.

Éppen favágóversenyt nézek.
Nincs jobb, mint nézni, amint más dolgozik 😀


.


Párkapcsolat

Érdekes páros utazik majdnem velem szemben.
Nem lehet nem észere venni őket.
Már csak azért sem, mert mindent megtesznek, hogy ne tartozzanak oda.
Meglehetősen fennhéjázó a magatartásuk.
Olyan, mintha büntetésből kellene az IC-n lenniük.
Teljesen érthetetlen, hogyan keveredtek emberek közé.
Bár csak egymással kommunikálnak, mégis idegesítenek.
Először csak jókat vigyorogtam rajtuk.
Az erőlködésen, hogy kitűnjenek a tömegből.
Egy idő után azonban elviselhetetlen volt, hogy a fülemben szóló zenén is átjönnek.
Ki is kapcsoltam.
Aztán jött egy párbeszéd, amit meg kell osztanom.

– Vajon miért nem látok? Melyik szemüveg van rajtam? – szól a hölgy, miközben negyed órája lapozgat egy könyvet közben beszélgetve.
– A kerek. – jön a rövid válasz.
– Nincs is kerek szemüvegem!!!! – arrogánskodik az asszonyság. (nem tudtam elég felkiáltójelet írni)
– Akkor az ovális. – jön az engesztelő válasz.
– Az más! Figyelhetnél jobban!! – így a köszönetnyilvánítás nagyjából olyan hangsúllyal, aminek hallatán “fejlett nyugati kultúrákban” a kutyát is elviszik a családtól az állatvédők.
Ekkor várom én a már régen kiérdemelt “ANYÁD!” választ, de helyette mély csend következik, ami persze olaj a tűzre.
A naccsád hihetetlen rikácsolásba kezd.

Miközben a vonat lassan bedöcög Nyíregyházára, én elgondolkodom a családon belüli erőszakról.


Kis tájékoztató

Bár nagyjából a kategória megjelölésből követhető a dolog, azért kicsit mesélek az elmúlt napok képeiről, visszamenve egészen november utolsó hetéig.
Mire is jó a hétvége?
Meg hát hozzon valamit a Mikulás, ha mást nem is, legalább magyarázatot 😉

Tunyó temetésének napján tértünk haza a nyaralásunkból.
Elárulom, mert nem tudom, mikor jelenik majd meg a fotóalbum róla, hogy Vác volt egy hetes pihenésünk színhelye.
Ott kevés napsütésben volt részünk, így másnap a napsütést egy Nyíregyházán készült képpel idéztem vissza.
Útra kelésünk előtt pár órát töltöttem belvárosunkban, és szerencsémre remek idő volt.
A következő – szarkofág üzletházas bejegyzés – magáért beszél, nem is érdemel több szót.
Említett belvárosi sétám idején kezdték díszíteni a fenyőt a Kossuth téren, így néhány képem arról is van.
Ez volt a következő nap témája.
Aztán a szabadságom végeztével egy Vácott készült Duna képpel idéztem vissza a nyaralás hangulatát, majd ismét egy nyíregyházi kép volt az illusztráció a következő nap.
Jó néhány galambos képet készítettem, talán felbukkan még majd egy-kettő. 😉
A két hét szabadságom utáni első munkanapon stílusosan csillagokat látsz, akárcsak én.
Neked azonban ezek Nyíregyháza belvárosának dekorációját jelentik.
Az Ellenfény című kép is a belvárosi sétám napján, a Kossuth téren készült, bár ennek itt nem sok jelentősége van.
A következő nap egy beharangozó volt annak okán, hogy bár a rendezvény Budapesten volt, mégis rengeteg nyíregyházi kötődése van.

Az R33 fesztiváljáról van szó.
Egyrészt a stúdió tagjai másrészt a zenekarok egy része is nyíregyházi, vagy valaha ott működő csoport.
Mondjak neveket? A Dust utódjaként emlegetett Mr.PapaGiorgio, a mindig meglepetést nyújtó Óperentzia, vagy a napokban egy koncertre Nyíregyházára visszatérő Big Happy Woman Church.

De ne kalandozzunk el 🙂
Következett a barkácsbolt cégére, majd egy érdekes hangulatú fotó Vácról, a Dóm előtti tér egyik szobráról.
Ennek ellenpontjaként egy nyíregyházi tükörkép következett tegnap.
Most pedig kiderül, hol, és hogyan tükröződik a múlt.


.


.


.

Végre egy kép a Cégér kategóriába.
Ehhez úgy 300 km-t utaztam.
Nyaralásunk helyszínén fényképeztem.
Igen, nemsokára megmondom, hol nyaraltunk. 😉


Promo

Világjáróknak péntek estére R33 fesztivál.


Ellenfény


.


Két arc

Lassan kezdem azt hinni, annyira egysíkúvá válok, hogy mindenről ugyanaz jut eszembe.
Persze ez még a szelídebb változat, mindenről eszembe jut valamilyen zene.
Ha most azt mondom, hogy jó zene, akkor megint sikerülhet megosztanom a kevés számú olvasómat.
Inkább azt mondom, hogy igényes zene.
Gyorsan be is linkelem az East együttes Két arc koncertjének egy gyönyörű darabját.
Ebbe azért nehéz belekötni, ezt azért nehéz félreérteni, úgy félremagyarázni, mint egyik korábbi írásomat.
Számos helyen fenti írást linkelik a “szégyellendő város” ördögi szinonimájaként, holott célja pont az volt, hogy elhatárolódjak attól a magatartástól, amelyet egy bizonyos internetes lapcsalád tanúsít.
Jellemző e furcsa világra, hogy a népszerű keresőben rákeresve az idézett címre, elsőként az én írásomra találhatsz az eredeti helyett…
Mondjuk az összes többi az eredeti felhívást tevő portál, mert sajnos még mindig ezzel lehet eladni a szemetet.

Persze visszatérve az East dal szövegére fentiekből okulva azért mégiscsak leírom, a “vigyél innen el” szövegrészt nem illik úgy érteni, hogy szeretnék Nyíregyházától távol élni, sőt!
Szívem szerint időm jó részét ebben a városban szeretném tölteni, mint régen.
Akkor talán árnyaltabb, csalogatóbb képet tudnék mutatni a városról, amit szeretek, és ragaszkodom hozzá.
Akkor talán lenne lehetőségem máshol is beszélni a városról, a gondolataimról, dolgainkról.
Köszönöm a megkeresést ez ügyben, talán egyszer sikerül.
Mint tudod, sokakhoz hasonlóan nekem sem adatik meg, hogy ebben a városban dolgozhassak.
De még így is szerencsésnek érzem magam, mert dolgozom, azt csinálom, amit szeretek, remek társaságban, élhető díjazásért.
Azt szoktam mondani, ha ez Nyíregyházán lenne, maga lenne a tökéletesség.
De megígértem magamnak, hogy ma a két arc közül a mosolygós lesz előtérben, úgyhogy ezt most nem ragozom tovább.
Szállj velem! 😉


.


Megbeszélés

Nyaralás előtt ígértem fenyődíszítős képet.
Ez azért is aktuális, mert hamarosan ünnepi fénybe öltözik Nyíregyháza főtere.


Mindent a vevőért

Beszélik, elég nagy kudarc a szarkofág üzletház.
A vevők, és a parkolók is elkerülik.
Tehát úgy látszik, üzleti szempontból sem érte meg elcsúfítani a belvárost vele.
A legújabb terv szerint ismét csökkentik a parkolási díjat a mélygarázsban, és felhagynak a látogatók sétáltatásával.
Nem lesz kötelező bejárni az egész épületet a betévedőnek.
Igaz, a mozgólépcsők csak fölfelé közlekednek majd egy ideig, de megnyitják a lépcsőházat, belül újabb lépcsőket építenek, és külső látványliftet terveznek.
Meg ahogy a minap láttam, nyitottak másfajta közlekedésre is.


Nyaraltunk

Jó húsz centis havat hagytunk magunk mögött nyaralásunk végeztével.
Természetesen mesélek majd róla, de most kicsit visszaidézem a napsütést.


Tunyogi Péter (1947-2008)

Most vége. Döntöttem, istenem.
Engedj magadhoz, vagy engedj elmennem
.”

Tunyót ezekben a percekben kísérik utolsó útjára.
Egy beszélgetés részletével búcsúzom tőle.
Legyen neki könnyű a föld…

Az kezdő idézet Horváth Attila dalszövege, a zene ráklikkelve meghallgatható.
Az interjút a Rocktv készítette.
Tunyó ravatalánál ez a zene szólt.


.

Erről a képről már talán felismered nyaralásunk helyét, de a megfejtésre kicsit még várnod kell.


.

Utolsó előtti segítség 😉
Itt rajtunk kívül látszik a főtér is.


Útszéli tél

Mielőtt folytatnám a rejtvényfeladványok közzétételét, kis időjárás jelentés. 😉


Komoly segítség

Sokat gondolkodtam, segítsek-e ekkorát, de legyen! 🙂