Hátra arc!

Pár nappal ezelőtt az idei VIDOR Fesztivál kapcsán szóba került Herczku Ágnes. Már akkor felelevenítettem korábbi emlékeimet, mikor pár éve rövid időn belül több koncerten is volt szerencsém látni, hallani. És több formációban, többféle szerkesztésű műsorban.
Mindegyik helyzetben otthonosan mozgott, nagyon remek esték voltak.
Most egy 2008-as koncertjéből idézek fel egy pillanatot.
A helyszín Debrecen, a Kölcsey Központ belső udvara. Nagyon hangulatos, csendes, szabadtéri hely.
A zenész társ ezen az estén Nikola Parov. A zene százféle. Hol vidám, hol pajkos, hol szomorú, hol csendes, hol harsány, hol magyar, hol balkáni. Szóval minden, ami szerethető.
A pillanat pedig a koncert kezdete előtti.

A beállás folyik, a nézők már üldögélnek a téren.
Hangszeres beállás, majd az ének.
Halk részek, sziszegés, hangszín, majd “most egy kicsit nézzük meg a hangos éneket” bejelentés után Ágnes kiengedi a hangját.
Aztán egy pillanat múlva csend.
Majd a nézőtéren megszeppent kisgyerek felé fordulva:
“Ne haragudj, hogy megijesztettelek, tudod fogok majd ilyen hangosan is énekelni.”

Erről a koncertről mutatok egy képet is.