Fele királyság

Remélem, nem okozok nagy törést a hétvégi hangulatodban, ha ma is Bill lesz a téma. 😉
Tegnap este 8-kor kezdődött ugye Bill Kapitány várva várt életműkoncertje.
Nagyjából ez volt az az időpont, hogy hazaértem, elindult a számítógépem, kinyílt, majd visszacsukódott a cd-játszó tálcája (népi nyelven a pohártartó 🙂 , és pörögni kezdett a CD.

Az előzmények.
A tegnapi írásba linkeltem Deák Bill Gyula lapját. Persze ahogy illik, ki is próbáltam a linket. Itt találtam az írást, mely szerint a Blikk november 20-án és 27-én megjelenő száma mellé megvehetem Bill 60 éves születésnapi koncertjének cd-it.

Itt most köszönetnyilvánítások következnek.
Köszönöm a Sony Music-nak, hogy lehetővé tette ezt a megjelenést.
Köszönöm a Blikknek, hogy megjelent náluk.
Köszönöm a 499 forintos árat.
Köszönöm az újságárusnak, hogy nem kellett újságot is venni hozzá 🙂

Este a debreceni vasútállomáson volt időm megvásárolni Deák Bill Gyula 60 Live című lemezének első kötetét.
A vonaton nézegettem a lemezt, és alig vártam, hogy hazaérjek vele. (Az ember ugye nem kockáztatja az életét azzal, hogy a Debrecen-Nyíregyháza vasútvonalon személyszállító vonaton laptopot hurcol magával…)
Az első lemez hat dalt tartalmaz, körülbelül fél óráig hallgathatod a Király hangját.
Szerencsére valóban minden számot végig feltettek az albumra, nincs idegesítő lekeverés. A kínálat is igen jó. Bevezetésnek a közönség “Bill a Király!” skandálása után a Szökni jó az 1993-as albumról (”Élni pocsék, de szökni jó”), majd az Édes otthon – hallás után szerintem – Sárközi Szivori Pál gitárjátékával itt is fergeteges.
Nemkülönben a gyönyörű ballada, a Tetovált lány, amely valahányszor borzongat, mikor meghallom, koncerteken pedig – itt is – rendkívüli élmény. “Szeretlek Erzsi haver vagy János…”
És nincs vége a csodának. Legjobb – ugyancsak szerintem 😉 – albumának címadó dala következik a közönség
vastapsa kíséretében “Anyám nem kapott virágot, Apám keze odavágott,…” Rossz vér énekli a közönség is.
A koncertek elmaradhatatlan megemlékezése következik a gitárkirályra, Radics Bélára. Zöld csillag.
Az első koncertlemez záródala ismét egy remek zene, a Bill Kapitány Blues.
Ha nem is voltam ott a sportarénában a tegnap esti koncerten, azért mégis volt részem Bill koncertzenében.
Kíváncsian várom a jövő pénteken megjelenő második részt talán egy Hey Joe-val, Kőbánya Blues-zal, Hatvan csapással, A zöld, a bíbor és a feketével, vagy ki tudja, meglátjuk.
Képnek pedig egy teljes képtárat idelinkelek, a múlt évi, Lovardában rendezett koncert albumát.