Párkapcsolat

Érdekes páros utazik majdnem velem szemben.
Nem lehet nem észere venni őket.
Már csak azért sem, mert mindent megtesznek, hogy ne tartozzanak oda.
Meglehetősen fennhéjázó a magatartásuk.
Olyan, mintha büntetésből kellene az IC-n lenniük.
Teljesen érthetetlen, hogyan keveredtek emberek közé.
Bár csak egymással kommunikálnak, mégis idegesítenek.
Először csak jókat vigyorogtam rajtuk.
Az erőlködésen, hogy kitűnjenek a tömegből.
Egy idő után azonban elviselhetetlen volt, hogy a fülemben szóló zenén is átjönnek.
Ki is kapcsoltam.
Aztán jött egy párbeszéd, amit meg kell osztanom.

– Vajon miért nem látok? Melyik szemüveg van rajtam? – szól a hölgy, miközben negyed órája lapozgat egy könyvet közben beszélgetve.
– A kerek. – jön a rövid válasz.
– Nincs is kerek szemüvegem!!!! – arrogánskodik az asszonyság. (nem tudtam elég felkiáltójelet írni)
– Akkor az ovális. – jön az engesztelő válasz.
– Az más! Figyelhetnél jobban!! – így a köszönetnyilvánítás nagyjából olyan hangsúllyal, aminek hallatán “fejlett nyugati kultúrákban” a kutyát is elviszik a családtól az állatvédők.
Ekkor várom én a már régen kiérdemelt “ANYÁD!” választ, de helyette mély csend következik, ami persze olaj a tűzre.
A naccsád hihetetlen rikácsolásba kezd.

Miközben a vonat lassan bedöcög Nyíregyházára, én elgondolkodom a családon belüli erőszakról.