Búcsúkoncert

Betelt a pohár.
Imádok koncertekre járni, mert olyan élményeket nyújtanak, amelyeket sem lemezen, sem a videomegosztón nem kaphatsz meg. Persze mindez csak akkor van így, ha a koncerthelyszín is tesz azért, hogy az élmény megmaradjon.
Idén is rengeteg olyan koncert volt, amire szívesen elmentem volna, és jó párra el is mentem. Az X-Caféba – és ez a hely volt, ahol kihagytam koncerteket – azonban mindig úgy indultam, hogy remélem, nem teszik tönkre az estét. A tegnap esti Pál Utcai Fiúk koncerten lett elegem ebből.
Évek óta készülök PUF koncertre, mert nagyon szeretem a zenéjüket, és mostmár azt is tudom, koncerten a lelküket is kiteszik a közönségért.
Méltatlannak tartom azonban azokat a körülményeket, amelyek között a tegnapi koncert lezajlott. Mind a zenészek, mind a közönség számára méltatlanok.
A hely berendezése rendben van, az azonban hihetetlen számomra, hogy hosszú ideje képtelenek megoldani nem csak a szellőzést, de a levegőhöz jutást, a normális hőmérsékletet sem. Sem a nézők, sem a zenészek számára.
Számomra elfogadhatatlan az, hogy kiváló zenészeknek a lámpák lekapcsolásának kérésével kell küzdeniük – kis túlzással – az életükért.
Nem vagyok hajlandó sem a szombati 1800 forintot, sem a pénteki 1000 forintot többet kifizetni. Sem pedig 20 percig könyökölni a pulton, hogy kapjak egy meleg üdítőt 300 forintért, amihez poharat nem tudnak adni. És ez nem a megfeszülő 3 lány hibája, egyszerűen kevesen vannak.
Az évek óta várt PUF koncertemet sikerült ezekkel tönkretenni. És mégegyszer hangsúlyozom, a zenekar fantasztikus koncertet adott. Azonban nem volt élmény – nézői szemmel – sem a színpad előtt küzdeni a levegőért, sem később az előtérbe menekülve a webkamerás képet közvetítő tv előtt meleg tonikot iszogatni.
Részemről addig nem vagyok hajlandó több koncertre ide menni, míg komoly változások nem lesznek. Pedig lenne néhány, amin szívesen ott lennék…