Csúcsjavítás

Bármennyire is gondolom úgy, hogy a Gyalog galopp alapmű, mégis eléggé kétkedve olvastam a VIDOR Fesztivál oldalán, hogy három nap alatt 19 önként jelentkezővel bemutatható darab készül majd.
A darab bemutatója tegnap volt. Mikor a belvárosba érkeztem, egy csoportot láttam, és néhány kellékből biztosra vettem, ők a kiválasztottak. Annyira vidámak voltak, hogy kezdtem reménykedni.

Aztán elérkezett a hat óra, és elkezdődött a bemutató. Én pedig csak ámultam. Már az is csodálatos, hogy ennyi idő alatt a szöveget elsajátították, bár tagadhatatlan, hogy én is elég pontosan idézgetek a filmből, de nekem erre éveim voltak.
Szóval az előadás fantasztikus volt, és nagyon sajnálom, hogy csak egyszer volt látható.

Titkon reménykedtem benne, hogy például a tegnapra a szökőkút elé új emblémáival érkező közszolgálati média veszi a fáradtságot, és rögzíti a kivételes eseményt, de úgy tűnik, csak a népszerűsítésük volt fontos.
Mindegy. A darab páratlan volt, megérdemelt volna nagyobb publicitást, megdolgoztak érte.

Az est hátralévő része a Kaláka jegyében telt. Felelevenedett gyermekkorom, ezt gyorsan dokumentáltam is. 🙂