Zirc

Most, hogy idei második, legalább egy hetes szabadságom is végetért, ideje az első beszámolójával végeznem. 🙂

Bakonyi nyaralásunk hazavezető szakaszán két napot töltöttünk Zircen. Útba esett, érdekesnek tűnt, és jó volt kis átmenet, mielőtt visszazuhantunk a hétköznapokba.
Elsőként a turisztikai oldalról.
Szállást viszonylag egyszerű volt szerezni, és itt is élt az, amit Bakonybélnél elmondtam. Kedvesek, segítőkészek, szóval vendéglátók. A helyi és környékbeli viszonyokra jellemző, hogy az volt a megegyezésünk, hogy a kulcsot az ajtóban hagyjuk, és rácsörgünk a bérbeadóra. Ez ott, azon a környéken természetes.
A város szintén rendelkezik egy arborétummal, ami nagyobbrészt a mi sóstói erdőnk fásabb részének hangulatát idézi, másik része pedig botanikus kertünk fénykorát. No, azért ennél kicsit több.
Itt is azt mondom, jól kihasználják az adottságokat. Igazán csak az egyházi létesítményeknél tapasztaltam a harácsolás mindenbőlpénzcsinálás jeleit, így megelégedtem a külső megörökítéssel.
A most következő néhány kép ennek a két napnak állít emléket.
Klikklej!