Kellene már…

Ma hazafelé teljesen idegen társaságban vonatoztam. Tudod, Debrecen-Nyíregyháza vonalon személyvonaton nem utazunk egyedül. És ezt nem csak én gondolom így. Délutántól a a kalauzokkal is biztonsági őrök járnak…
Szóval összegyűlünk így hazafelé, még ha idegenek is.
Most igazán könnyen sikerült bezárkózni, még zene sem kellett hozzá. Valahogy nem volt kedvem zenéhez. Néztem a ki a vaksötét estébe a koszos üvegen keresztül, és pihentem 🙂
Az jutott eszembe, kellene már fényképezni. de valahogy semmi ötletem nincs, mit. Ráadásul végiggondolva nem is olyan régen fényképeztem utoljára. Nincs két hete. Szóval talán nem is annyira a fényképezés hiányzik, hanem valami esemény. Nézegetem a programokat, és semmi különöset, semmi motiválót nem találok.
Hét közben alapból semmi, szombaton pedig igazán a Böllérverseny lehetne, de az a környezet valahogy nem vonz. Érdekes, hogy a korábbi években sem vonzott. Persze szombaton nem is biztos, hogy lesz lehetőségem kikapcsolódós programra. Lehet, hogy munkahelyi elfoglaltságom lesz, lehet, hogy más elkötelezettségem.
Tehát nem hiszem, hogy lesz fotózás, mást kell kitalálnom.
Most visszanéztem, évekkel ezelőtt miről írtam ezen a napon, és jót vigyorogtam.
Természetesen a vasútról. Legalábbis 2006-ban.
2007-ben vasárnapra esett ez a nap, békésen tv-ztem, zenét hallgattam.
Két évvel ezelőtt egyrészt készültem Vörös István koncertjére, másrészt szívtam a blogommal 🙂 , tavaly pedig a hóseprés kötött le.
2005-ből pedig a mai nap képi illusztrációját mutatom.