Elérkeztünk az utolsó Kocsonyafesztivál beszámolóhoz. Itt most valamiféle értékelést is kellene írnom anélkül, hogy bántanám a szervezőket.
Azt gondolom, hogy rengeteg munkájuk volt az idei fesztiválban is, és ahhoz képest, amilyen betartásokat éreztem a háttérben nem is lett rossz. Lehetne most az időjárást is okolni, de az azért látszott, hogy bármilyen is az idő, a jó programoknak volt közönsége.
Sokat rontott a helyzeten a színpadi produkciók kommunikálása, illetve annak elmaradása.
A fesztivál nulladik napján jelent meg például az a program, ami aztán elég gyakran módosult.
Az új helyszín korrekt, színpadneves térképe is csak a 2, napon került fel. Addig a helyszíni segítők tájékoztatása alapján sikerült megtudni, mi hol van. A segítőket egyébként idén is dicséret illeti.
Röviden: évek óta járok a Kocsonyafesztiválra, de valóban ez volt az utolsó, hacsak valami nagy változás nem lesz a kommunikációban. Zsákbamacska van elég az életünkben…

És akkor lássuk, mi is volt az esős szombaton?
Mindenekelőtt rengeteg eső. Bár mikor beértem a belvárosba, még reménykedtem, hogy megúszom, de a Lelkibéka színpados koncertek alatt a sorsom eldőlt. Elázok.
Szerencsére a közeli perecárustól sikerült védőfelszerelést szereznem a fényképezőgépemre, így a napi fotózásnak már nem volt akadálya.
A Lelkibéka (ami egyébként Lelkibéke, csak annak úgy semmi értelme 🙂 ) színpadon egy zenei tehetségkutató 2. és 3. helyezettje dacolt az esővel, egészen jók voltak, és az egyik gitáros valahonnan ismerős volt. Valamelyik korábbi évben jegyezhettem meg, már akkor is jól játszott.
A tehetségkutató 1. helyezettje, a Smink zenekar a nagyszínpadon kapott fellépési lehetőséget. Róluk korábban már értekeztem.
A nap nagy koncertjei azonban a Crossroad nevéhez fűződnek. Úgy gondolom, nagyrészt ők mentették meg az idei fesztivált.
Ez a nap a búcsú napja volt az idei Kocsonyafesztiváltól, a vasárnapi szakadó esőben már inkább a hazautazást választottam.
Remélem, a következő évben az előkészületek korábbi információ megosztást eredményeznek majd, ami megváltoztatja azt a mostani nézetemet, hogy ez volt az utolsó Kocsonyafesztiválom.
A szombat képeit az ittenire klikkelve nézegetheted.

A tegnapi szép kis képzavar után talán jobban járunk, ha visszatérünk kicsit a Kocsonyafesztiválhoz, még ha ez azzal is jár, hogy havat nézegetünk majd.
A rendezvény minden napjáról láthattál már képeket, hiszen néhány eseményt külön albumokban emeltem ki.
Ami még hátra van, az a két nap összefoglalója eddig még nem publikált képekkel. Elsőként mindjárt a péntek, a havas nap.
A reggeli ébredés után az ablakon kinézve megállapítottam, hogy kell egy KV. A hónak előző nap ugyanis nyoma nem volt még. A remek reggeli és az ébresztő ital után azonban mégsem múlt el a hó, sőt, később a fesztivál helyszínére autózva oda nem illő jégpályákon kellett haladni.
Az előző nap váltott parkolóbérletnek köszönhetően azonban a fesztivál helyszínéhez elég közel sikerült kiszállni az autóból, és kezdődött a hóséta.
Kezdetben igyekeztem viszonylag fedett helyekről fényképezni, később azonban beláttam, ez tarthatatlan, ha igazán fontos dolgokról is be akarok számolni.
Így aztán a gépet olykor a kabátom alá rejtve útra keltem. Ezeket a képeket láthatod, ha klikkelsz az itt lévőre.