is.
Sétára indultam a koncert vége felé, de nem sok érdekességet találtam, találtunk a belvárosban. A találtunk azt jelenti, hogy összefutottam kedves ismerősökkel a szomszéd városból, és együtt próbáltunk gyerek-, családbarát programot találni, kevés sikerrel. E miatt szégyelltem magam, hiszen valaha délután is élt a város VIDOR idején. A helyzetet valamelyest Naninski mentette meg a kajáldák melletti területen. Rá mindig lehet számítani. 🙂
Az ő vidám perceivel ért véget a napom, ér véget a mai albumom. Klikkelj a képre!

Holnap lezárjuk az idei VIDOR-t.

Első ránézésre furcsa lehet a cím, de meglátod, a számozás háromig lesz.
(Három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig. Hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. :))

Szóval három részre szedtem a VIDOR beszámolót, így a hét közepéig túl is leszünk rajta, aztán hátha történik majd valami más is. A harmadolás egyébként másról is eszembe jutott, bár nem csináltam pontos statisztikát a koncertekről. De erről majd a harmadik harmadban.

Eredetileg a VIDOR első napján csak az A Nyughatatlan műsorára készültem, de aztán csak elindultam korábban. A nyitó nagyszínpados koncert nem érdekelt igazán, így pár képet készítettem a most is viccesre sikeredett megnyitóról, majd vacsoráztam, bóklásztam kicsit, és már jött is a Geszti koncert. A színpadi látvány jónak tűnt, így kicsit kattintgattam a tömeg közepén. A műsor többi része alatt pedig kicsit távolabb a színpadtól ismerősökkel beszélgettünk.
Pontosan kezdődött a kisszínpad nyitó koncertje, az A Nyughatatlan csapott remek bulit, szóval végül jól indult a VIDOR.
Lett is pár képem a napról, melyet az ittenire klikkelve nézhetsz meg.

A fesztivál második napján aztán beállt a szinte mindennapos menetrend. Országzászló téri színpad, Kossuth tér pantomimesek, Dózsa György úti dobogó, majd ismét Országzászló tér. Sajnos a nagyszínpadi műsor annyira eltávolodott a szép emlékű világzenei fesztiváltól, ahová ismerősöket is szívesen hívtam, hogy én is csak az utolsó előtti napon jártam arra jobbára azért, hogy megvárjam a Kossuth téri kisszínpad műsorát.
A második napon az Artézis, a Texas Tourist és a Nelson koncertjeit láttam. Ezekről láthatsz te is képeket, ha klikkelsz az ittenire.

A harmadik napon annyiban változott a “rutin”, hogy tettem ugyan egy kört a belvárosban is, jobbára a pantomimesek vidámságát keresve, de színpadi képet csak az Országzászló téri műsorról láthatsz, ha klikkelsz erre a fotóra.
A Rockhajó, és a Mentha Project koncert képei következnek.

Holnap a következő három nap beszámolója jön.