Gasztrozenei Fesztivál 2. nap

Ma négy fotóalbumban osztom meg a nap történéseit. A történet Pély Barna koncertjével indul, aki a Sétáló színpadon mutatta be műsorát, hogy ne zavarja az utca másik végén lévő esküvőt. Példás rugalmasság tőle és a szervezőktől is.
Mondtam, hogy majd mesélek a Kávézó színpad környékéről. Van egy Coffee Tea Area nevű hely Kisvárdán. Udvarát hatalmas gesztenyefák árnyékolják, és ilyentájt a vendégek feje fölé napernyőket is tesznek, mert ahogy a táblájukon olvasható, “A gesztenye az idén is lehullik.” A kis udvarból egy átjárón mehetsz át a nagyobb térbe, ahol a színpad is állt most, és persze asztalok, székek is voltak, meg fák, virágok, fény. 🙂 Szóval nagyon tetszett a hely.
Képeket majd az utolsó albumban találsz Pély Barna koncertjéről és a kávézóról is.

Szóval itt üldögéltünk, mikor elkezdődött a Before the Last koncertje a Sétáló színpadon. A csapat korábbi koncertjeikhez hasonlóan most is népes rajongótáborral érkezett. Ők is megjelennek olykor a most következő album képein.

Közben a Kávézó színpadon is elkezdődött egy koncert, így az ezt követő közel egy órát Tünde és Pila társaságában töltöttük. Erről a műsorról is van egy fotóalbumom.

Továbbra is ennél a színpadnál maradtunk, és az este folyamán nem is mentünk nagyon messze.
Valamikor régen, talán vagy 7-8 éve Nyíregyházán a Belvárosi pocoló rendezvényen láttam legutóbb Barabás Lőrincet. Akkor több tagú formációban. (Megnéztem, 8 éve.) Nem lehet elfelejteni azt a játékot, így különösen örültem neki, hogy újra találkoztunk. Most egészen más zenét játszott, de az élmény most is felejthetetlen volt. Az ezen a koncerten készült néhány képet is az utolsó albumban látod majd.

Eközben a Sétáló színpadon a Karmapirin akusztikus műsora is elindult, és aminek különösen örültem, hogy ismét előkerült a szájgitár is. Körbe is jártam, ahogy lehetett, látod majd az albumban.

Lassan elérünk a sokat emlegetett utolsó albumhoz, de még két előadóról mesélek előtte.
A Kávézó színpadon Apey koncertje varázsolt el annyira, hogy a néhány kép készítésétől eltekintve agy régi iskolapadban ülve hallgattuk végig a koncertet. Ha választani kellene, ezt sorolnám az első helyre.

Közben a Sétáló színpadon a Csángálló fergeteges balkáni zenéjére perdültek táncra, és ezzel a koncerttel mi is elbúcsúztunk a fesztiváltól.

Nagy öröm volt, hogy egy ilyen remek rendezvényen tölthettem a hétvégémet, és remélem, jövőre is ott leszek majd. Jó volt látni a hatalmas érdeklődést, bízom benne, hogy a példa ragadós lesz, és máshol is fel merik vállalni az igényes élő rétegzenéket, aminek láthatóan van közönsége.