A Király új ruhája

Ma este a budapesti arénában láthatják a szerencsések Deák Bill Gyula életműkoncertjét.
Körülbelül egy hónapja jelent meg Bill legújabb lemeze A Király meséi címmel. Pár napja hallgatom az albumot, és úgy érzem, kicsit korai volt a legendás Hatvan csapás után.
Megértem, hogy a kiadó meg akarja lovagolni a sikert – ez ugye a pénz oldal – de valahol azt olvastam, a Király is következő évben szerette volna az albumot. Ez meg ugye a lélek oldal…
A Hatvan csapás-nál nagyon nehéz jobb albumot készíteni.
Az új mesékkel folytatódik az önéletrajzi ihletésű dalok sora, a zene azonban keményebb, rockosabb, hangszeresebb, néhány dal mintha kevésbé Bill hangjára íródott volna. Nekem kicsit erős a vokál olykor, a Forró hó elején például ránéztem a kijelzőre, hogy valóban Bill dala-e, és valahogy a Hol az ég? is kilóg nekem a sorból.
Vannak azonban ezen az albumon is olyan dalok, amelyek hatására évek múlva is libabőrös lesz az ember.
A Kőbányáról álmodtam, A végtelen felé, a Kilakoltatás egyértelműen ilyenek, illetve az Éjféli piac, a Lassú szőrös blues, és a Csonka boogie amelyek egyértelműen a régi Bill lemezek hangulatát hordozzák.
Ennek a lemeznek is a gyűjteményemben a helye.