Hol, és miért?

Azt talán már kitaláltad, hogy nem nyaralni voltam az elmúlt pár napban. Ennek megfelelően a napközbeni történésekről nem is mesélek. Viszont nem tartom titokban, hol töltöttem az időt. Egy észak-német városban, melynek neve: Kiel.
A Balti tenger a város központjáig nyúlik be, és olyan szerencsés voltam, hogy lakhelyemet az öböltől egy négy sávos út választotta el. A hotel remek volt, kezdve a szobától a reggelin át a takarításig. Az egyetlen gyenge pont a 30 perc WIFI 5 euróért. Ezt meg is hagytam nekik, te pedig majd most kapod csak a beszámolókat. 🙂
A pályaudvar szomszédságban volt – értsd, 50 méterre -, de zárt ablaknál semmi zaj nem érkezett onnan a szobába. A buszpályaudvarra már 300 métert is kellett gyalogolni. Ja, a szálloda őszi akciója – ahogy most így utólag olvasom -, hogy minden vendég ingyenes helyi közlekedési bérletet kap az ott tartózkodás idejére, amely vonatra és buszra érvényes a városon belül.
A hétfő reggeli élmény, hogy a pályaudvar infós fiúja megesküdött rá, hogy vonat nem megy napi úticélunk felé, viszont az egyik buszra ráhibázott.
Hétfőn ebédnél a közeli Burger King-re esett a választás, és azt hiszem, egy életre szakítottam is velük.
Másnap ellenkező irányba indultunk kaját szerezni, így akadtunk úgy 500 méterre az előző nap letagadott vonatra, és így nyert bizonyítást, hogy a recepciós lánynak nem csak a mosolya, de szavai is igazak voltak.
Az én szavaim viszont elfogytak mára. Holnap folyt. köv. 🙂