2015.10.04. vasárnap, 09:33
Igazi hősös
Bár hétvégi ajánlómnak a Hősös címet adtam, ott inkább csak utalás, titokzatosság lengte körül azt, amiről ma írok. Csak néhányan tudhatták, mit is jelent a cím, és mi is lesz a rendezvény, amiről akkor nem sokat árultam el.
Most ott tartunk, hogy szabad a gazda. Már aludtunk is egyet a Hétköznapi hősök délutánjára.
Ha jól emlékszem, úgy másfél éve kaptam egy megkeresést, hogy mit szólnék egy beszélgetéshez perméről. Úgy gondoltam, miért is ne?
Aztán múlt év november végén koppant a diktafon az asztalon. 🙂
Nagyjából itt ért véget egy korszak a blogom életében, bár soha nem volt titok, ki vagyok valójában, de “Szerintem nem az a fontos hogy én ki vagyok, hanem hogy mit csinálok.”. Azóta is ezt vallom, de ez nem mindenki elképzelésével egyezett meg. De ez egy másik történet…
Ezzel a beszélgetéssel bekerültem egy társaságba, ahol a “társak” jó részéről én sem sokat tudtam korábban, a Hétköznapi hősök sorozat azonban közelebb hozta őket.
Tegnap este ez a társaság – illetve azok, akik ott tudtak lenni – jött össze egy délutánra, estére. Néhányukkal ez volt az első személyes találkozásom.
Azt gondolom, nem csak a magam nevében mondhatom, hogy fantasztikus este volt, mint ahogy a beszélgetés sorozat ötlete, megvalósítása is az volt.
Bár még most sem tudom, a jó 120 ezer emberből miért én voltam az egyik, itt is szeretném megköszönni Helebrand Enikőnek, a Nyírpress-nek, és mindenkinek, aki részese, segítője volt a sorozatnak, a tegnap estének.
Remélem, lesz folytatás, olvasunk még sok hétköznapi hősről. 😉
Ja, fotó! Mivel igazi hősként – ígéretemhez híven – nem vettem elő a fényképezőgépet az csomagtartóból, így most egy mobilos gyorskép az illusztráció.
[…] nélküli, tervezett fényképezőgépes, és nem tervezett fényképezőgépes. A fényképezőgép nélküli délutánról már írtam, az egyik tervezettről is megosztottam már a képeket, ma jön a második […]