.

Szerencsésen indult a reggel.
Nem aludtam el, bár az ébredésem (értsd telefonébresztő) után vagy 15 perc kiesett az életemből.
Azért csak elkészültem, és útközben jókora meglepetések értek.
Talán mondtam már, tekintélyes mennyiségű zenét tartok a telefonomon, és véletlen lejátszásra van állítva.
Így folyamatos meglepetések érnek. 🙂
Tegnap hazafelé a vonaton a félötöstömegben a következő hangzott fel:

“Annyira szeretek menni egyedül valahová.
Valahonnan el és onnan meg máshová.
Az út feléig még néha visszanézni
De onnan már az van, hogy végre odaérni.”

Aztán ma reggel a buszhoz sétálva kedvenc Médium zeném, a Rémkirály ébresztett.
Nyomban utána pedig Dire Straits, majd a Bye bye Johnny a Kopaszkutya albumról.
Ezek után akár jöhet is a délutáni vizsga. 🙂