Kiszolgáltatva

A héten a reggeleim borzalmas lakodalmas zenével indultak.
Nem, nem a napfény, és nem is a koránkelés ment az agyamra.
Még csak nem is én szolgáltattam a szörnyűséget.
Az összvonalas autóbuszbérlet mellé járt.
A buszvezető – aki a vasútállomásra juttat hajnalonként – ezt az irányzatot kedveli.
Ez nem lenne gond, ha nem erőltetné rá az utasokra olyan hangerővel, hogy elnyomja az mp3játszóm maximális hangerejét.
Akkor sem lenne gond, ha tanévben lennénk, mert lenne másik autóbusz, amelynek vezetője kevésbé szadista.
Alapvetően egyik buszvezetővel sem volt gondom eddig, az ehetinek volt elviselhetetlen “zenei” ízlése.
Szerencsére minden héten más sofőr szokott közlekedni.
Talán szerencsénk lesz.
Talán jövő héten másik buszvezetőt kapunk…


Pofagyalu

Nem indul igazán szépen az írás, de ez a régi elnevezés jutott eszembe már akkor, mikor láttam a szájharmónikás fellépőt.
Egyáltalán nem tiszteletlen az elnevezés, hiszem Szabó Tamás az egyik legjobb szájharmónikás.

És ezt bizonyította is ezen a remek koncerten.
Nem bántam meg, hogy ott ragadtam a Largo_Cammino koncertjén.
Változatos stílusú, hangszerelésű, profi előadást láthattak a hűvös időben is kitartók.

klikk a képre