A véletlen úgy hozta, hogy ma ismét a videomegosztóról hozom a képi tartalmat. Mégis egészen más lesz, mint a tegnapi.
Csemete idei szülinapi tortájának a sajttortát nézte ki. Van egy sütisbolt a Nyírfa téren, ahol sokféle különleges torta közül válogathatsz.
Néhány napja véletlenül pont ennek a környéknek a képét tettem fel, pár óra múlva pedig meglátjuk a tortát.
Most pedig nézzük, hogyan készül a sajttorta.

A vonat pontosan érkezik.
Furcsa.
Beszállunk.
Elindul.
A következő állomáson az utastájékoztató:
“A vonaton tűz ütött ki, kérjük utasainkat, hagyják el a szerelvényt!”
Leszállunk.
A hangszóróból:
“Kedves utasaink! Önök sikeresen teljesítették a tűzriadó próbát. Kérjük, szálljanak vissza, a vonat hamarosan tovább indul.”
Nem szállok vissza, inkább felébredek.
Szombat.
De jó, ma nem kell utazni.

Egészen érdekes volt a hétvégi Kormorán koncert.
Nagyrészt a legutóbbi albumuk dalait játszották, főleg a koncert első felében, de volt egy vendégük az első részben, aki alaposan felborította a Kormorán hangzást.
Ez azonban egyáltalán nem volt baj, sőt, egy olyan zenét hallhattam, amely után komoly keresgélésbe kezdtem.
A vendég Ángyán Tamás volt, és olyan gitárjátékkal dobta fel a nyugalmas folk-rockot, hogy azon csodálkoztam, nem áll le a zenekar hallgatni a gitárjátékot 🙂
Persze ez nem komoly, hiszen a gitárhang nagyon profin ráépült a dalra. Annyira, hogy nem is tudom szó nélkül hagyni.
Ki is Ángyán Tamás?
Bevallom, nem hallottam eddig (van mit pótolnom). Röviden: Komolyzenei tanulmányokat folytatott, hegedűművész, és remek gitáros, szerző és ahol találkozhattam volna a nevével, ha figyelmesebb vagyok, például írt dalt Deák Bill Gyula lemezére is.
Ma ismét egy videomegosztós klippet láthatsz. Ez már kicsit közelebbi, mint a szombati, de ez is 10 éves.
A Carpathia Project-ben többek között Daczi Zsolt volt Tamás partnere.
Fantasztikus zene ez az album is.

Nézem a szemerkélő esőt az új Forma1 pályán, és van időm elgondolkodni azon, hol a határ az üzlet és az emberi jó ízlés között?
Pár napja még az volt a kérdés, elkészül-e a pálya a verseny idejére? Aszfaltozó kocsi nincs a pályán, így elvileg elkészült. Át is vették, elvileg versenyzésre alkalmas. Aztán láttam pár képet az edzésekről, időmérőről, és nagyjából olyan volt, mint valami sivatagi verseny.
Persze nyilván a nagy üzlet, ha nem csak köröznek az autók, hanem történnek látványos események is.
Ma reggel (ott délután) esős kép fogadott, éjszaka is esett, nagy volt a tanácstalanság.
Aztán biztonsági autó mögött elindultak, és ami igazán látványos volt, hogy a Safety Car is csúszkált.
A versenyt leállították, és a közvetítők azon jópofiztak, hogy pályát szárítani csak az autók tudnak, nyilván nem jön be Mari néni feltörölni a pályát.
Nos, nem tudom, kik vezetik a képen látható autókat, akár Mari néni is lehet.
Meg azt sem tudom, hogy hol írja felül az üzleti érdek az ember értékét.

Azt nem tudom, ma láthatsz-e olyanokat, mint én láttam a Sóstói erdőben múlt héten.
Azért sem, mert elég sötét van még, meg azért sem, mert fogalmam sincs, milyen idő lesz ma.
Ma dolgozom, így egyedül kell az erdőbe menned, vagy legalábbis nélkülem 🙂
Persze én már láttam ezeket a képeket.

Az utóbbi napokban többször is látó- illetve hallóterembe került a csodás hangú énekesnő, így pár sort írok most róla. Úgy tíz napja Debrecenbe autózva a napfényről elnevezett helyi rádió szerencsétlen reggeli műsora volt a háttérzaj. A műsorvezetők különböző születésnapokról emlékeztek meg, és mivel a lexikális adatokat száraznak találták, maradt a névvel “viccelődés”. Veronika ezen a napon ünnepelte születésnapját, vesztére. Azt gondolom, nem bűn nem ismerni művészeket, viszont ezt bunkósággal ellensúlyozni nem szerencsés. Akkor nem írtam róla, de most eszembe jutott… Aztán ma ismét – immár egy normális rádióadón – friss (mondom Friss 🙂 ) híreket hallottam az Erik Sumo Band-ről. Konkrétan, hogy ötödik születésnapjuk után Veronika távozott az együttesből, így ők kicsit megpihennek.

Én egy koncertjüket láttam élőben, és számtalan felvételt a videomegosztón.
Személy szerint sajnálom, hogy abbahagyják.
A kép a zenekar februári miskolci koncertjén készült. Az arról írt beszámolóm is megerősíti, jó lett volna még koncertjüket látnom.

Itt a tavasz!
Illetve majd ha a képre klikkelsz, meglepve láthatsz virágzó fákat.
Fél éve, mikor gyorsan elutaztam egy hétre kicsit messzebb, kicsit kikapcsolni, azt gondoltam, majd nyaralok még.
Közben elmúlt a nyár, de talán még megyek valahova pár napra idén.
Szóval mielőtt leesik a hó, visszatérünk a a tavaszba.
Vác Duna partjáról már láthattad az albumot, most a belváros következik.
Szerencsém volt, és a Székesegyházban is fényképezhettem.
Tervezem, hogy egyszer hajókázni is fogok majd a Dunán, ha harmadszorra sikerül úgy érkezni a folyóhoz, hogy kikötnek ott is a hajók, ahol én vagyok 🙂
Nézelődj!